Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. január 1. küzdelmek között is kimagaslik az a tény, hogy az Ur magyar nyelvű gyermekei még mindig léteznek, áldoznak és működnek, ők képezik a missziót, ők építik Sión falait, ők tartják a vezetők karjait, ők állnak szövetségi életünk gátjain s az Ur után az ő közreműködésükre támaszkodunk. Az év elején a hálaadás igen bátorító és bíztató feladat. NÉZZÜNK ELŐRE! Az idő nem áll meg s évhatárán mi is csak egy pillantást vethetünk a múltra és máris azt keresi kutató szemünk: mi legyen a teendő az előttünk lévő évben? Első megállapításunk, a múlt tapasztalatai alapján az, hogy ha Istennel akarunk végezni, akkor Istennel kell kezdenünk. A teendő tehát az, hogy keressük és vizsgáljuk Isten terveit és szándékait s szánjuk oda teljes tudásunkat, erőnket és képességünket, hogy az Ur terve megvalósuljon. Istennél van terv személyes létünkre, gyülekezeteink növekedésére és szövetségünk erősödésére. Hallgatnunk kell a Mester Tervező utasításaira. Az igazi hallgatás engedelmesség. Amikor engedelmeskedünk, akkor alkalmat adunk Istennek, hogy rajtunk keresztül munkálkodjék. Ki, vagy mi árthat az amerikai magyar baptista missziónak, ha a fő vezetés a tervező kezében marad, mi pedig engedelmes munkások leszünk? Adjunk időt Istennek, hogy terveit közölhesse velünk. Amikor mi beszélünk, akkor Isten hallgat: úgy, hogy vagy nem figyel arra, amit mondunk, vagy csendben marad és nem közli velünk akaratát. Ha erőltetjük a mi terveinket, akkor ő viszszavonja az övét. Éreztessük az emberekkel s mutassuk meg szemléltető módon, hogy mi Isten terveinek a végrehajtói vagyunk. Bízzunk Isten bölcsességében, annak az Istennek mindentudásában, Aki ezt a világot törvényeivel együtt olyan szépen megteremtette. Bízzunk abban, hogy Isten tervében van a lelki kérdések, a gyülekezetek és szövetségi feladatok megoldása. Fogadjuk el, mint újszövetségi nép, hogy az Evangélium nem csupán vallás-szabály, vagy új eszmények elénktárása, hanem erő, amelylyel Isten gyermekei leküzdik a bajokat és győznek. Lelki hősök ma is élnek. Ezek a hősök ma is mondják: mindenre van erőm a Krisztusban. De ezek a hősök sokszor névtelenek és alázatosak, mert tudják, hogy a győzelmet nem ők aratják, hanem az Evangélium ereje. Az Evangélium erejében vetett hit minket, magyar baptistákat igen felbátorít. Látjuk, nem a nagy számban, a sok pénzben, hanem az Evangéliumban rejlő erő az, amire számíthatunk. A látható, és az angol nyelvű világban természetesnek vehető magyar hanyatlás ellenére is sok buzdítást kapunk, amikor Isten legfőbb ajándékára, az Evangélium hatalmára tekintünk. A baptista közösség misszióból született, misszió szellemből tartja fenn magát és a misszió szolgálata által fog megmaradni. A- mikor bárhol is egy templom bezárja kapuit, ott előbb a misszió lelkesedés apadt ki. Szertartások, szervezetek, szabályok, egyházi felszerelések a templommal együtt, misszió szellem nélkül lélek nélküli testté válnak. A misszió Krisztus parancsa és ennek a parancsnak a teljesítése tartja baptista közösségünkben a lelket. Ez tesz bennünket élő kövekké. CÉLOK Előre tekintésünkben máris látjuk Isten terveinek a körvonalait. Tudjuk, hogy mik a közvetlen feladataink. 1. Uj misszió állomások nyitása, illetve felújítása. Tudunk néhány helyről, ahol a magyar gyülekezet megszűnt ugyan, de még mindig maradt egy kis csoport hívő, aki magyar nyelvű igehirdetés után vágyik. Térjünk vissza a jó és bevált óhazai módszei’hez, misszió állomások felállításához egy működő gyülekezet szárnyai alatt. így módot nyújtunk testvéreinknek, hogy a magyar lelki közösséget élvezzék és alkalmat adunk újonnan érkező óhazai testvéreinknek, hogy lelki otthont találjanak. 2. Használjuk fel Istentől ajándékot nyert testvéreinket és diakónusainkat az igehirdetésben s az előbb említett misszió állomások szolgálatában. Sok érték áll a magyar misszió rendelkezésére. Az értékek használatra és bátorításra várnak. 3. Mélyítsük a lelki életet és erősítsük keresztyéni meggyőződésünket. A legjobb evangélizáció a szunynyadó s lankadó krisztusiak ébresztgetése és lelkesítése. Tartsunk hitmélyítő napokat. Szombaton és vasárnap, ha többször is gyakoroljuk évente, igen sok áldást nyerhet Krisztus népe. Ezek a hitmélyítő napok a hitbeli elmélyülés napjai és lelki erősödés órái lehetnek. Ima által az Ige tanulmányozása mellett szívjuk magunkba a Lélek teljességét, amely által erőnk megújul, mint a sasé. Az Ur Jézusért és a misszióért erősítsük magunkat és készüljünk fel a Mester Tervező munkájának az elvégzésére. 4. Utolsó pont, de fontosságban az első a külmissziós kötelezettségünk. Az argentínai magyar missziót az Ur nekünk ajándékozta és szívünkre helyezte. Lelkileg gazdagnak érezzük magunkat, hogy Bolíviában vannak magyar misszionárius testvéreink, hogy Kongóba megy Dr. Haraszti orvosházaspár, hogy a brazíliai magyar testvérekkel és a jugoszláviai testvéreinkkel érintkezést tartunk, érettük könyöröghetünk. Ha csak magunknak élünk, akkor — mint a tehetetlen beteg ember, — csak létezünk, ha mások javára szolgálunk, akkor élünk igazán. Testvéri köszöntéssel. Karácsony felé... (Sajnos a kézirat előbb Detroitba ment, így csak késéssel jelenhet meg ez igen kedves cikk.) Ismét közeledik ez a kedves nap. Már sok karácsonyt megünnepeltem boldog családi körben, felemelő gyülekezeti hangulatban. Mi felnőttek már oly jól ismerjük a karácsonyi történeteket, hogy szinte alig tudunk róluk újat mondani. Akármennyire is ismerősek, nekem minden évben nagyon kedves a három bölcs története, akik messze földről, minden viszontagságot és veszélyt félretéve vándoroltak úttalan útakon, csakhogy megtalálják Azt, Akinek csillagát látták napkeleten. Ez a három ember előttem a pogányok nagy vágyát példázza, akik szintén sóvárog
