Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-09-01 / 9. szám
24K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963 szeptember 1 erezzen, vagy cselekedjék. Az Ur Jézus eme elirányítása az élet minden részét érinti. 3. Krisztus Urunk tanítása az egymáshoz való viszonyulásnál egyenlőséget és szolgálatot állapít meg. “Ti azonban ne hivassátok magatokat mesternek.” — “Aki közüietek nagy akar lenni, legyen mindeneknek szolgája.” Itt nem arról van szó,, hogy tehetségben, alkalmasságban egyformák vagyunk, hanem arról, hogy a több értékkel, tehetséggel biró nem használja ki a legkisebb mértékben sem fölényesen a kapott isteni ajándékokat, nem akar tekintély lenni, hanem amije van, azt szolgálatra adja és állítja be. ő több nem önmagáért, hanem több, hogy a nálánál kevesebbek többek legyenek, a gyengébbek erősebbek. Ezen a ponton igen sokan vizsgáztak már rosszul, s egyesek igen rosszul. Csak a szeretet képesít a szolgálatra. Enélkül más tanítói, irányítói, más felett uralkodók, más megalázói lesz a nálunk levő valóságos vagy beképzelt több. II. Milyen az a szeretet, amelyről az Ur Jézus Krisztus, mint testvéri szeretetről beszél? 1. A kiinduló pontja: “Szeretsz-e engem?” Senki sem szeretheti testvérét igazán, aki nem szereti az Ur Jézust. Mi jórészt azért szeretjük egymást, mert az a valaki, akit én szeretek, az, akiért a Krisztus meghalt. Ha nem tudom szeretni, akiért a Krisztus életét adta — legyen az hívő, vagy nem hívő —, akkor nincs alap, amiből kiinduljak. 2. A mértéke: “Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Hogy az Ur Jézus menynyire szerette tanítványait, nem szorul magyarázatra. 3. Ha valaki ellen szeretetlenek lettünk (vétkeztünk), mondtunk, vagy tettünk valamit, a szeretetnek ez a teendője: “Hagyd az oltár előtt ajándékodat, és békülj meg.” — Isten nem fogad el tőlünk sem imádságot, sem anyagi felajánlást. vagy bármit, amit feléje mint hálát fejeznénk ki addig, míg jóvá nem tesszük azt, mit más ellen vétettünk. Ezt a gondolatot találjuk meg a Miatyánk imádságban foglalt eme szavakban is: — “Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” 4. Az Ur Jézus szava szerint, ha valaki nem a szeretet alapján cselekszik, ez a legfontosabb tennivalója: “Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet, vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra sem hallgat, mond meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” E gondolatkörben az Ur Jézus lényegében a vétkező megmentéséről, megnyeréséről beszél. Vájjon gyakorol juk-é ezt? 5. Az Ur Jézus tanítása szerint, ha valaki vétkezik ellenünk és belátja tévedését és bűnét, annak meg kell bocsájtani még 70-szer hétszer is. Ez a szeretet kimeríthetetlensége a vétkező bűnös felé. 6. Jakab apostol szerint: “Hogy ha valaki tiközületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, . . . lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.” (Jak. 5:19.) 7. Milyen az a szeretet általában, amelyre itt e kérdésnél az Ur Jézus gondol? Krisztus Urunk szeretetét Pál apostol megértette, gyakorolta és gyönyörűen ír arról. Úgy gondolom, hogy elfogadhatjuk a szeretetről szóló magyarázatát. Az Első Krinthusi levél 13. részében találjuk a szeretet magyarázatát. Az apostol szerint a szeretet harmonikus életre segítő sajátosságok együttműködése. Van benne: türelem, szentség, más javának munkálása, alázat, illem, önzetlenség, szelídség, igazság, közösségi érzet. Lelki kincsek halmaza el. Az apostolnak a szeretetről szóló bevezető szavaiból (Kor. I; 12:31,b) és az egész 12. részből az állapítható meg, hogy ez magasabbrendű szeretet és a Szent Szellem külön ajándéka mindazoknak. akik hajlandók ezt elfogadni. A többi ajándékokat azok kaphatják, akiknek a Szent Szellem ajándékozza. A szeretet ajándékát az kaphatja, aki kéri és elfogadja. Kár lenne az ajándékok legnagyobbját nem kívánni, nem kérni és nem elfogadni. Ha ez nincs, még az ajándék kárunkra is válhat. A testvéri szeretet kérdése a gyakorlatban. Lehet-e olyan szeretetben élni, amilyent az Ur Jézus élt és tanított? Egy másik kérdéssel feleljünk e kérdésre. Elégséges-é a Krisztus követésében a kevesebb? Nem! Akkor kérdezzünk tovább: szabad-é nekünk másként élni? A felelet itt is az: Nem! Itt nem lehet alku és nem lehet arany középút. 1. Ilyen szeretetről a Szentírásban találunk személyi példákat. a) Pál apostol az egyik. Valaki hivatkozhat arra, hogy mi nem lehetünk Pál apostol. De lehet ugyanaz a vágyunk és igen magas szintet érhetünk el, bizonyítja ezt a következő példa: b) Tábitha látszólag egyszerű nő volt. A Szentírás azt jegyzi fel róla: “Ez gazdag volt jócselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.” Tábita szeretete elérte azt a mértéket, melyet az Ur Jézus tanított. 2. Találunk gyülekezeti példákat is. a) A jeruzsálemi gyülekezet. E gyülekezetben lángoló szeretet volt. Ezért lehetett közöttük egység, megértés, mélységes öröm, igazságos ügyrendezés és belső fejlődés és rohamos szaporodás és az evangélium folytonos terjedése. — b) Thessalonikai gyülekezet. Példaképpé váltak: Macedóniában és Akhájábán minden hívőre nézve. Ehhez sok és sokirányú szeretet kellett. Szeretet élt bennük és egymás iránt annyira, hogy az apostol ezt írja felőlük: “Az atyafiúi szeretetről nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.” (Tess. I, 4:9.) Buzdítsanak minket e példák. Ahol testvéri szeretet van, ott van: egység, békesség, kijelentés, az Ur ott lehet és van, megtérések vannak, Isten és a megváltás valóságának az igazolása is. Akarjunk szeretni! Imádkozzunk szeretetért! Gyakoroljuk a szeretetett
