Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-09-01 / 9. szám
I 1963 szeptember 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 9-IK OLDAL zekben van a kedves Kurtz testvérek személyében, akik a múlt év szeptemberében foglalták el a gondnoki állást és szép eredménnyel dolgoznak közösen, amiért én eyénileg is hálás vagyok az Urnák. A entlakók létszámáról és általában erről az Otthonról ők tesznek majd jelentést. Felőlük még csak annyit mondod, hogy: nekik nem voltak vérbeli gyermekeik, de most, idős korukban nem panaszkodhatnak, mert az Ur megáldotta őket gyermekekkel. Mi kívánunk nekik sok türelmet a gyermekneveléshez! Irodalmunk nagyon érzékenyen szenvedett és vele szenvedtünk mi is. Ennek oka a kedves Fülöp Árpád testvér megbetegedése volt, melynek következtében kedves lapunk, az E. Hírnök csak egyszer jelenhetett meg havonta. De most örülünk annak, hogy Fülöp testvér újból felvehette ezt a munkát. Az Ur meghallgatta érgtte való imánkat. Arra kérem a testvéreket, hogy támogassuk és terjesszük lapunkat, mert mi addig élünk, amíg a lapunk lesz, s ha ez meghal, vele halunk mi is. Szövetségünk anyagi helyzetéről a vagyonügyi bizottság fog beszámolni, mely bizottságnak elnöke a kedves Stég testvérnő és ő a Szövetség pénztárnoka is, akit a szabályok értelmében ez a bizottság állított Kurtz testvér helyett ebbe a szolgálatba. A faji gyűlölet nagyon felemelte fejét az egész világon. Úgy látszik, hogy Góg, Magóg és a Sátán nagyon dolgoznak. Magam is azt kezdem elhinni, hogy a Sátán el van oldva és végzi az ő romboló munkáját a földön. Legyünk nagyon óvatosak és megfontoltak szavaink kiejtésében is. Megváltónk előre látta, hogy mi következik és azt mondta: “Mert valaki az én mennyei Atyám akaratát cselekszik az nekem az én atyámfia, néném és anyám.” (Mt. 12:50.) Ehhez hasonló állást foglalt el az Amerikai Baptista Konvenció is, mert amikor Isten megteremtette az első embert, nem tudjuk, fehér volt-e, vagy másszínű. Pál apostol által pedig azt mondja nekünk Isten, hogy: Ő nem személy válogató, hanem minden nemzetben szereti azt, aki igazságot cselekszik. Hiba van mind a két oldalon. Romániában kisebbségi- és vallásüldözés van. A kolozsvári magyar baptista imatermet elvették és szegény magyar testvéreink a román testvérek imaházában gyűlhetnek össze vasárnap délután. (Ezt a hírt egy Californiában kiadott lap, a “Magyarság” közölte.) Jugoszláviában több az általános szabadság, mint bármelyik vörös országban. — Olv. a levelet... A magyarországi helyzetről nem hallottam semmit. Arról van tudomásom, hogy Baranyai Mihály testvér itt jár Amerikában, akivel én kerestem is a kapcsolatot, de eddig nem találkoztam vele. Szövetségünk tevékeny tagjairól: Dolgoznak sokan, de vannak, akik oroszlánrészt vesznek maguknak a munkából. Megemlítem itt a három pénztárnok nevét: Stég Mariska (Mária) testvérnőnket először, mint Szövetségünk pénztárnokát. Szász János testvért, mint irodalmunk pénztárnokát és Kiss Elemér testvért, aki Menházunk pénztári szolgálatát végzi. E- zek megérdemlik az elismerést és azt is, hogy bizalmat szavazzunk nekik. Hiányolunk mindnyájan egy kedves testvérnőt, aki pacsirta hangjával sokszor felüdített bennünket. Ő már nem énekel itt... Legyen emléke áldott... Hiányoljuk azokat a testvéreket is, akik nyugdíjba vonultak. Tudjuk, hogy ők ezt megérdemlik, de nincs utánpótlás. Ha ezen a téren előrelátóak lettek volna egyesek, másképpen néznénk ma ki. Kalapot emelünk azok előtt a veteránok előtt, akik még ma is a bástyán állnak és teszik, amit tehetnek. Legyen ezért is áldott az Ur neve! Egy napilapból kivágtam egy közleményt, melynek ez volt a felirata: “Some Churches Cast Out More Pastors Than Devils”. Milyen szomorú ez az állapot. Elvilágiasodás. Ez nagy szó keresztyéni életünkben és ellene küzdenünk kell. Elődeink is küzdöttek ez ellen és mi tisztelettel áldjuk az ő emléküket. Egyszer számot kell adjunk cselekedeteinkről. Jelentésem végeztével kihangsúlyozom azt, hogy teljesen hiszek az újjászületésben, amit nekünk hirdetnünk kell: “Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Istennek Országába.” (Jn. 3:5.) Egyesek úgy vélik, hogy ez nem fontos, de mi legyünk éberek és hirdessük az igazságot úgy, ahogy azt Jézus tanította. örömmel könyveljük el azt is, hogy ifjaink közül mind többen kerülnek ki egyetemekről magas kiképzéssel. Ha kell, segítsük azokat, akikben akarat van a több tudás után. Egy nagyon fontos kérdés, amit többször felteszek magamban is: Vájjon az Amerikai Magyar Baptista Szövetség megtette-e mindazt, amire az Ur kiválasztotta és elhívta? Testvéreim, drága testvéreim! Küzdjünk és dolgozzunk, amíg csak lehet! Tusakodjunk, ha a szükség úgy kívánja, egészen a vérig, mert munkánk nem hiábavaló az Urban. Amikor elfogadtuk Őt, mint személyes Megváltót, örök hűségre köteleztük magunkat Vele Szemben. Pályafutásunk vége felé ne változtassunk teret. A Sátán nagy erővel dolgozik, hogy mindent, ami szép, jó és nemes, — tönkretegye. Küzdjünk ellene! “Álljatok ellent az ördögnek ...” Ne rendítsen meg bennünket semmi. Előre Krisztussal! “Légy hű mindhalálig!” Erre kér bennünket az Űr. Még a költő is erre buzdít bennünket: “Szilárd összetartás és az Ur iránti szeretet, Légy gazdag, vagy szegény, e kettőt ne feledd. Mindnyájan egy anya gyermekei vagyunk, Közös legyen tehát örömünk és bajunk.” VÉR FERENC Jugoszláviai levél Pacsir, 1963 május 15. Drága Vér Testvér és Testvérnő az Ur Jézus Krisztusban! “Atyámfiáiért és barátaimért (magamért és családomért) hadd mondhassam: Béke veletek!” “Az Urnák, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tinéktek!” (Zsolt. 122:8—9.) Először is mélységes bocsánatkéréssel jövök a kedves Testvérhez, hogy hamarább nem tudtam válaszolni becses kérelmére, hiszen talán tetszik emlékezni, már jeleztem a múltkori levelemben, hogy én egy vándor próféta vagyok, csak minden hatodik vasárnap vagyok a helyi gyülekezetemben, mert nagy kiterjedésű a területem, amelyet beosztás szerint látogatok, bár így is sok a panasz, hogy ritkán jövök, de mit tehetek? A jelenlegi lehetőségeim szerint nem tudok többet tenni, már így is az egészségemet áldozom fel, mert képes vagyok, ha úgy kell, 40—60 kilométert lábhajtású biciklivel szélben, esőben megtenni, csak hogy hamarább odaérjek, ahova ritkán jár vonat, hogy a lelki éhezőknek és szomjúhozóknak vigyem az Élet kenyerét és vizét. Ha hétközben haza-haza térek, akkor az előkészület köt le a következő utamra. Ezek a tények késleltetnek sokszor a válaszadásban. Szépen kérem, legyen kedves, tessék nekem megbocsátani ezen mulasztásomért! Majd jobban igyekszem a jövőben. Továbbá tessék megemlíteni, hogy csupán megemlítsem: Amikor kedves leveléuoi megtudtam, hogy az idén május elsejei! ünnepelte 73-ik születésnapját, azonnal hozzá fogtam felépíteni egy szerény oltárt, amelyen bemutattam a jó Istennek szivem és ajkam legszebb tulkait, először azért a kedves édesanyáért, aki által adta isten a kedves testvérnek ezt a változatos eletet. Azután pedig a 73 évért, amelyeket az Ő kegyelméből eddig leélhetett, azoknak minden nyomorúságáért, küzdelméért, kísértéseiért, bánatáért, fáradságáért, oroméért, áldásaiért, amelyből sokan masok is csodásán részesültek és még most is részesülnek. Áldjad meg Istenem ver testvéremet még sok kegyelemmel teljes esztendővel és lelki-testi békességgel, erővel, egészséggel és egy áldott, boluog örök élettel. Ámen. Néhány szót a mi életünkről és munkánkról: Dala a jó Istennek, szabadságunk és békességünk van. Az Evangéliumot szabadon hirdethetjük. A nemzeti kérdés nálunk olyan jól meg van oldva, mint sehol a világon, itt nálunk a magyaroknak, tótoknak, románoknak, macedónoknak, bosnyákoknak éppen olyan joguk van, mint a szerbeknek. Hat nemzetiségből tevődik össze országunk népe, de tökéletes testvériségben élünk, egy kisebb nemzet sincs megalázva, vagy megfosztva jogaitól. A műit télen egész tavaszig hol egyenként, hol csoportosan jártuk be gyülekezeteinket, hirdetve az evangéliumot. Most azokat, akik jelentkeztek az Ur Jézus követésére, szedegetjük össze és készítjük el őket a keresztelésre. Ha a jó listen megsegít bennünket, augusztus hóban Pacsiron lesz egy ilyen keresztelés. Május elseje nálunk hagyományos ünnep lett, a munka ünnepe. Kétnapos minden évben, kedvezményes utazással a vonatokon, ilyenkor az egész ország népe útra kel, ki rokonait látogatja, ki pedik kirándul szép túrisztikai helyekre. Mi pedig szép ifjúsági öszszejövetelt tartottunk Bajnokon, énekkarokkal, zenekarokkal, szép előadásokkal. Például most ez volt a jeligénk: “Lélekben buzgók legyetek.” (Róm. 12:11.) Előadások címei voltak: “Légy buzgó Isten keresésében, míg megtalálható”. “Légy buzgó az imádkozásban”. “Légy buzgó a gyülekezet szolgálatában”. “Légy buzgó az adakozásban”. Voltak áldásos hozzászólások, meg szavalatok is. Most meg prédikátor avatásra készülünk Padára. Illés Mátyás testvérünket hívta meg a Padéji gyülekezet pásztorául. Testvérünk elvégezte az újvidéki horvát nyelvű baptista szemináriumot és most kétévi próbamun
