Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-01 / 5. szám
1964 március 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL munkáját. Vegyünk példát a magvakról. Azokat be kell vetni a földbe s a földdel való szoros összeköttetés folytán az Isten és az emberek segítségével gyümölcsöket hoznak. Azok értéktelenekké válnak s végre el is vesznek, ha nem vetjük a földbe. A földben Isten csodálatosan érinti a magvakat; azok megrothadnak és új életre kelnek. Ha az ember magát Isten kezébe helyezi teljesen, Isten érinti az ember szivét és lelkét és az Ur vezetése mellett széppé, értékessé válik az élet. Mi emberek vagyunk, Isten hasonlatosságára teremtett emberek. Azért teremtett Isten, hogy Őt szolgáljuk ott, ahová állított ez életben és úgy, ahogy ő azt részünkre elrendelte. Isten csak azt kéri tőlünk, hogy mi a helyünkön részünket a munkából kivegyük. Az Ur Jézus azt tanítja: “Ha valaki elveszti az ó' életét én érettem, megtartja azt s ha valaki megtartja az ő életét, elveszíti azt!” Tartsuk meg életünket az által, hogy mint Istennek választottjai magunkat Isten kezébe adjuk át. “Közel van az Ur” (145. zsoltár 18.) Méltóságteljesen és hófehér takaróval télen-nyáron őrködik a bolíviai La Páz felett az El Illimani hegycsúcsa. Van úgy sokszor, hogy napokon keresztül köd takarja pl. Mégis tudjuk biztosan, hogy ott van, noha látni nem is lehet. Ha aztán ismét kisüt a nap, ott áll a komor hegyóriás, — szebb, mint valaha! Mindennapi életünk és terheink is olyanok, mint a bolíviai köd. Eltakarják néha az Isten áldott orcáját előlünk. Legalább is nekünk úgy tűnik fel . . . Elcsüggedünk. De milyen jó is tudni, hogy Isten mindig közel van az Őtet szeretőkhöz. Bizony közel van az Ur! Nagy csodálattal fedezzük fel, hogy amikor a bajok elmúlnak, Isten kegyelme dicsőségesebben ragyog fel előttünk. “Ha nehéz időben elcsügged a szivem, vigasztalást igédben, Uram, Te adj nekem. Ha kétség közt hányódom és mentségemre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!” Ref. Cs. P. Olvasd! Terjeszd! Szerezz új előfizetőket az EVANGÉLIUMI HIRNÖK-nek!! A legáldottabb szolgálat Isten igéjének terjesztése. Lapunk terjesztésével .Isten igéjét terjeszted! NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 17840 Lorain Ave., Cleveland 10. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Szabó Istvánné Pénztáros: Kurtz Lajosné Jegyző: Szerencsy Mária Naomi visszatérése “Megmozdult a város miattuk és mondák: Nemde nem Naomi ez? (Ruth 1:19, 21.) Naomi nem okolt senkit, családjának az idegenben elszenvedett veszteségei miatt. Azonban mégis volt valami szivében, ami miatt így nyilatkozott: “Ne hívjatok Naominak, hanem inkább Márának (Naomi jelentősége: szelíd. Mára: keserűséget jelent.) mivel üresen tértem vissza. (Az angol bibliafordítás szerint.) Sok megtért, de visszaesett hívőnek van hasonló véleménye és tapasztalata. Távol lenni az Úrtól és nem az Ur akaratában élni, “árvult” magára hagyatott üres élet az. “Az Ur megdorgál és megoistoroz mindent, akit fiává fogad”. (Zsid. 12:6.- Naomi alázatos lett, az Ur dorgáló keze alatt. Naomi rájött arra, hogy az Ur nem fordított hátat Naominak az engedetlenség miatt, amikor elhagyták Kánaánt. — Naomi keserűen és talán szégyenkezve jött vissza, férj és fiai nélkül. Nem tudta és nem is gondolta, hogy míg az Ur dorgálja, ugyanakkor készíti is az áldást az ő számára. Mi is milyen gyakran kételkedünk Isten kegyelmében és céljában a szomorúság közepette. Amikor visszanézünk, látjuk és tapasztaljuk az Ur nagy szeretetét és irányítását életünkben. Naomi tudatában volt, hogy az Ur indítja őt vissza Betlehembe és mégsem látta tisztán az Ur kegyelmét, mivel keserűség volt a szivében. Sokszor ilyen akadály a mi életünkben is a keserűség, vagy megkeseredés. Naominak nagy alázat kellett a visszatérésre. A tékozló fiú is csak nagy megaláztatás után tudott atyjához így kiáltani: “Atyám, vétkeztem!” (Luk. 15:21.) Csak a keserűség között jött rá méltatlanságára és ez “a magáraismerés” egyengette az utat az atyai házhoz, az atya szivéhez. “Ismerd meg magadat”, a bölcsnek ez a mondása ha megvalósulna életünkben, ha az “Ige tüköré” előtt megállva észrevennénk lelkünk hiányosságait, tudom, sok mindent másként cselekednénk és el sem indulnánk a tékozló fiú útján, de az Ur Jézus szavai nemcsak a tanítványokra, de reánk is vonatkozik sokszor: “Nem tudjátok, minémű lélek lakik bennetek.” (Luk. 9:54.) így aztán elindulunk a tékozló fiú útján és megtapasztaljuk hamarosan, milyen nehéz a visszatérés. De aki Naominak egyengette az utat és szomorúságai közt is készítgette az áldást, az az Ur a tékozló fiakat is atyai szivére szorítja, ha eljutottak a magára ismerés, és magábaszállás után vissza az atyai ház felé, csak figyelj . . ., mert Ott a messze földön árván, hontalan, Halld meg a kiáltást, fiam, fiam! Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, oh jöjj haza! Rajtad a nyomornak súlyos terhe van, Tested, lelked szenved, fiam, fiam! Búsan összetörve jársz, vigasztalan, Megpihenni vágyói, fiam, fiam! Nézd a rossz világnak csak fullánkja van, Drága csak nekem vagy, fiam, fiam! Szómnak ellenállnod úgy is hasztalan, Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam! Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, oh jöjj haza! (Sankey I.) (Bonar H.—Vargha Gy.-né) TH. FAULKNER Vallomás Oly jó, hogy ÉRZEM: kezemben kezed, Követ a léptem: elmegyek Veled! : Oly jó, hogy HALLOM: mit ajkad beszél, Hallgatok Rád és nem érhet veszély. Oly jó, hogy LÁTOM: hol a keskeny út, Amelyen lelkem üdvösségre jut. Oly jó, hogy TUDOM: Golgotha hegyén Lettem a Tiéd, lettél az enyém. Oly jó, hogy HISZEM: megmosott véred. Te vagy nekem: a Feltámadás, Élet! (Erős vár — Palotay Gyula) RAPPARD DÓRA: Mindig, mindenütt Krisztussal! Ki csendben elaludt az Urban, Ne keresd a messze távolban. Az Ur szava Ígéri biztatón: Krisztusnál megleled mindenkoron. Krisztusnál és nem idegen honban, Nem csalóka, eltűnő álomban. Krisztusnál, ki idők folyásában miként megígérte, mindig mellettünk van. Krisztusnál itt . . . Krisztusnál ott . . . Oh üdvösségszerző szent légyott. Nincsenek távol kedveseink, lám csupán a partnak túlsó oldalán . . .
