Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-08-01 / 15. szám
1965. augusztus 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 105 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Kocsis, Elizabeth Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária "NÉKTEK ÉS A TI GYERMEKEITEKNEK" V. Mózes 11: 18 — 28. Ezen igéhez csatoljuk még Apostolok cselekedete 2: 39. “Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek. ..” A bibliában sok helyen találjuk azt a mondatot, hogy “néktek és gyermekeiteknek” “ti és gyermekeitek” stb. Isten igéje nekünk szól és gyermekeinknek. Arra megkell tanítani gyermekeinket. Az Isten szava iránt való engedelmesség meghosszabbítja életünket és gyermekeinkét stb. Ez mind azt bizonyítja, hogy ISTEN SZERETI A GYERMEKEKET ÉS TÖRŐDIK VELÜK. Jézus nyíltan tanította ezt. Mikor a tanítványok nem engedték az anyákat Jézushoz gyermekeikkel, Jézus megdorgálta őket, megparancsolta, hogy engedjék hozzá jönni a kisgyermekeket mert olyanoké Istennek az országa. Aztán azt is mondta: “Aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék” Máté 18: 5-6. Nagyon kell vigyáznunk, hogy miként bánunk Isten féltőén szeretett kincsével, a kisgyermekekéi. “Sárga, fehér, fekete mint kedves ő előtte. Jézus szereti a kisgyermekeket. Mert Isten igen szereti a kisgyermekeket. RENDELT SZÜLŐKET AZ Ő RÉSZÜKRE. Legtöbbször azt mondjuk, hogy Isten gyermeket adott a szülőknek. Talán legtöbbször úgy van. De valamikor Isten ád a szülőt a gyermekeknek. Istennek szüksége volt Ábrahámra, Izsákra, Mózesre, Ésaiásra, keresztelő Jánosra, Pálra stb. és adott nekik szülőt akik nevelték és elkészítették őket a megbízatásokra. Mily nagy felelőség szülők részére. Istennel együtt munkálkodó szolgák vagyunk, amint neveljük gyermekeinket. Ne próbáljuk egyedül csinálni. Engedjük, hozzuk őket Jézushoz. Kérjük az ő segítségét. Tegyünk eleget szülői kötelességeinknek. Isten ígéretei nekünk szólnak és gyermekeinknek. Ha elvesztik miattunk, mi is elfogjuk veszíteni. Vajon hogyan éreznek a szülők a kik elhanyagolják gyermekeiket, saját érzelmeiket teszik elsőbbnek. Hogyan számolnak be majd Isten előtt. ISTEN MEGÁLDJA SZÜLŐKET ÉS A GYERMEKEKET A KIK MEGTARTJÁK PARANCSOLATAIT. Mi majd áldást vagy átkot fogunk örökölni. M. B. NYUGALOM ÉS ÜNNEP (I. Móz. 2. 2-3.) “Mikor pedig elvégező Isten hetedik napon az ő munkáját, amelyet alkotott, minden munkájától megszűnők a hetedik napon, és megáldá Isten a hetedik napot,” és megszentelő azt”. Kedves Testvérek! Mint mindenben, Isten ebben is kiszabta az irányt az embernek! Hat nap után megszentel egy napot, amelyben hátraszorul a test, és előtérbe kerül a szellem, a szent Isten leállítja az emberi testet felörlő munkát, és hogy ez Isten szerint visszhangozzék az ember életében, “szent nappá teszi”! A világmindenség teremtése befejeztetett 7 nap alatt. Mert ahhoz, hogy valami tökéletes szint kapjon Istentől, ott helyet kap a hetes szám. Ez a szám a tökéletesség száma a bibliában, ott ahol az ő lényével, munkájával, vagy országával van kapcsolatban;. Vegyük először a 7 szellemet, akik Isten trónja körül vannak. (Jel. 1.- 4.) De nemcsak Istent veszik körül ezek az angyalok, hanem az embert is. Nézzük meg hogyan ? Héberül esküdni igy hangzik: “NISBA”, ami azt jelenti, hogy aki esküszik, az magát meghétszerezi. Vagyis aki igazán esküszik azt Isten hétszelleme veszi körül. Aki hamisan esküszik, azt a Sátán 7 gonosz szelleme veszi körül. Ezek nemcsak ott várnak az ilyen alkalomra, hanem segítenek azt előkészíteni is. Ezért óvta Jézus Krisztus az embereket: “Ne esküdjetek!” Mert roppant nagy veszélynek teszitek ki magatokat! Inkább azt mondjátok, igen és nem! De nézzünk még egy pár hetes számot: Minden hetedik év szombat-év volt. 7x7 évnek kellett eltelni a “Jóbel” évig, a kürtölésnek az esztendejéig. Ekkor mindent újonnan kezdtek. Elengedték az adósságot. Szabadon engedték a rabszolgákat és viszszadták a már megvett földbirtokokat az első gazdájának, stb. stb. 7 napig tartottak a nagy ünnepek. Hétszer kellett az oltárt meghinteni vérrel, és valamit hétszer megtenni Isten parancsára, ott csoda történt. Ez történt a siriai Naámáni esetében, aki hétszer merült alá a Jordánban és megszűnt a poklosságtól. Úgy a lakodalomban, mint a gyászban, mint a böjtben, a hét egy teljes lezárt időszak volt. A Jel. könyvében Istennek hét szeme van. A Báránynak hét szeme és hét szarva van. Hét gyülekezethez irt levelet az Ur. Hét pecsétje van a titoknak, 7 trombitaszó, 7 haragpohár, 7 mennydörgés. A hetedik nap tehát azt jelentette Isten számára, hogy beérkeztem a nyugalomba. Megszűntem a munkától. De az ember számára ennél többet is kellett, hogy jelentsen, mégpedig: nemcsak a fáradságtól, munkától, hanem az ellenségtől mentes állapot beálltát is jelentette. Erre mutat a Mikeás 4.4, ahol ez van megírva: “És kiki nyugszik az ő szőlőtője alatt és fügefája alatt és senki megnem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott”! Békében nyugodni! De nem úgy mint ahogy a sírnál válnak el az emberek egymástól ! Nem! Hanem itt élve az Istentől nyújtott életlehetőségek határain belül, nyugalomban ünneplésben, békében. Augusztinusz igy fejezte ki ezt az emberben levő belső nyugalmat, vagy lelkiállapotot: “Szivünk nyugtalan mindaddig, amig Istennél nem talált nyugalmat”. Ha tehát ezt mi is úgy értelmezzük, mint Isten, olyan nyugalom ez, amit ez a világ nem nyújthat. Mert neki sincs. Ha volna neki akkor a sok nyugtalan, boldogtalan élet, mind megtalálná benne a nyugalmát, de mivel ez nincs meg benne: tessék jól idefigyelni : Ki kell jönni a világból annak, aki nyugalmat akar! “És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez eljőnek a pögányok és ő a népek zász
