Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-04-01 / 7. szám

6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963. április 1. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 17840 Lorain Ave., Cleveland 10. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Szabó Istvánná. Pénztáros: Kurtz Lajosné. Jegyző: Német Lajosné. 1___________________ MEGVÁLTOM ÉL! A világ népei érintkezési nyelvének, az úgynevezett „élő” nyelveknek vannak sa­játosságaik, szépségeik, de ugyanakkor hi­báik is, mikor a szó nem fedi érthetően annak jelentését. A világ egyetlen nyelvében sem található meg az „édesanyám ’’szónak az a meleg, az anyai méltóság fogalmára legjobban ráülő kifejezés, mint éppen a magyar nyelvben. Ezzel ellentétben a ma­gyar „húsvét” szó semmiképpen sem fedi annak bibliai jelentőségét, míg a már „holt” latin nyelv „dominica resurrectionis” (feltámadás vasárnapja) szóval egészen kö­zel áü az ünnep bibliai jelentőségéhez. Különböző népeknek a feltámadás-ünne­pével kapcsolatos szokásai, a lényeget elho­mályosítva elvonja a figyelmet arról, ami éppen a léleknek fontos és drága, mert a szokások nem beszélnek arról, mit jelent nekünk Isten szeretetének nagysága: az érettünk bűnösökért feláldozott Fiú! Még a hajnali feltámadás emlékére gyakorolt „napkelti istentisztelet” is — ami ke­resztyéni szempontból sem eshet kifogás alá — mikor már csak puszta szokássá válik az egyén életében: többé nem jelent elmélyedést vagy áldást a lélek számára. Nem szavak (helyes vagy helytelen kife­jezésekkel) nem szokások, hanem egy olyan átélt tapasztalatnak határozott állásfoglalása jelentheti az egyén életében az ünnep lé­nyegét, ami Jób leikéből oly diadalmasan tört elő: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él! s utoljára az én porom fe­lett megáll.” (Jób 19:25). Az ószövetségben Dániel próféta is megemlékezik a feltáma­dás dicső tényéről, ... akik alusznak a föld porában, felserkennek... (Dániel 12:2). Maga az Ür Jézus is világosan beszélt több­ízben is (Márk 8:31., Máté 26:32.) saját testének feltámadásáról. A farizeusok hit­tek a feltámadásban, a saddeceusok nem hittek (Máté 22:23), sőt Jézus tanítványai között is akadt egy, aki nem a feltámadás Ígéretére figyelt, csak fél szívvel volt jelen... az ezüst-pénz csengésének hangja inkább lekötötte, majd teljesen magáévá tette. Az wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiuiiiiii;niiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiNiiiiiiiiiu!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii anyag, a pénz birtoklásának vágya lett úrrá egész lényén: ennek a pénznek nem volt többé szíve, nem volt egy könnye sem ... egy szánakozó pillantása sem, még a szen­vedő ember Jézus Krisztus felé sem! Az anyag, a „harminc ezüstpénz” képében elzarándokolt a kereszt előrevetett árnyékáig is és csordultig megtöltötte azt a „keserű­poharat” a verejtékező Jézus kezében. Volt abban a „keserű pohár”-ban még hűtlen­ség, tagadás, áruló csók és sok előttünk ismeretlen fájdalom ... Az anyag máig sem változott meg: nem érez, mert szíve nincs s ha úrrá lett lel­­keden birtoklásának vágya, csak szívtelen, érzéstelen szolgája lehetsz és a legigazabb­­nak is árulója__ Csodálatos hittel párosult meggyőződés ad­ja a szenvedő Jób ajkára e szavakat. „Meg­váltóm él!” Magunkat biblia keresztyének­nek valló egyéneknél is csak ez lehet a feltámadás ünnepének lényege: tudom-e, hogy Megváltóm él! Hiába néztek a keresztig hűséges asszo­nyokkal együtt a nyitott sírba, ott csak a lehullott lepel van... onnan nem jön már segítség, csak attól: Aki él! Az üres sír csak tanúja annak, hogy: O él! Hiába vásároltak (Márk 16:1) és készí­tettek (Luk. 24:1) az asszonyok drága fű­­szerszámokat, hogy a meggyötört testet az ó szokásuk szerint bebalzsamozzák, csak mélyen csalódott szívvel áütak meg az üres sírnál, nem adhatták annak, Akinek szán­ták, Akire áldozták. A feltámadás Ígéretét elfelejtve, az a húsvét csak szomorúságot és fájdalmas emléket jelentett számunkra. A Jézus testét kereső asszonyok közül egy­nek Máriának szomorúsága hamarosan a fel­támadás ujjongó örömévé változik át, mert találkozott a Feltámadottal! Megiüetődött hangon rebegi: Mester! A Mester szól hozzá, adja a megbízást. „Menj az én atyámfiái­hoz, és mond nekik... (János 20:17.) így lett a nő, a feltámadás első hírnöke, aki nem csak látta, de beszélt is Vele! Megváltóm él! hirdette Mária, nem hívének neki., jegyzi fel az írás (Luk. 24:11), Pé­ter és János elfutának a sírhoz meggyőződ­ni. (János 20:4). Tamás is csak saját ta­pasztalatára építve hajlandó elfogadni a fel­támadás hírét. (János 20:25). De ha találkoztál és megbízást kaptál a Feltámadottól, teljesítsd, mint Mária, azt tedd amit O mond neked. Ha nem hisznek neked... ha nem értenek meg... el ne csüggedj, mert igazol téged az Or, úgy mint Máriát is igazolta, aki engedelmesen elvégezte feladatát. Legyen ebben segítséged a te élő Megváltód! Mrs. MARIA SZERENCSY llllllllllilIlllllllllllllllllllllllüllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllNIIIIIINII (Folytatás az 5. oldalról) szolgálatot — melv az ő egész életét s tevékenységét jellemezte — méltó­képpen értékelnünk kell. Megismétel­jük tehát a Történelmi Bizottság ál­láspontját, amely szerint két dátu­mot kell kiemelnünk — egyiket sem elhanyagolva a másik rovására — közösségünk elindulásával kapcsolat­ban. A magyarországi baptista misszió sta misszió elin­kezdete: 1846. A szervezett bapti dulása: 1873. Készüljünk tehát kedves megemlé­kezéssel a szervezett baptista misszió 90 éves jubileumára az elkövetkezen­dő esztendőben, de már most tekint­sünk előre 1966-ra, amikor a ma­gyarországi baptista misszió kezdeté­nek 120 éves múltjáról emlékezhetünk meg.” Kovács Géza” Tóth András, aki 1960. szeptember 19. óta volt lakója a Bethesda Baptista Ottho nunknak. Wallingford, Conn.-böl jött, ahol 1920. óta tagja volt a Magyar Baptista gyü­lekezetnek. Otthonunknak nagyon alázatos türelmes és szeretetteljes megértó lakója volt. 1878-ban született Székelyudvarhelyen. Ja­nuár 25-én este, majdnem 85 éves korában hagyta itt ezt az ámyékvilágot. Temetése hétfőn, január 28-án du. 3 órakor ment végbe az Otthontól, a helybeli teme­tőbe. Az alkalmi igéket alulírott hirdette s a búcsúztatót pedig Kurtz gondnok mon­dotta. Tatter Gusztávné és Greszamar nő­vérek énekelték angolul „Face to Face" című éneket. Azzal a reménnyel bocsájtottuk el Tóth testvért is, hogy az örökkévalóságban az Ür Jézus kebelén vele is találkozni fogunk. A viszontlátásra Tóth testvér! Petre Gábor, az Otthon lelkésze Id. Fekete Ignácz, Gary, Ind. 84 éves ko­rában karácsony este hívta haza Fekete Ignácz testvérünket az ür. Négy évvel ez­előtt adta át szívét az ümak. Éveken keresz­tül barátja volt gyülekezetünknek. Erősen le volt kötözve az ital átkozott szenvedé­lyével, de hűséges feleségének és hívő gyer­mekeinek imáját meghallgatta az Űr és végre megszabadította őt. Alámerítkezésekor a maga erejétől már nem volt képes me­dencébe alászállani, de fiai segítettek rajta. Az alámerítést C. L. Roberts lelkipásztor végezte, a 45. utcai Baptista gyülekezet lelki­­pásztora, mely gyülekezetnek tagja is volt Fekete testvérünk. Hűséges olvasója és előfizetője volt az Evangéliumi Hírnöknek és a Bib. Magyará­zónak. Mikor kezéhez kapta a lapokat, nem nyugodott addig míg át nem olvasta. Ezt tette évtizedeken keresztül. Temetése nagyon szép és megható volt a templomból, hogy Rev. Roberts végezte a szertartást. Gyászolják, özvegyen maradt hűséges fe­lesége, hat gyermeke és 12 unokája, a ki­terjedt többi családtagokkal. Szomszédok, jóbarátok és testvérek. Szmenyák Pál Carteret, N. J. 80 éves korában, 1963. Ja­nuár 13-án hirtelen költözött el az élők so­rából Pomázi János testvérünk. Vasárnap reggel volt, feleségével a reggeli után imád­kozott s ima után feleségének karjaiban adta vissza lelkét Teremtőjének. Elköltözött test­vérünk 1906-ban jött Amerikába. Bridgeport, Conn, volt első városa. So Norwalkon adta át szívét az úrnak s követte Krisztus pél­dáját a szent keresztségben. Legutóbb kö­zel hatesztendeig Cartereten, N. J. laktak, ahonnan az örökéletre szenderült Pomázi

Next

/
Oldalképek
Tartalom