Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-01 / 5. szám
4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. ADALBERT 943 Merrill Ave., Lincoln Park 25, Mich. Z. C. szám: 48146 Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of (March 3. 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as .provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohio szemcesztS MIKOR TANULJUK MEG! “. . . Legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben”. Maxim Korky aviátor Oroszországban egy csoport fiatal orosznak megmagyarázta a repülés művészetét. Egy azok közül megkérdezte a repülőtisztet: Mondja kérem: Mi megtanultunk repülni a levegőűrben, mint a madár; úszunk a tenger mélyében, mint a nagy hal, de hogyan és mikor tanuljak meg ebben az életben úgy élni, mint az ember? Ez volt a problémája az embernek évszázadokon keresztül és ez a problémája ma. Ez volt a nagy megpróbáltatása hajdan a korinthusi gyülekezetnek és ez a problémája ma a Krisztus egyházának. Nem érti meg az Istennek az egységre vonatkozó szavait, vagy nem akarja megérteni. Irigység, széthúzás az önakarat megnyilvánulása mindenütt. Pedig a Krisztus egyházának, a keresztyén gyülekezetnek egységesnek kell lenni. Az egységben van az erő. Azért győz az Egyház ellensége a lelkekben, mert nincsen egységes ereje - szembenézni a sátánnal, a minden gonoszság atyjával. Közelebbről nem ismerjük a korinthusi gyülekezet történetét, sem a hét kisázsiai gyülekezet életét. A korinthusi gyülekezetről annyit tudunk az írás alapján, hogy nem volt köztük megértés, békesség, szeretet s talán azért pusztult el ez a régi keresztyén gyülekezet. A kisázsiai gyülekezetekről nem sokat tudunk, annyit azonban feljegyzett János apostol a Mennyei Jelenésekben, hogy sok küzdelme volt ezeknek a gyülekezeteknek is. S noha sok tekintetben dicséretesek voltak, az Urnák volt ellentmondása ezekhez is. Hogy mi történt ezekkel? Isten tudja. Talán az első szeretet meghidegülése. Vagy a világgal való összekeveredése. Vagy hamis tanok befogadása ásta meg idejekorán sírjukat! A Szentirásokban minden a mi tanulságunkra íratott meg. Vájjon mikor tanulják meg a keresztyének azt a leckét, amit az Ur az Írásokban adott a keresztyéneknek? Látni kellene az írást a falon: “Megmérettél és híjával találtattál”. Mikor tanuljuk meg az Isten-adta leckét, mikor élünk úgy, mint ahogy élni kell az embernek ? —o— Kiáltó szó hangzik a pusztában Közel kétezer évvel ezelőtt Júda környékén, a Jordán folyó partján hangzott el először ez a kiáltó szó Keresztelő János ajkairól: “Kiáltó szó a pusztában, készítsétek el az Urnák útját, egyengessétek ösvényeit”. — “Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket és azután jöjjetek megkeresztelkedni” (alámerítkezni) — mondotta tovább János, az Isten igaz hírnöke és szolgája. “Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva, terhelve és én megnyugosztlak titeket. Tanuljátok meg éntőlem, hogy szelíd és alázatos szívú vagyok és találtok nyugodalmat a ti lelkeiteknek” — hangzik a világon minden nép és nemzet felé az Ur Jézus Krisztus szeretetteljes és nyájas meghívó szava. Illés hajdan ítéletre hívott, Mózes boszszúállásra, az Ur Jézus Krisztus János által a megtérést ajánló útján a megbocsátásra, üdvösségre és a léleknek örök nyugodalmára szólítja fel az embereket. Pusztában hangzik el a legtöbb hívó szó. János a Judea pusztájában kiáltott, a mostani igehirdetők a legtöbbször puszta telkeknek, süket füleknek, közömbös, könnyelmű embereknek kiabálnak. Jönnek némelyek most is a régi farizeusok szerint Isten szolgáihoz megkeresztelkedni és azután “sántáinak kétfelé”. Járnak az Ur házába is és ugyanazok járnak bűnös helyekre, szennyes, piszkos mulatókba. — Imádkoznak is és azután gondatlanul megkáromolják az Istent.Néha áldoznak is nemes célokra, de sokkal többet bűnös testi élvezetekre. Kalapot emelnek, keresztet vetnek a templom előtt, vagy bent a templomban, de megkáromolják az Isten szent nevét. Két urnák akarnak szolgálni, két úton akarnak járni, ami teljesen lehetetlen. Aki csak félig az Istené, az egészen az ördögé. Testvérem, aki keresztyénnek, vagy bárminek vallód magadat, hiába kínlódó!, erőlködöl, csak magadat csapod be, senki mást, de legkevésbbé az Istent. “Nem lehet két urnák szolgálni”, tanítja az Ur Jézus, — ez még senkinek sem sikerült. Sajnálatos tény, hogy a kétfelé sántikálás által az emberek sokan ámítják magukat. Istennek is, a bálványoknak is — főleg az aranyborjúnak — akarnak szolgálni. Gyakorolnak élettelen, semmit jelentő ceremóniákat, haszontalan emberi rendelésekét, azt gondolván, hogy ezek által Istennek kedveskednek, de ezek mellett a bűnösök útján járnak. A hűtlenül Istentől eltávozó tékozló fiáknak és leányoknak haza kell jönni az atyai házhoz. El kell hagyni az emberek által felállított félrevezető ceremóniákat, és vallásos szokásokat s azokkal együtt a vallásoskodást s szivedet, egész életedet Istennek kell adni. Bármely egyházhoz tartozol, ha nem a megtérés és újjászületés által jutottál oda, hanem tudtodon és akaratodon kívül lettél tagja, nem vagy keresztyén, kevésbbé a Krisztus tagja s ennek következtében örökéleted nincsen biztosítva. Jöjj, még ma van időd, holnap már késő lehet. —0— “Választotta magának az Isten” Kor. 1; 1:28b. Tavasz közeledtével virágos kertekre gondolunk s csináljuk a terveket arra nézve, hogy a kertnek melyik részébe helyezzük el a virág gyökereket s vetjük el a magvakat. A virágmagvak között találunk olyanokat is, melyekről ha nem volna ismeretünk, azt állítanánk róluk, hogy nincsen bennük élet és azokat hiába vetjük el a földbe. Pl. az őszi rózsa magvai megszáradt, jelentéktelen és életnélkülieknek látszanak, de ha szabályosan elhintjük a jól megművelt földbe, ősszel gyönyörű díszben ragyognak virágos kertünkben. Életkörülményeink hasonlítanak ezekhez a magvakhoz. Gyakran azt gondoljuk magunkról, hogy életünk már nem számít. — Megöregedtünk, jelentéktelenekké váltunk, stb., de ha komolyabban foglalkozunk magunkkal és Isten igéivel, akkor azt látjuk, hogy az élet körülményeiben vannak olyan áldott tehetőségek még az aggkorban is, melyek szép telki virágokat, kellemes gyümölcsöket teremnek. ■Isten, a mi mennyei jó Atyánk ezért választott és hívott el minket. Szolgálat a keresztyén ember feladata s ebben senkinek sem szabad megrestülni. Az én és a Te feladatod, Testvérem, hogy Isten kezébe helyezzük el erőnket és gyengeségeinket s az Isten általunk elvégezi dicső
