Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1965. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL nak a kegyelem után és az ő nagy szeretetéből be is jutottak oda. “Megtalálni hagytam magamat azoktól, akik nem az én népem.’’ A másik, amely szüntelenül kísér: “ Ajándékokat is hoztak ...” A mi Istenünk végtelenül gazdag Isten, de mégis jó néven veszi, ha ajándékokat adunk az ő Fiának! Sokszor gondolkozom azon, milyen nagyszerű segítség volt az az arany, amelyet a királyok hoztak, amikor Jézus szüleivel Egyiptomba menekült. Isten Fiának szüksége volt az aranyra? Határozottan tudom, hogy igen. Isten Fiának és az ő ügyének szüksége van a mi aranyunkra most? Igen. Boldogan mondhatom, tapasztalatból, hogy az Ur egy áldozatkész szívet és egy szeretetteljes adakozóközlő gyülekezetei nagyon meg tud áldani. Ha mi őt és az ő ügyét helyezzük legelső helyre, az ő szeretete hozzánk fordul. Nem lesz semmiben sem hiányunk, mert Ő sokszorosan visszaadja, ő az, “Aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, mintsem mi kérjük, vagy elgondoljuk ...” Ezt a három embert elnevezték “BÖLCS”-nek. Miért? Az ő bölcsességük a HIT-en nyugodott. A hit a “lélek-szem e.” A hit új teremtményekké tesz bennünket. Felemel minket a fizikai értelem szintjéről és egy új lelki bizonyosságot ad. A három bölcs hitt Istenben és hitt a jelben. A csillag fizikai jel volt, de ők megérezték mögötte a lelki üzenetet, ők hitben látták a láthatatlant és ezért indultak el a veszedelmes, hosszú útra. A csillag, amelyet láttak, előttük ment s megállt azon a helyen, ahogy a Gyermek volt. “Mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.” örvendezünk-e a mi lelkűnkben ? Bírjuk-e az ő örömét magunkban? Hogyan ünnepelünk? Mit viszünk Elébe? A legnagyobb ajándék, ha lelkeket nyerünk! A legkedvesebb dolog, ha felruházzuk a szegényeket, megetetjük az éhezőket, megvigasztaljuk a szomorúságba esteket. Hogyan ünnepelünk gyülekezeteinkben? Ég-e közöttünk és bennünk az “első szeretet” tüze? Ragyog a csillag előttünk? Vannak jeleink az Úrtól? Történnek csodák velünk és körülöttünk? Nyitva vannak Hit Szemeink? Hagyjuk-e magunkat vezettetni, ahogy ők hagyták? Vállalunk-e fáradozásokat Krisztus ügyéért ? Hallj uk-e a mennyei nagy rádió üzenetét, amely ezen a napon is sugároz? Boldogok, akik hallgatják .., A csillag még ma is ragyog! ő még ma is imádókat keres magának! Menjünk el mind és boruljunk le E- lőtte! Essünk térdre a mi Megváltónk előtt! Somogyi Gáborné, Toronto A világosság a sötétségben fénylik János 1:5. A karácsonyi ünnepek előtt, advent vasárnapjain, valahogy jobban érzünk, mint máskor. A mi érzelmeink, gondolataink azon tűnődnek, hogy kívánságaink valóra válnak-e? A várakozó karácsonyi hangulat gondolatainkat visszatereli a volt hazánkban eltöltött karácsonyi ünnepekre. Eszünkbe jutnak gyermekkori éveink, melyeket a meghitt családi körben, vagy a vasárnapi iskola karácsonyi ünnepélyeken eltöltöttünk. Akkor még tudtunk igazán örülni. A karácsony előtti öröm olyan volt részünkre, mint kapuja egy világos teremnek. Karácsony az öröm ünnepe. Az Ur Jézus Krisztus születésének emlékünepe. Szent estén fenyőfát díszítettünk az Ö tiszteletére. Az örökzöld fenyő és az égő gyertyák illata alatt, szent áhítattal olvastuk Bibliánkból a karácsonyi történetet. A karácsonyi ünnepnek hódító hatása ma is megvan. Amerikában egy hónappal előbb kezdik ünnepelni. A Krisztusban nem hívő emberek is fenyőfát díszítenek, kivilágítják házaikat. Az üzleti világ nagy reklámnak használja ki a karácsony előtti időt. Az erősen kivilágított reklámok, kirakatok, a hangszórón keresztül elhangzott karácsonyi énekeket reklámnak használják. Miért kell a karácsonyi hangulatot az üzleteseknek annyira kihasználni? Azért, hogy a vásárlókedv nagyobb legyen, vagy azért, hogy az üzleteseknek kaszszájuk jobban megteljen? Azt a világosságot, melyet karácsony hozott a földre, mely az örök isteni világosságnak jelképe; azzal játszanak. Az bizonyos, hogy ez egy téves felfogás, amit a mai keresztény üzleti világ tesz. Ez nem más, mint lelki szegénység; a sötétben való botorkálás, a világossággal való játszás. Mi, hívő keresztyének, a karácsonyi hangulatban az angyal által kijelentett igazi örömhírt és világosságot akarjuk látni és hallani, mely kétezer év előtt hangzott el Betlehem mezején a nyájukat őrző pásztoroknak. “Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek öröme lesz, mert született néktek ma a Megtartó.” Lukács 2:10- II. Kedves olvasóm, én nem tudom, hogy ezek a sorok milyen hangulatban találnak téged. Lehetséges, hogy el sem olvasod az elfoglalt ünnepnapokon. Mindezek a dolgok nem változtatnak a megtörtént valóságon. Amit Isten karácsonykor tesz, hogy hozzánk közeleg, bűnös emberekhez; ez a jelzett örömhírben nyer kifejezést: “Mert született néktek ma a Megtartó!” Ezt az angyali kijelentést kellene vastag hetükkel írni és hangos szóval a mai világban élő emberek tudtára adni. Ezt az öröm üzenetet kellene karácsonykor kivilágítani. Hol talál bennünket ez az öröm üzenet? A jámbor pásztorokat a mezőn találta. Bennünket ott, ahol élünk, lakunk, ahol karácsonyt ünnepiünk. Talán vannak olyanok, akik e sorokat munkahelyükön, szünidőben olvassák. Mások talán betegágyukon, kórházban, vasúti váróteremben, vagy talán a fogház falai között. Vannak, akik rádión, vagy televízión keresztül, saját othonukban, vagy templomokban, szószéken keresztül hallgatják a karácsonyi öröm üzenetet. Senki sem mondhatja azt, hogy ő ki lett hagyva, vagy el lett felejtve, vagy azt, hogy ez nem nekem szól. Vannak kételkedő, vitatkozó emberek, akik felvetik azt a kérdést: Mit változtatott meg ezen a földön a kétezer évvel ezelőtt, angyal által hirdetett világosság? — Még mindig van szenvedés, gyűlölet, harag, irigység, aggodalom, félelem, halál, éppúgy, mint azelőtt. Sok minden megváltozott, de hogy tényleg változás ált-e be tenálad, azt magadnak kell, hogy észrevegyed. A karácsonyi örömhír, a karácsonyi fény kell, hogy a te szívedet érintse és ezáltal a te egész életedet alaposan kell, hogy megváltoztassa. Neked kell tudnod és érezned, hogy Istennél nem vagy ellfelejtve. Isten nem felejti el a sötétben élőket. És még mi több, Ő szeret téged. Mi az Isten szeretetévcl át vagyunk ölelve. Ö ezt jobban tudja, mint mi, hogy nekünk az Ő szeretetére szükségünk van. Ezt olvassuk János 3:16-ban: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy senki aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mindezeket a leírt gondolatokat talán nehéz neked megérteni, mert te még mindig a sötétségben vagy. Vannak egyes állatok, bizonyos halak a mély tengerekben, vakondok a föld sötétségében élnek, szemük nem fejlődött ki, hogy lássanak. Ezek nem tudnak a világosságról. így vannak az életben sokan embertársaink a lelki élet prolémáival. Legtöbben elhiszik a karácsony történetét, szépnek találják, de azt, hogy az a jászolban született Isten Fia, Jézus Krisztus világossága ennek a világnak, — ezt egyenesen tagadják. Pedig (Folytatás a 6-ik oldalon)
