Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-01 / 5. szám
6-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 1 A fösvénység Még a nagy világháború előtt több évvel meghalt Moszkvában egy Kukin nevű ember, aki 20 millió rubelt, sok házat és többféle birtokot hagyott hátra. Fényes laktermei voltak, de nem használta azokat, hanem csak egy hitvány lyukban lakott. Szögek, ócskavasak és az utcáról összehordott mindenféle holmi hevert rakáson lakóhelyén; ágya egy undok fészek volt, de alatta állott pénzes ládája, amelyben halála után 60.000 rubel papírpénzt találtak, részben elrothadt, részben molyette állapotban. A főkincsek pedig a pincében hevertek. Néhány év előtt reá esett egy láda fedele, amikor a kincsei közt ült és életveszélybe került. Kiáltására elősietett a háziszolga és megszabadította veszedelmes helyzetéből. Életmentőjének hálaképpen 30 kopeket (néhány fillért) adott, de egyúttal elbocsájtotta őt szolgálatából ezekkel a szavakkal: Te láttad pénzemet! Kukin utolsó foglalkozása abból állott, hogy a megnyirkosodott értékpapírokat zsinóron szárítgatta. 80 éves korában halt meg. Mondják, hogy pénzesládáján múlt iki és halálában kezével átkulcsolta azon vasrudakat, melyek a ládát védték. Valósággal az ő nyomorult tanyáján halt el, arccal a fal felé fordulva. Bőröndjében 4 millió rubelnyi pénzt találtak. A meghalt ember életében soha egy fillért nem adott jótékony célra, ő maga koldusként élt, száraz kenyérrel és sóval, ruhája pedig oly ronda volt, hogy gyermekei szégyelték magukat vele kimenni. Végrendeletében azt kívánta, hogy összes pénzét sírjába helyezzék. Persze, hogy az örökösök nem tették ezt, de vájjon boldogabbak lettek-e ezzel a kinccsel és jobban használták-e fel, mint ő? Azt most a nagy felfordulás után megállapítani nem tudjuk. Mit használt annak a nyomorultnak az ő sok kincse? Oh, mily vádlóvá válik az örökkévalóságban minden egyes aranya! A fösvénység a legnagyobb bűnök egyike. Pál apostol azt írja a fösvénységről, hogy az bálványimádás (Kol. 3:5.). Valóban bálványimádás, mert aki a vagyonnak, pénznek, drágaságoknak hódol, az nem szolgálhat Istennek. Máté evangélista ezt írja: “Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megútálja. Nem szolgálhattok Istennek és a világi gazdaságnak.” (Máté 6:24.) De a fösvénységnek több foka van. A fentebb megnevezett ember a legnagyobb zsugoriság képviselője volt. Vannak azonban fösvények maguk iránt, fösvények mások iránt, fösvények maguk vagyonából és fösvények a mások vagyonából is. Van, aki a vagyongyűjtés szerelméből mindent megtagad magától és másoktól. Van, aki magától nem tagad meg semmit, de másoktól elvenne mindent perléssel, uzsorával, álnoksággal és bármi gonosz ürüggyel. Van, aki ugyan nem zsugori és nem is vágyik nagyon a máséra, de nem is akar adni másnak. Van, aki ad, de csak koldusfalatoí és ha meg van bízva valami pénznek olynemű kezelésével, hogy ebből a szegényeknek, vagy más jó célra osztogasson, alig akar valami keveset nyújtani, hanem kamatoztatja a tőkét azgal a szándékkal, hogy mikor majd még nagyobb lesz a tőke, könnyebben és többet tudjon adni. De ezt az időpontot sohasem éri el. Ilyen fösvények iközé tartoznak azok is, kik folyton-folyvást gyűjtik a vagyont, azon szándékkal, hogy majd haláluk után a jótékonyságnak jusson, holott életükben kellett volna jó példát mutatni. A fösvénység nagy bűn, s azért boldog az, akinek szive nincs a vagyonhoz kötve, hanem örömmel és szeretettel ad annak és oda, ahol szükség van. A zsoltáríró mondja: “Boldog a férfiú, ki féli az Urat és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Osztogat, adakozik a szegényeknek; az ő igazsága megmarad mindörökké, az ő feje felemelkedik dicsőséggel! (112 zsolt. 1. és 9. v.) Az Ur Jézus pedig így szól: “Adjatok, néktek is adatik.” (Luk. 6:38.) ÜNNEPr BANKETT RÉV. MOLNÁR BALÁZS és CSALÁDJA TISZTELETÉRE Nagy öröme volt bridgeporti gyülekezetünknek január 12-én, vasárnap, amidőn megünnepeltük Rév. Molnár Balázs testvérünk közöttünk munkálkodásának 15-ik évfordulóját. Azért is örvendeztünk ez alkalommal, mert az Ur őt úgy vezette, hogy elálljon azon szándékától, hogy itt hagyja e gyülekezetét és máshol vállaljon szolgálatot. Meggyőződött arról, hogy az itteni munkája még nincsen befejezve Molnár testvéreink részére ez az ünnepség teljesen meglepetés volt. Semmit nem tudtak erről. Vasárnap reggel, úgy mint rendesen bejött a templomi irodába egy kissé elmélkedni az istentisztelet előtt s amidőn kinyitotta az ajtót, nagy meglepetésére ott találta az állami missziós titkárt, Rev. N. Titust, akit meghívtak az ünnepély levezetésére. Tágas templomunk teljesen megtelt ünneplő közönséggel. Többen voltak 2O0nál, leginkább testvéreink. Vendégeket nem is mertünk hívni, mert féltünk attól, hogy helyijnk az alsó teremben kicsi lesz nagyobb csoport befogadására A lelkiekben gazdag istentisztelet után a gyülekezetben megjelentek az ünneplő gyülekezet vendégei voltak a megterített asztalok mellett. Az asztalok díszítését Szántó Józsefné testvémő hozzáértéssel vezette s az étlapot pedig Steg testvémő állította össze és készítette el. A főszakács szerepet Kish L. Gyula töltötte be. A kitűnő ételek az otthonokban készültek el, érthető okok miatt. A főasztal felett jégből vésett “15”-ös szám ragyogott, mellette egy villany szökőkúttal, mely piros “Hawaiian” punchot lövelt a magasba. Ebéd után az üdvözlések és köszöntések következtek Kis Elemér vezetése mellett. A gyülekezet és annak szervezetei következtek ajándékaikkal. Egyes személyek is köszöntötték Molnár testvéreinket s az Isten gazdag áldását kívánták további munkálkodásukra. Egy nagyon érdekes költeményt írt és mondott el ez alkalommal Molnár tv. idősebb fia: “Fifteen Years” címmel. Végül Molnár testvéreinkre került a sor, akik a meghatódástól most az egyszer nem találták a megfelelő szavakat, melyekkel kellően megköszönhették volna a gyülekezet áldozatos szeretetét. Később egy levélben írta meg testvérünk gyülekezetünk minden családjának, amit itt is leközlünk olvasóinknak. Ez az ünnepély Molnár testvéreinknek többszörös ünnepélye volt. Ebben az évben ünnepli a testvér graduálásának 20-ik esztendejét; úgyszintén 20. éves prédikátorrá avatását s házasságuk 20. éves évfordulóját. Ezekért is gratulálunk testvéreinknek. Végül megemlítjük, hogy az egész ünnepséget Molnár Géza testvérünk, bizottságunk elnöke tervezte és vezette le, mely sok élvezetet és örömet adott úgy az ifjabb, valamint az idősebb testvéreinknek. Ezt kívánjuk megosztani lapunk olvasóival. Megbízásból: Stumpf Árpádné —o— Molnár testvér köszönő levele: “AZ ŰRÉ LEGYEN A DICSŐSÉG” “Soha nem voltam — s remélem, nem leszek — öndícséretre vágyó. Soha nem kértem, vagy kerestem azt, hogy valakik engem ünnepeljenek, vagy valamilyen kiváló elismerésben részesítsenek azért, mert valamit végeztem. Ha tehetek valamit, az Isten kegyelmének és nagy szeretetének tulajdonítom. Ezért a dicsőség és köszönet Istent illeti, nem engem.
