Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-03-01 / 5. szám

2-IX OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 1 ez ismeret több és magasabb volt, mint az ő ismerete. Kedves Olvasóm, Te kit ismersz? Tudásod, bölcseséged szükséges, de az Isten ismerete nélkül hiányos és nem vezet téged az örökéletre. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ismeret tesz képessé arra, hogy életünkkel, jó, Isten szerinti csele­kedeteinkkel, az Ur Jézus Krisztus nagy érdeme által megszerezzük az örökéletet! Egyszer egy farmer a földjébe magvakat hintett. Szomszédja meg­kérdezte: Szomszéd, mit vetsz a föl­dedbe? — “Magvakat!” — volt a felelet. — “Milyen magvakat?” — kérdezte. — A magot hintő farmer így felelt szomszédjának: “Nem tu­dom!” — s aztán folytatta: “Mi a különbség, milyen magvakat hin­tek? Az Isten majd nagy hatalma által a rossz magvakból is jó gyü­mölcsöt ad”, — mondotta. Isten igéje azt tanítja, “aki mit vet, azt aratja”, — Sokan úgy gon­dolkoznak, mint ez a farmer: Akár­mit vetünk, akárhogy éljünk, mi a különbség? Isten majd az élet vé­gén mindent megbocsát s az egyház szertartása szerint bebocsát az örök­kévaló boldogságba. Ez istentelen teológia! Isten szent igéivel ellenkező ha­mis tanítás! Ha bűnös dolgokat ve­tünk, annak következményeit aratni fogjuk! Ha pedig életünket Istennek szenteljük teljesen s vetünk értékes dolgokat, melyek Isten igéivel meg­egyeznek, akkor, és csakis akkor aratunk üdvösséget az Isten orszá­gában ! EMERITUS Uj szövetség a Krisztus vérében Az Úri szent vacsora az Ur Jézus Krisz­tus szenvedésére és halálára való emlé­keztető' vacsora. Az Ur Jézus azt mon­dotta tanítványainak: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Itt tehát emlékezésről van sző, illetve arról, hogy nem szabad Isten gyermekei­nek elfelejtkezni az Ur Jézus cselekede­teiről, tanításairól, életéről, haláláról, fel­támadásáról és második eljöveteléről. — Sőt Pál apostol arra tanít, hogy mindad­dig gyakoroljuk ezt életünkben, míg az Ur ismét el jő erre a földre. Sok, felmér­hetetlen áldást jelent Isten gyermekei ré­szére az Ur vacsorájával gyakorolt meg­emlékezés, Az Ur vacsorája még a megemlékezés­nél is több Isten gyermekei részére. Az “Uj testamentom”, illetve Szövetség az Ur Jézus Krisztus vérében. Megpecséte­­lése annak a Szövetségnek, melyet az Ur Jézus Krisztus szerzett vérén megvál­­tottjai számára. “E pohár amaz új szövetség az én véremben”, mondja az Ur Jézus Krisztus. Nem a kenyér és a pohárban levő szőlő­tőke gyümölcse változott át megszentelő titokzatos isteni erővé, mely összeköti az embert Istennel, hanem sokkal inkább a megtérés és újjászületés által megtörtént Istennel való kapcsolat és szövetség az, mely megváltoztatja az embernek egész életét. Az Ur vacsorájával megemléke­zünk és megerősítjük az Istennel való Szövetségünket. Ha Szövetségünk nincsen az Istennel, az úrvacsorázás nem bizto­sítja az üdvösségünket. . .Erre nézve példaként szolgál a házas­ságban a jegygyűrű. A gyűrű csak jel­képe annak a belső, egymáshoz való sze­retetnek és vonzalomnak, ami a házas­felek szivében egymással szemben léte­zik. A keresztyéneknek először is Istennel lelki közösségben kell lenni s ebben a kö­zösségben jő létre az új szövetség, mely­nek egyik külső jele az úrvacsora. Az Ur Jézus tanításában új szövetség­ről van szó. Ez azt mutatja, hogy volt egy régi szövetség Isten és népe között. Ezt a szövetséget Isten Ábrahámmal kö­tötte meg és később Izráellel megerősí­tette. Ebben a szövetségben az Isten kö­telezte népét arra, hogy az általa adott parancsolatokat és törvényeket megtartsa. Az Isten parancsolatainak és törvé­nyeinek megtartására az Isten népe kép­telen volt s e miatt századokon keresz­tül sokat, nagyon sokat szenvedett. — Egyiptomban kemény megpróbáltatások közé kerül. Többször elvitték fogságra po­gány uralkodók. Nabukodonozor idejében 70 esztendeig húzta a rabigát sok szen­vedéssel. Az áldás és jólét helyett az át­kot választatta. Isten látta népének nyo­morúságát s hatszáz évvel az Ur Jézus Krisztus születése előtt kijelentette Jere­miás próféta által: “Imé jőnek napok, azt mondja az Ur, és új szövetséget kötök Izráel házával és a Júda házával . . . nem ama szövetség szerint, melyet az ő atyá­ikkal kötöttem . . ., hanem az lesz a szö­vetség . . . “Törvényemet az ő belsejökbe he­lyezem és az ő szivükbe írom be . . .” (Jeremiás 31:31—34.) Tehát nem külső, hanem belső. Nem testi, hanem lelki szövetség ez. Mielőtt az llr Jézus Krisztus megáldoz­tatott volna és Szentlelke e földre alá szállott volna, hogy az emberekben lakoz­zon, Urunk azt tanította: E pohár az új szövetség az én véremben. Az idő megérkezett: a szövetség Isten és emberek között létre jött, mely Isten ke­gyelmi ajándéka. Azt pénzzel megvenni nem lehet, kiérdemelni is lehetetlen, ta­nítja a Szentírás (Róma. 3:24; 6:23; Ef. 2:8—9.). Nekünk embereknek más tennivalónk nincsen, csak az, hogy hittel elfogadjuk s életünkben alkalmazkodjunk az Ur Jé­zus Krisztus vére által kötött szent is­teni szövetséghez. Életünk, cselekedeteink mutatják meg azt, hogy ebben a szövet­ségben élünk-e, vagy abból már régen ki­estünk s áldozatai lettünk a külső vallá­soskodásnak! Molnár Balázs A lelki ajándékokról “Mert amiképpen a test egy és sok tag­ja van, az egy testnek tagja pedig noha sokan vannak, mind egy test, ózonképpen a Krisztus is. (I. Kor. 12:12.). “Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint” (I. Kor. 12:27.). Pál apostol az I. Kor. 12-ben az egy­ház, a gyülekezet életét az emberi test­hez hasonlítja. Az emberi test legkisebb sejtjére és leg­fontosabb szervére egyaránt jellemző az, hogy: 1. Mindegyiknek önálló sajátságos fel­adata van, 2. Mégis egymással szoros kapcsolatban vannak és egymástól függnek. Ugyanez jellemző az egészséges gyü­lekezeti életre is. Istennek minden gyermeke, aki vette a Szent Lelket, kapott vele együtt, lelki ajándékot is. “Osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (I. Kor. 12:11). — Kérdés, hogy felismerted-e, hogy mit kap­tál? ELÁSTAD, VAGY ÉLSZ VELE? Hogy én is ajándékot kaptam 20 év után most ismertem fel. Tudatlanságom ideje alatt is késztetett Isten Szent Lelke a szolgálatra és én erre a biztatásra kü­lönbözőképpen reagáltam. Volt, amikor engedtem a Szent Lélek intéseinek és áldás származott belőle. — Szivembe békesség és öröm költözött. Is­tennel és embertársaimmal szemben mé­lyebb kapcsolat épült ki. Amikor ellene álltam, nyugtalanság, feszültség, megkö­­tözöttség tartott fogva. És vádoltam azt az embert, aki felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom