Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-09-01 / 9. szám
10-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963 szeptember 1 ka után, junius 2-án, pünkösd napján lesz az ordinálása. Ez az a gyülekezet, ahol k-mtér testvér kezdte prédikátori szolgálatát. így most hárman leszünk missziómunkások e magyar terUleten, Illés Mátyás, Nagyajtai Imre és Bertalan József testvérek. Most elosztottuk a munkaterületet három részre, azzal a kivétellel, hogy én, mint elnök az egész misszióterület felügyeletét is kell, hogy továbbra is végezzem. Nagyajtai Eszter nővérünk pedig az egész területen a női, továbbá az ének és zenei munkát végzi hűségesen, ő is majd mindig úton van, az énekkarokat és zenekarokat szervezi és tanítja. Persze, emellett áldott tehetségével az Igével is szolgál. Talán nem lesz botrányos, ha problémáinkról is szólok. Először is magyar nyelvű zsebbibliákban van nagy hiányunk. Nagyobb alakú Bibliákat még csak tudunk szerezni a református egyháztól, de zsebalakút sehol. Néhány darabot Dr. Király testvér volt szives küldeni már ajándékba, mert mi nem tudunk neki pénzt küldeni érte, de ez igen kevés a szükség tengerében. Azok a holland kiadású magyar zsebbibliák keresettek nálunk nagyon. Azután még a muzslai imaházunk ügye terhel bennünket. — Ugyanis a helyszűke miatt meg kellene nagyobbítani és belül lepadlózni, mert még csak föld a padlózata. Télen sáros, nyáron poros tőle a ruhánk (mert nálunk még a közös imaórán letérdelünk). Továbbá pedig prédikátor testvéreink fizetése elég terhes iga a testvériség részére, főképpen az útiköltségek sok pénzt emésztenek föl, mert nagyon szétszórtan élünk. Mindenek fölött fő törekvésünk az emberek között építeni a békét ebben az izgalmas világban, mikor az egész világ népe retteg a pusztító háborútól. Sietünk, mert Isten reánk bízta a békéltetésnek Igéjét (Kor., II, 5:19), hogy míg nappal van, végezzük e szent és nagy szolgálatot. Hadd fejezzük ki mélységes hálánkat a Vér testvér és kedves testvérnő áldozatos szeretetéért, amellyel voltak szívesek felkarolni Nagyajtai Eszter nővérünk ügyét, amellyel lehetővé tették az ő isteni szolgálatát magyar népünk között, országunkban. Az Amerikai Magyar Baptista Évi Konvenciónak pedig küldjük őszinte jókívánságainkat, egyértelmet, jó előmenetelt magasztos munkájukban. Istentől pedig bőséges áldást nemes határozataikra! A jugoszláviai magyar baptista testvériség nevében BERTALAN JÓZSEF A LEGNAGYOBB ÖRÖM volt a Konvención látni a sok boldog, vidám arcot. “Mily gyönyörűséges az atyafiaknak együtt való lakozása”. — Ez az öröm a Lélek gyümölcse . . . Azután meglepő volt az az őszinte testvéri szeretet, amellyel a New Brunswick-i testvériség fogadta a delegátusokat és a vendégeket. Ez a szeretet is a Lélek gyümölcseként uralta a vendégfogadó testcériség szivét. Harmadsorban megleptek mindenkit az énekkar, gyermekkar és zenekar nagyszerű előadásai. RÉV. PINTÉR SÁNDOR Jelentés Buenos Airesbe való megérkezésünkről és március 10-től május 30-ig végzett munkánkról Az AMERIKAI MAGYAR BAPTISTA SZÖVETSÉG 1963. ÉVBEN TARTANDÓ KON FERENCI ÁJ Á HOZ Krisztusban kedves Elnök és Titkár Testvérek és a Konferencián megjelent összes kedves Testvéreinknek! Életemben soha nem gondoltam arra, hogy valamikor meglátom majd Argentina földjét, de még ma is sokszor beteljesednek életünkben az Urnák ezen szavai: “Mert nem az én gondolatain a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Ur!” (És. 55:8.) Ezen Ige szavait életünkben újból átéltük Argentínába való jövetelünk által. Molnár Antal testvér, a Buenos Aires-i gyülekezet volt pásztora a múlt év elején, amikor először irt arról, hogy kilátás van arra, hogy az AMBSZ-től meghívást kapok az Argentínában élő magyarság között megkezdett lelki munka folytatására, ez minket váratlanul talált és nagyon meglepett. Attól a naptól kedves feleségemmel és gyermekeimmel e szavakkal imádkoztunk: “Mennyei szent Atyánk, a Krisztus nevében kérünk Téged, ha a Te akaratod nem az, hogy mi Argentínába menjünk, akkor semmisítsd meg ezt a tervet, ha pedig a Te szent akaratod az, hogy mi odamenjünk, hogy nemzetünknek hirdessük a Te szent üzenetedet, Te mindenható Isten vagy ma is, akkor hárítsd el mindazt, ami megakadályozhatná oda való menetelünket. Legyen a Te szent akaratod szerint.” 1962 julius 19-én megkaptuk az AMBSZ hivatalos meghívó levelét a missziómunkára az Argentínában élő magyar nép között. Háromnapi imádkozás és gondolkodás után, július 21-én megírtam az AMBSZ elnökének és titkárának, hogy elfogadtam a Szövetség meghívását. Július hó 24-én hozzáfogtam megszerezni a kivándorlásunkhoz szükséges okiratainkat és attól a naptól kezdve minden igyekezettel azon voltam, hogy a szükséges okiratokat mielőbb megszerezzem, ami nem ment nehézségek nélkül. Hogy milyen nehézségekkel találtuk magunkat többször szemben, azt, ha akarnám, sem Írhatnám le. Sokszor lelkileg és testileg is nagyon kimerültnek éreztem magam, de megfáradt lelkűnknek sok biztatást adott leveleivel kedves Vér Ferenc testvér, az AMBSZ titkára. Kedves leveleiben mindég kiemelte, hogy sokan imádkoznak értünk és ügyünk sikeres kimeneteléért. — Hasonlóan írt Buenos Airesből kedves Schaeffer testvér, a gyülekezet diakónusa, hogy imádkoznak az Úrhoz, hogy mielőbb megérkezhessünk. Az Ur meghallgatta gyermekeinek közös imáját, mert mire lejárt volna bevándorlásunk engedélyének megszabott ideje, március 27-e, akkorára, azaz január 25-én összes okiratainkat megkaptuk és ekkor következett az, ami a legnehezebb volt, a búcsúzkodás. Az elválás kedves hittestvéreinktől, nagyon szeretett mamánktól, testi testvéreinktől, rokonainktól és ismerőseinktől. Január 25-én a vojlovisai, január 27-én vasárnap délelőtt a kikindai gyülekezettől búcsúztunk el. Itt születtem testileg és 16 éves koromban lelkileg is. Itt éltem gyermekkori és ifjúságom legszebb napjait. Itt búcsúztam el két hívő nővéremtől és egy testvérbátyámtól és drága szüleim sírhalmától. Drága szüleim sírhalmánál eszembe jutottak a költő szavai: “Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára?” Január 17-én este a pádéi gyülekezettől búcsúztunk el. Pádén több, mint 23 évig voltam a gyülekezet lelkipásztora. Január 28—29-ét Pádén töltöttük feleségem kedves, hívő mamájánál és testvéröccséinél. E két nap alatt meglátogattunk 11 hívő családot, ahol betegek voltak. 29-én délután elbúcsúztunk 68 éves hívő jó anyánktól, sógoraimtól, 67 éves hívő bátyámtól, gyermekeiktől, rokonainktól és ismerőseinktől. 29-én este pedig elbúcsúztam Bácsko-Gradistei (földvári) nagyon kedves kis gyülekezettől. Január 30-án az újvidéki gyülekezettől búcsúztunk el. Itt van a Jugoszláviai Baptisták Országos Szövetségének székhelye és Teológiai Szemináriuma. Január 31-én elbúcsúztunk a szabadkai gyülekezettől, Pacsirról, Kishegyesről és Szilágyról, az erre az alkalomra bejött kedves testvérektől. — Az elbúcsúzás után a szabadkai gyülekezet pásztora, Magyar József, feleségével, több testvérrel és ismerősökkel kikísértek bennünket a vasútállomásra, ahonnan este 9 óra 45 perckor indult vonatunk Daruvárra. Az elválás mindenütt nehezünkre esett. — Február 16-án, szombaton este a daruvári gyülekezet teaestet rendezett búcsúztatásunkra, mivel már másnap indultunk hosszú utunkra. Erre az alkalomra több gyülekezetből eljöttek kedves testvéreink és öt lelkipásztor testvér is eljött, akik röviden szolgáltak az Igével. A daruvári ének- és zenekar is nagyon ál-
