Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-09-01 / 9. szám
8-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963 szeptember 1 tagjai ezektől is tartsák távol magukat. Elnök Testvér! Ezeknek a javaslatoknak elfogadását ajánlom a konvenciónak. Egyhangúlag elfogadva 1963 július 13-án. Bizottsági tagok: Orosz E.A. Major M. és Petre M. A., elnök Titkári jelentés az Amerikai Magyar Baptista Szövetség 55-ik Konvenciója alkalmával, melyet a New Brunswick-i (N.J.) Magyar Baptista Gyülekezet imatermében tartott, 1963. július 10-14 napokon. Kedves Orosz elnök testvér, delegátusok, testvérek és kedves vendégeink! Koronás költőnk, ezen szavaival köszöntelek titeket: “Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálát Neki, áldjátok az ő nevét; mert jó az Ur, örökkévaló az Ő kegyelme és nemzetségről nemzetségre való az Ő hűsége.” (Zsol. 100:4-5.) örök hálával tartozunk a mi mennyei Atyánknak hűséges vezetéséért, amelyet ebben a nehéz, küzdelmes és sokféle megpróbáltatásokkal teljes esztendó'ben éreztetett velünk. Egyedül Őt illeti a dicsőség azért is, hogy újból együtt lehetünk mint konvenció és élvezhetjük ennek az együttlétnek lelkeinket megerőítő és felemelő', kívánatos áldásait. A múlt évben a Fultin Road-i Baptista templomban volt igen áldásos konvenciónk Cleveland városában. Ennek emlékei élnek bennünk még ma is. Valahányszor konvencióra jövök, Dánielnek azon titok fejtegetése jut eszembe: “ T E K EL”, azaz megmérettél a mérlegen “és híjával találtattál.” (Dán. 5:27.) Felteszem magamnak a kérdést: vájjon megtettem-e vagy megtettünk-e mindent, amit tennünk kellett volna ebben az esztendó'ben az Ur országa érdekében? De talán addig még nincs éppen nagy baj, amíg így tudunk érezni, mert ez az érzelem annak a jele, hogy az Ur szólhat hozzánk, mert mi készek vagyunk felfigyelni szavaira. De mieló'tt továbbmennék, hadd köszönjem meg Szövetségünk nevében a kedves New Brunswick-i gyülekezetnek és kedves pásztorának, hogy meghívták és fogadták a konvenciót. ígérjük, hogy magunkat jól viseljük és minden házi körülményhez alkalmazkodunk. A világegyetemben nagy dolgok történnek. S dacára annak, hogy világraszóló események zajlanak le, úgy tűnnek tova, mint a mindennapi egyszerű események. Gordon Cooper körülrepülte a világot 22- szer és teljes sikerrel. Ezért a sikerért is hálát adunk Istennek, mert nem lettünk ellenséfünk gúnytárgyává s nem nevethet rajtunk! De azért, hogy mikor fogjuk kitűzni az amerikai zászlót a holdba, még nem tudták megállapítani. Hanem azt tudjuk, hogy mindenki első szeretne lenni. Hanem a baj az, hogy sok akadály van, amit el kell hárítsanak a tudósok, hogy sikert arassanak. A mi megjegyzésünk csak az, hogy: Metafizikai tudással nem lehet az Isten Országába menni, sem valami más tudományos ágazatával a világnak, hanem egyedül Jézus Krisztus által, aki által a megváltás jött ebbe a világba. És ezt a valódi tudósok is elismerik. Azért a vallásos csoportoknak előre kell haladni és fennen lobogtatni Krisztus zászlaját, a krisztusi igazság fényében. Előre Krisztussal, Krisztusért! Gyülekezeteink lelki mozgalmáról: Több helyen tartottak evangélizálást és én azt hiszem, hogy ez a legjobb, amit még tehetünk. A világ fiai óriási áldozatokat hoznak azért, hogy a holdba repülhessenek. Hozzunk mi is nagyobb áldozatokat azért, hogy a bűnben élő embertársaink szívéhez eljussunk a krisztusi üzenettel és megbízatással, mint ahogy a nagy apostol, Fái és még sokan mások is tették. Isten sem takarékoskodna, hanem megígért áldásainak bőségét öntené reánk. Jaj nekem, ha az evangéliumot nem prédikálom, — mondja Pál. Nekünk is jaj lesz, ha ezt elhallgatjuk. De még akkor is büntetés ér bennüidcet, ha általánosítjuk azt a téves felfogást, hogy az evangélizálás csak a nem hívőknek való, de a gyülekezeti tagoknak nincs szükségük erre. Testvéreim, jót tesz ez a gyülekezet minden egyes tagjának, prédikátoroknak és még magának az evangélizálónak is. S ha ezt a legnagyobb odaadással végezzük is, mégis csak lehangol bennünket az az elszomorító valóság, hogy mindig kevesebben vagyunk. Prédikátor változás esetén nem könnyen kapnak másikat gyülekezeteink. Akik angol iskolákból kerülnek ki, nem sok jövővel kecsegtetnek bennünket, magyarokat és nem is olyan vállalkozó egyének, hogy az ezzel jaró áldozatokat meghoznák, már azért sem, mivel az angoloknál több lehetőség és nagyobb alkalom nyílik. (Valamennyire megértjük őket.) Kérem a még munkában lévő prédikátor testvéreimet, hogy ne bizakodjanak el azért, mert annyira keresett személyek lettek, hanem csak legyenek hűségesen munkálkodó szolgák az Ur kezében és dolgozzanak, mert sok magyar honfitársunk van még, akik a kárhozat felé haladnak, g közben kérjük is az Urat, hogy küldjön munkásokat gabonájának aratására. Szövetségünk nagy megpróbáltatáson megy keresztül: Fájó szívvel említem meg a mi kedves Bállá György testvérünket, aki kénytelen volt megválni a New York-i gyülekezettől. Még a múlt ősszel szívrohamot kapott a szószéken és összeesett. Azóta is orvosi kezelés alatt van. Hogy képes lesz-e még valamikor a munkát ismét felvenni, csak az Ur tudja. Imádkozzunk érte. Szintén levelet kaptam a kedves Tatter Vilmos testvértől is és tudatta, hogy a Chicago-i gyülekezetben felmondta szolgálatát s egyben arra kért, hogy ne kérdezzem ennek okát, hanem írjak a városi misszió titkárának és tudassam hivatalosan is vele. S én ezt meg is tettem. Átmenetileg, vagy talán utolsó kísérletként egy angol teológiai tanulót alkalmaznak és így próbálják megmenteni a gyülekezetét. Kérésemre megígérte a kedves titkár testvér, hogy ha esetleg eladásra kerülne az épület, tudatnak bennünket és nem fognak kisemmizni. Szövetségünknek külmissziói kapcsolatairól is említést kell tegyek; A múlt konvenció alkalmával két nagyon fontos ügy foglalkoztatott bennünket. Prédikátort kellett keresnünk Buenos Airesbe Molnár Antal testvér helyett, ahol ő több, mint 11 esztendőn át volt Szövetségünk misszionáriusa. Feladatunk nehéz volt és a dió kicsit keménynek bizonyult, különösen akkor, amikor a fizetés kérdése merült fel. De végül megtörtük a diót és megoldottuk a problémát úgy, hogy Pintér Sándor testvérnek havi 200 dollárt fizetünk. És most örömmel jelentem be, hogy Pintér testvér sok nehézséget leküzdve, március 10-én szerencsésen megérkezett Buenos Airesbe családjával együtt. Mondhatom, hogy a gyülekezet nagy lelkesedéssel fogadta ókét. Szeretik Pintér testvért és élvezettel hallgatják kedves tanítását — írja a diakónus testvér. Imádkozzunk érte, hogy sok időn át dolgozhasson az Ur szőlőskertjében. Szeretném itt csak úgy megsúgni azt is, hogy egy kis honvágy bántja Pintér testvért, amin éppen nem csodálkozunk, mert elég nehéz 50 éven felüli embernek új he.yen letelepedni. Ismétlem, foglaljuk imáinkba őt. i>.azi.iatian szép gyülekezet van és Nagy István testvér vezetésével haladnak előre, idajus első vasárnapjától kezdve bevezetlartását, s így magyar és portugál nyelték a Bylinguri (kétnyelvű) istentisztelet ven hirdetik az Ur igéjét. Segítse őket az Ur előre haladni! Másik fontos ügyünk: A montreali (Canada) misszió felvétele. A misszió munkának a megoldására Orosz elnök és Cserepka testvérek lettek megbízva. Hogy mit végeztek, én nem tudom. De ők itt vannak és majd beszámolnak munkájukról. Még csak azt említem meg itt — de nem örömmel, — hogy tudtommal Kanadában Cserepua testvér az egyedüli hivatalos prédikátor. Nyugat-Kanada teljesen magyar munkás nélkül van. Sajnos, de a macedóniai kiáltásnak: “Jöjjetek át Macedóniába és legyetek segítségül nekünk!”, nem tudunk eleget tenni. Forrásaink kiszáradnak, mint ahogy történt Illés idejében és mi mélyen fájlaljuk ezt. Hanem annak örülünk, hogy ez a gyülekezet — New Brunswick — lelkipásztort kapott a kedves Kocsis Imre testvér személyében. Kívánjuk az Ur áldását úgy a pásztorra, mint a gyülekezetre és imánk az, hogy soká dolgozhassanak együtt és vezessenek lelkeket az Ur Jézushoz. — Amen! Osztozunk Bállá György testvérnek afeletti örömében, hogy fia, Viktor, prédikátorrá avattatott a Canton Ohio-i Első Baptista gyülekezetben, ahol segéd prédikátori állást tölt be. Felavatása után két hétre meg is nősült. Szaporodási párhuzam: Folyó év január 3-án egy statisztikai kimutatást olvastam, melynek alapján a világ lakosainak létszáma 1.6%-kal szaporodik évente, míg az egyházi tagok szaporodásánál csak 1.4%ot mutatnak ki, ami azt jelenti, hogy nem tartunk lépést a világ szaporodásának a létszámával. Valahol baj van, amit az is igazol, hogy az Amerikai Külmisszió Társulat 527 misszionáriust hívott haza különböző területekről az elmúlt esztendőben. Ez rossz jel. Bele kellene néznünk a dolgokba addig, amíg nem késő, mert ha világégés lesz, mi is égünk vele: “'Mi, kik világosságot és értelmet nyerénk ...” Reánk is alkalmazható Márdokeus mondása Eszterhez: “Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidók közül.” “... És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” Aggmenházunk vezetése nagyon jó ke
