Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-01 / 5. szám
1964 március 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL Azonban amit a kedves bridgeporti testvéreink tettek január 12-én, önkéntesen, természetesen, szép és dicséretes megértéssel, nem úgy tiint fel, mintha minket ünnepeltek volna, hanem inkább úgy, mintegy közösen kifejezett hálaadás az Istennek azért, hogy hosszú éveken keresztül megadta azt a kedves privilégiumot, hogy együtt építhettük Isten országát. Feleségem, én és gyermekeink csak azért részesedtünk különös megtiszteltetésben, mert az Ur minket használt fel testvéreink között munkájának vezetésében. Tehát csak az Űré legyen a dicsőség. Egyik kimagasló pontja ünnepélyünknek az volt, mikor a főbejáratnál levő egyik vezető testvérünk engem és családomat előre vezetett és leültetett a testvéreink közé, ahol a család együtt hallgathatta Isten igéjét és együtt dicsérhettük áldott szent nevét gyülekezetünkben. Hálával van tele szivünk az Isten és testvéreink iránt és örömmel mondjuk: “Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt.” Molnár Balázs, felesége és három fia. —o— FIFTEEN YEARS Fifteen years, fifteen years, fifteen years, Unbelievingly rings in our ears. Where did all this time go? We keep thinking, but we dont know. After all, it was not even long The kind of pastor with whom we get along. We do not say that everything was honey, BuF many good deeds made it sunny. Now that fifteen years have gone by, Let us give it another try. This time let us try for twenty By that time, we should have plenty. That he may retire with satisfaction That may be provided by his congregation. After all, he deserves nothing but the best To live in peace, without us pests. Although I am sure if he were asked, He would say, this was not even a task. When God is our Leader, nothing will fail. No matter what difficulties the work contain or entail. Let’s forget the past, and work harder together Don’t wait till it changes to a better weather. Augustus Molnár A keresztyén élet annyira áldott, amenynyire Istennek átadott. — Aki szűkén vet, szűkén is arat. — Ez lelkiekre is vonatkozik. — Add át magadat teljesen Krisztusnak — és teljes lesz rajtad a Krisztus áldása. TANULJUNK írja: Rev. PETRE M. ADALBERT szerk. A Timótheushoz írt ll-ik levél Ezt a tanulságos, rövid, mindössze négy részből álló levelet is Pál apostol íratta közvetlen az első levele megírása utáni esztendőben, Kr. u. 66-ban, az apostol kivégeztetése előtti időben. Timótheushoz írta levelét, aki abban az időben az efézusi gyülekezetben teljesített szolgálatot. Pál apostol e levél megírása idején másodszor van a római fogságban. Minden reménységét elveszítette arra nézve, hogy onnan kiszabadul. Talán Isten megjelentette neki azt, hogy meg fog áldoztatni a Krisztusért. Készenlétben várta az időt, de érezte lelkében annak szükségét, hogy egy második levelet is írjon, melyben további szükséges utasításokat ad szolgatársának. Ezek az utasítások nemcsak Timótheusnak szólanak, hanem a mai korban szolgáló lelkipásztoroknak és igehirdetőknek. Isten szavai ezek az apostolon keresztül hozzánk, melyeket nemcsak olvasni kell, hanem el is kell fogadni és gyakorolni a vallásos életben. Az utasítások kimagasló pontjai közé tartoznak a következők: Az Isten elhivatott szolgáinak az Evangéliumhoz hűeknek kell maradni minden körülmények között. Az evangéliumnak prédikálását és terjesztését az emberek között terjeszteni kell szóban, tettben és jó példában. Erősen kihangsúlyozza, hogy a hamis tanoktól óvakodni kell, mert azok megrontják a lelki életet és a krisztusi igazságoktól messzire elvezetnek. Meg kell maradni azokban, amelyeket Pál apostol tanított. Miután az utasításait megírta, rátért személyes ügyeire s azok között arra a megható, lelkében átérezett valóságra, amely e levél írása után hamar bekövetkezett: “Mert én immár megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott.” — Csodálatos előttünk az, hogy ilyen körülmények között is ilyen mély igazságokkal foglalkozott. A legtöbb, halálra ítélt ember ilyenkor gondolataiban megzavarodik s értelmesen még beszélni sem tud. Az apostol ezen nyugodt és határozott lelki állapota is erősen alátámasztja azt, hogy őt az írásban is Isten vezette. Boldog tudat Istennel élni és járni minden időben! Ezt a levelet négy részre oszthatjuk a következőképpen: 1. Az Isten kegyelmében való örvendezés: 1:R. 2. Intelem az írásokhoz való hűségre: 2:R. 3. A szakadásoktól, tévelygésektől, képmutatástól óvakodni kell! 3:1—6. v. 4. Az apostol magánügyei: 4:6—22-ig. Ebben a levélben az apostol, illetve Isten az apostolon keresztül tanítja a halhatatlanságot, amit tisztán és világosan az Ur Jézus Krisztus hozott e világra. A Szent írások Istentől vannak, melyekhez hűségesen ragaszkodni kell minden időben. Isten ebben a levélben üzeni mindenkihez azt, hogy a halálra el kell készülni Pál apostol példájára. Pál készen volt. Készen vagyunk-e mi? HpifcLMEN' BRIDGEPORT, CONN. Lelkipásztor: Molnár Balázs Forgács Pál testvérünket az Ur haza hívta január 3-án 85 éves korában. Testvérünk 1911. évben fogadta el az Urat személyes Megváltójának Granite City, Illinois államban. Istenben hívő életének legnagyobb idejét a bridgeporti i(Conn.) gyülekezetünkben élte, ahol példás keresztyéni életet él. Sok éven át a gyülekezet egyik diakónusa volt s hűséges szolgálata után a gyülekezet tiszteletbeli diakónussá választotta, iA magyar társadalmi körök tiszteletét és megbecsülését is bírta. Abban talált nagy örömet és élvezetet, ha a gyülekezeten kívül és belül valamilyen munkát végezhetett. Nem állott félre semilyen munkától. Az Ur házát szépítgette kívül és belül. Sokszor éjjel is végzett munkát, ahol szükség volt arra. A jó Isten szép tenor hanggal áldotta meg testvérünket, aki nagyon sokszor éneklésével örvendeztette a gyülekezetei. Az ifjúságot szerette s viszont az ifjúság is őtet. Karácsony napján szállították a kórházba s ott 9 napi betegség után az Úrhoz költözött. Utolsó percéig énekeket dudolgatott betegágyában. A legutolsó éneke az ápolónők hallatára, élénken, pontosan, hiba nélkül ez volt: “Reád van szükségem, legjobb Barát”, melynek befejezése után csendesen elaludt. A temetési szertartást úgy a temetkező kápolnájában, mint a templomban nagy részvét mellett Rév. Molnár Balázs lelkipásztor tartotta. Az Ur vigasztalja meg a megszomorodott sziveket, főleg özvegy feleségét, aki
