Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-04-01 / 7. szám

1963. április 1.

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK

5. oldal

Levél a sz

Kedves Szerkesztő Testvér!

Az Evangéliumi Hírnök 1962. december l.-i számában a „Mi újság” rovatban „Budapest” cím alatt jelentést hozott a magyarországi baptista mozgalom és Meyer Henrikre vonatkozólag. Szerény véleményem szerint az adatok nem helytállók és a jelentés nem tárgyilagos. Ellenben igen tárgyilagosnak és helyesnek tartom a „Bé„JUBILEUMI ÉV ELÉ" — Az 1963. évet már közösségünk több fórumában — így a Békehírnökben is — jubileumi évnek hirdettük meg. A jövő évben lesz ugyanis 90 esztendeje annak, hogy Meyer Henrik Magyar, országra költözött és megkezdte a szervezett baptista missziót.

„Az 1873-as dátummal kapcsolatosan az utóbbi időben valóban többen vetették fel azt a kérdést, hogy helyesen cselekszünk-e ha közösségünk kialakulásának dátumát Meyer Henrik Magyarországra költözködéséhez kötjük. Nem tehetnénk ugyanilyen joggal, Rottmayemek és társainak miszsziós kezdeményezését — vagyis 1846- ot#— a kezdő dátumnak? A Békehirnök f. év jul. 1. számában már kitértünk erre a kérdésre, de most időszerű, hogy amennyire lehetséges részletesebben tisztázzuk.

Először is meg kell állapítanunk, hogy a jelenkori magyarországi baptista misszió kezdetének dátuma valóban nem 1873, hanem 1846. Azóta folyamatosan van baptista misszió országunkban.

Tudott erről dr. Somogyi Imre is, aki mégis először hirdette meg az 1873-as évnek, mint kezdő dátumnak a jelentőségét. 1948-ban, az általa sokoldalúan és kiválóan megszervezett 75 éves jubileumi év alkalmából megjelent „Emléklapok” 2. füzetében ifj. Rottmayer Jánost szólaltatja meg. Rottmayer itt előadja, hogy az 1860-as években Budapesten több ízben volt baptista bemerítés. Azt is elmondja, hogy házuknál, Kolozsvárott, a 60-as évek legvégétől vasárnapi iskolát és baptista istentiszteleteket tartottak német nyelven. Somogyi Imre is tudta, hogy még rokonsági kapcsolat révén is meg volt a folyamatosság Rottmayer és a jelenlegi misszió között; az 1865-ben bemerítkezett ifj. Rottmayer János leányát a későbbi időben oly szépen munkálkodó vezető emberünk, Csopják Attila vette el feleségül. Bizonyára nem volt előtte ismeretlen az sem, hogy az a Novák Antal, aki Nagyszalontán Krisztushoz vezette Komyát és társait — a legeredményesebb úttörő parasztprofétákat — Rottmayer gyümölcse volt.

erkesztőhöz

kehímök” 1962. december 15,-i számában megjelent „Jubileumi év elé” című cikk adatait. Ennek a cikknek egy részét gépírással lemásolva mellékelem és kérem, hogy azt az igazság és az Evangéliumi Hirnök jó hírneve érdekében teljes egészében nyomtassa ki az Evangéliumi Himökben.

Tisztelettel:

Galambos Pál, prédikátor (Buffalo, N. Y.)

Esetleg arról lehet szó, hogy 1948. óta több ilyen adat került elő, amely kiszélesítette az 1846—1873 közötti baptista misszióra vonatkozó ismereteinket és még világosabbá tette miszsziónk megszakítatlan folyamatosságát egészen 1846 óta. Meyer Henrik a közelmúltban lefordított önéletrajzában annak bizonyítására igyekszik, hogy 1873. előtt nem volt baptista misszió Magyarországon. Ennek ellenére elmondja, hogy milyen botrányt okozott, amikor a skót misszió budapesti gyülekezetébe járó Rottmayer többeket elvezetett a baptista hitigazságokra és azok 1865-ben bemerítkeztek. Elmondja azt is, hogy az 1846-ban Rottmayerrel Hamburgból visszatérő Homung Antal, egy bizonyos Homung Istvánnal együtt a budapesti gyülekezet tagjai lettek. ír arról, hogy több ízben látogatást tett Kolozsvárott Rottmayemél és ott gyülekezetről beszél, sőt Rottmayer mellett működő missziómunkásról tesz említést (Gromen). Ehhez hozzátehetjük, hogy a jelenkori kolozsvári magyar gyülekezet is Rottmayer működésére vezeti vissza keletkezését.

Ugyancsak Meyer számol be arról, hogy amikor 1875-ben, az ő aktív baptista missziómunkája miatt (1874. december 27-én bemerítette az első 4 tagot) elbocsátották állásából, a jelzett év júniusában tanácskozást tartott az akkor 6—8 tagú — de számos érdeklődővel rendelkező — budapesti gyülekezet, „vendég testvérek” bevonásával. Ezek a „vendégek” a Magyarországon élő régebbi baptista testvérek voltak, akik erre az alkalomra — mert nagyjelentőségű alkalom volt — Budapestre utaztak. Többek között Novák Antal és Rottmayer is résztvett ezen a tanácskozáson. Itt Rottmayer javaslatára Meyer Henriket függetlenített missziómunkásként állította be a kis nyáj, havi 50 Gulden fizetéssel. Rottmayer — Meyer Henrik beszámolása szerint nemcsak javasolt, hanem hozzájárulást is adott az első magyarországi függetlenített munkás beállításához. A két misszió (Rottmayer és Meyer) egy forrásból való elindulásának és egybekapcsolódásának gyönyörű, ünnepélyes és jelképes jelentőségű jelenetére került sor 1877-ben Nagyszalontán. (Kimer

A. Bertalan által felderített adatok szerint). Kornya és Tóth Mihály felavatásának az ünnepe volt ez, mely alkalommal hárman tették fejükre kezüket: J. G. Oncken, a németországi baptista misszió vezetője, hamburgi lelkipásztor, Rottmayer, az első magyarországi baptista tanúbizonyság és Meyer Henrik, a magyarországi baptista misszió megszervezője.

Mindezek után jogos a kérdés, miért tekintette mégis dr. Somogyi Imre és miért tekintjük mi is országos közösségünk jelentős jubileumi alapdátumának az 1873-as évet? És még jogosabb a másik kérdés: miért nem az 1846-os esztendőt?

Az 1873. év jelentősége vitathatatlan. Hiszen bármennyire is jelentősnek tartjuk Rottmayer és társai miszszióját, és ha ki is mutatható a folyamatosság egészen 1846 óta, 1873 előtt, vagyis Meyer Henrik ideérkezése előtt, mégis csak szórvány jellegű volt a baptista misszió országunkban. Jellemző erre, hogy 1869-ben J. G. Oncken megszervezte a bécsi gyülekezetét és annak tagjaiként veszik nyilvántartásba a Magyarországon szétszórtan élő baptistákat; így pl. Novákot és Rottmayert is. Meyer előtt tehát voltak baptisták és volt baptista misszió országunkban, de nem volt egyetlen önálló baptista gyülekezet sem. Rottmayer áldozatkész, hűséges hívő ember volt, de missziója inkább csak kuriózumnak számított az akkori Magyarországon, mint tudatos vezérségnek, vagy egyházépítésnek egy új misszióban. Meyer Henrik viszont bámulatos hittel és bátorsággal szánta oda magát a magyarországi baptista misszióra és már 4 tag bemerítése után önálló gyülekezetét szervezett, függetlenített missziómunkás lett és olyan tudatossággal fogott hozzá a baptista közösség megépítéséhez, „mintha látta volna a láthatatlant".

Nem tévedett tehát dr. Somogyi Imre, amikor közösségünk elindulásának kiemelkedően jelentős dátumaként hirdette meg az 1873-as évet. Megállapíthatjuk, hogy lényegében ekkor indult el a szervezett baptista misszió országunkban. Helyesen ünnepeltünk tehát jubileumi évet 1948-ban és teszszük ezt 1963-ban is.

Az 1846-os dátummal — tehát Rottmayerék missziójának elkezdésével — kapcsolatban pedig meg kell állapítanunk, hogy eddig valószínű elegendő ismeret hiányában helytelenül eihanyalogtuk jelentőségét. 1875-ben, mint láttuk, Rottmayer szerényen felsorakozott Meyer mögé, elismerve az ő vezetését és támogatást nyújtott az ő missziómunkásként való beállításához. Ezt a szerény, de hűséges, áldozatkész és tántoríthatatlanul fáradozó (Folytatás a 6. oldalon)