Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-09-01 / 9. szám

1963 szeptember 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL Elindul az óhazai első magyar baptista orvosmisszionárius házaspár Irta: DR. HARASZTI SÁNDOR Rév. Cserepka János és Cscrepkáné, Dr. Ilonka Margit, két gyermekükkel, az 5 éves Katalinnal és a 3 éves Barnabással Az Amerikai Magyar Baptista Szövet­ség ezévi Országos Konvencióján New Brusnwickban igen megható jelenetnek voltak tanúi a konvenció résztvevői 1963. július 12-én. Ezen az esten a Magyar Szövetség er­kölcsi támogatásként a saját misszioná­riusainak kirendelte Cserepka Jánost, a torontoi magyar baptista gyülekezet lelki­­pásztorát és feleségét, Cserepka Jánosné, Dr. Ilonka Margit orvosnőt. A kirendelés alkalmával Cserepka test­vér volt tanára és a Magyar Szövetség Misszióbizottságának jelenlegi elnöke, Dr. LTdvarnoki Béla mondott igen megható imát. A kézrátételnél közreműködtek Orosz Atilla, a Cleveland Shaker-téri gyülekezet lelkipásztora és Baranyay Mihály, Cserep­ka testvérnek egy másik volt tanára a Bu­dapesti Baptista Theologiai Szeminárium­ból. A hivatalos kiküldő szerv a Canadian Baptist Foreign Mission, amelynek az a terve, hogy orvosi missziót kezd Bolíviá­ban, az ottani benszülött indiánok közt, Co­chabamba missziós központtal. Van ugyan már néhány járóbeteg-rendelőjük ezen a vidéken, ápolónők vezetésével, de most egy kórházat szeretnének felállítani az Ama­zonas forrásánál, a Chopore folyó mellett. Ha a tervek kivihetőknek mutatkoznak, Cserepkáné, Dr. Ilonka Margit lesz az új kórház szervező orvosa. Úgy értesülök, hogy aug. 24-én szállnak hajóra New Yorkban. Huszonegy napig számítanak utazni hajón, mielőtt Chilébe érnek. Onnan 48 óráig utaznak vonaton a bolíviai határig. Ezalatt átmennek az An­des hegységen, majd újabb 24 órai vonato­zás után megérkeznek a Cochabamba-i missziós központba. A munkaterületük trópusi őserdőkben, őspogány primitiv indiánok között lesz, akiknek kimondhatatlanul nagy szükségük van mind orvosi ellátásra, mind pedig a lélek orvosára, az Ur Jézus Krisztusra. A China Inland Mission-tól kaptak vagy $1000.00 értékű orvosi felszerelést, gyógy­szert, használt műszereket. A Kanadai Baptista Külmissziós Szövetség adott ne­kik $400.00-t személyi felszerelésre (ru­hák, cipők, házi eszközök bevásárlására az elkövetkező négy évre). Rendelőjüket és bútoraikat potom pén­zért eladják, hogy azon is olyan dolgokat vásároljanak, amit majd a misszió-mezőn tudnak használni. A torontoi gyülekezet Cserepka testvér lemondása folytán meg­hívta Dr. Udvamoki Béla tv-t lelkipász­torának. Választ még nem kaptak. Értesü­lésem van arról, hogy Vajda Pál misszió­munkás, az Örömhír szerkesztője és kia­dója is Torontóba költözik aug. 15-ével. Az ő átköltözése bizonyára komoly nye­reség lesz a torontoi magyar gyülekezet­nek. A gyülekezet nyári üdülő és evangé­­lizáló tábora továbbra is működni fog a megkezdett irányban és minden remény megvan arra, hogy még sokak nyernek ott lelki felüdülést Cserepka testvérek eltá­vozása után is. Schaeffer Ferenc testvér bizonyára továbbra is szemmel tartja a tábor gazdasági ügyeit és felügyel a fel­szerelésre. Úgy vélem, érdemes lesz néhány szót szólnom arról a hosszú útról, amit Cse­repka Jánosék megtettek Magyarországból idáig. Az Óhazai baptista külmissziós mun­ka gondolata idősebb, mint Cserepka Já­nos és Cserepka Jánosné. Tudtommal Nagy Pál, a Magyarországi Baptista Egyház el­ső hitközségi elnöke volt az, aki elsőnek vetette fel azt a gondolatot, hogy a ma­gyarországi baptista hívőknek is kellene külmissziós munkát kezdeniük valahol Af­rikában. Evégből mozgalmat indított az első világháború után a Szövetség gyer­mekmissziós lapjában, a Hajnalcsillag­ban, hogy az érdeklődő gyermekek gyűjt­senek bélyegeket és az így befolyó össze­geket fordítsák egy afrikai benszülött missziómunkás (evangélista) támogatásá­ra. Ugyancsak ő kezdeményezte a gyógy­növények gyűjtését hasonló célból. Végül pedig az ország összes vasárnapi iskoláit ellátta egy külmissziós gyűjtőpersellyel. A persely tetején egy hamisítatlan afrikai gyapjasfejű néger atyafi állott, fehér ru­hában, összetett kezekkel, húsos piros aj­kai mögül kivillanó elefántcsontfehér fo­gakkal s boldogan bólogatott köszönetét, mikor a születésnapját ünneplő vasárnapi iskolás leszámolt a persely nyílásába any­­nyi ércpénzt, ahány éves volt. Utána a va­sárnapi iskola résztvevői elénekeltek egy éneket a Kisénekes-ből: Örvendünk a Szü­letésnapjának, A pogány kisgyermekek Jé­zusnak ... kezdetűt. Egy időben egy József nevű evangélistát támogattak ilyen mó­don a magyarországi vasárnapi iskolások. Nagy (Pál testvér kezdeményezése las­­san-lassan bevitte a magyarországi baptis­ták lellkiismeretébe azt, hogy tenniök kell nekik is valamit az evangélium terjeszté­séért a Csonka Haza határain túl is. Fia­tal fiúk és leányok nyertek elhivatást er­re a szolgálatra, mialatt az Ige tanításá­ra figyeltek. Ezek között különösen kiemelkedett Gerwich Amália, aki Amerikába jött, hogy idekint továbbképezze magát és felkészül­jön a szolgálatra. Az ő édesapja volt az Újpesti Baptista Gyülekezet alapító lelki­­pásztora. Családi körülmények arra kény­szerítették Gerwich Amáliát, hogy visz­­szatérjen Magyarországra. De az elhivatás tüze nem aludt ki ben­ne. Férjével, Bretz Vilmos lelkipásztorral sokakat vezettek az Ur Jézushoz és sokak szívébe plántálta bele a külmisszió iránt való szeretetet. Ezek közül egy abbahagy­ta addigi fogtechnikusi munkakörét és fel­vételre jelentkezett a Budapesti Baptista Theologiai Szemináriumba. Kalkó József volt a neve az új szemi­­náristának (jelenleg Cserepka János utó­da a pesterzsébeti baptista gyülekezet lel­kipásztori szolgálatában). Amerre csak megfordult Kalkó József, a külmisszió iránt való felelősséget igyekezet beleplán­tálni a magyar baptista ifjúság szívébe. Az ő munkájának a gyümölcse volt Rit­ter Sándor soltvadkerti fiatal gimnazista elhatározása, hogy ő is a pogányok evan­­gélizálására fogja szentelni az életét. Baranyai Mihály egyik igehirdetése u­­tán, mikor Ézsiás könyvéből idézte az Ur hívását: “Kit küldjék el és ki megyen el

Next

/
Oldalképek
Tartalom