Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-01 / 5. szám
EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1962 MÁRCIUS 1 4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rer. PETRE M. ADALBERT 943 Merrill Are., Lincoln Park, 25 Michigan Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of March 3., 1879 Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act Of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year Előfizetés — Címváltozás erre a címre küldendő: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 5, Ohio FÖLDI SaTORHÁZUNK Kor. II; 5:1. Pál apostol nagy tudása és iskoláztatása dacára sátorkészítő mester volt. Ismerjük korunkban is a sátort. Katonák, cserkészek, missziós csoportok, fölfedezők s sportemberek néha még hátizsákokban is viszik. A sátrat föl lehet állítani és ismét könnyűszerrel le is lehet bontani, hogy más helyen újra fel lehessen állítani. A sátor a vándor élet, az ideiglenes állapotot jelképezi. A pátriárkák, Ábrahám, Izsák Jákob és Izrael 12 nemzetsége sátrakban laklak, míg csak be nem vezette Isten az ígéret Földjére: Kánaánba, ahol aztán szilárd kőházakat, palotákat, városokat és kőfalakkal körülvett várakat építettek maguknak. (122. Zsoltár.) Ezek mind kézzel csinált földi hajlékok voltak a testi élet fenntartására. A sátor napjainkig fönnmaradt, de mindig, a múltban és jelenben is csak rövid ideig tartó szállást jelent. Pál apostol összehasonlítja a sátor fedelét az emberi testtel, mely fedi és körülveszi halhatatlan lelkét. Azt mondja a testről, hogy az földi sátor. Azaz testünk egyszer elbomol mint a sátor, amelyet tovább akarnak vinni. A test meghal és a lélek elkerül e földről, mint ahogy a kézzel csinált sátor elbomol és máshelyre vitetik. HOVÁ VITETIK? Ez a fontos és nagy kérdés. Az apostol erre így felel: “Tudjuk”, hogy akkor nem kézzel csinált, hanem örökkévaló házunk lesz, azaz már készen vár reánk a mennyben, melynek mestere és teremtője az Isten! (Zsid. 11:10.) Kiknek készítette? Az Istent szeretőknek, teszi hozzá e tanításhoz a nagy apostol. (Kor I; 2:9.) A hitetlenek, a világ gyermekei, kik nem fogadták és fogadják el a nekik is felajánlt üdvösséget az Ur Jézus Krisztusban, csak irtózattal gondolnak a halálra, míg azok, kik hit által elfogadták az Urat Megváltójuknak, nem félnek, örömmel és bizodalommal néznek eléje. Magukat úgy tekintik e földi életben, mint vándorok, kiknek földi sátoruk elbomol, hogy a mennyei örök hajlékokba átköltöztessenek. Kedves Olvasóm, ha a Krisztusban való hiteddel bizonyos vagy s érezed, hogy a Krisztus nagy érdemében az örök élet már a tied lett, akkor nagyobb kincsed van, mintha az egész világot akár telekkönyvileg reád íratták volna! Mily szegény és szerencsétlen ember az, aki nem tud, vagy nem akar hinni és nem veszi észre magában a lelkének Istenhez való vágyakozását. III. Frigyes német császár, midőn azt kérdezte valaki tőle, hogy mit tart a legnagyobb jónak, ami az embert érheti földi életében, így felelt: “A BOLDOG HAZATÉRÉS A FÖLDI ÉLETBŐL”! * EGY ÖRDÖGI ES KÉRDÉS “Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus?” (Lk. 4:34.) Ez az ige a kapernaumi zsinagógába (imaház) vezet bennünket, ahol az Ur Jézus megjelent s ahol a többek között jelen volt egy ördögi lélekkel megszállt ember is. Azt hiszem, minden ördögi lélek tisztátalan, de ez valami rendkívüli gonosz lélek lehetett. Mit keresett az imaházban? A jelenléte azt bizonyítja, hogy az ördög kísértéseitől még a templomban sem vagyunk mentesek. Ott is be akarja folyásolni a sziveket és elméket. Az Ige hallgatása közben is hallattatja némelyekkel ezt a kérdést: “Mi közünk hozzád, názáreti Jézus“? Talán ilyen formában tette fel a kérdést az ige hallgatása közben: Hát mi közöm nekem ahhoz? Csinálja azt valaki más, én nem csinálhatom! Ha az Ur munkájáról, Isten országa építéséről van szó, akkor a keresztyének így nem éreznek és nem gondolkodnak. S ha így gondolkozik valaki, akkor az ma is az ördögöktől van. Ezzel a kérdéssel jöjjünk imában az Úrhoz és kérdezzük meg tőle, hogy: I. Mivel tartozunk mi Istennek? — Régebben egy gazdag ember egy szegény rabszolgát megvásárolt s fölszabadított a rabszolgaság alól. Haza vitte, megmutatta neki a szobáját, felruházta s azt mondotta neki: “Szabad ember vagy.” Maradhatsz itt nálam, dolgozhatsz fizetésért, vagy pedig elmehetsz, ahová akarsz s élhetsz szabadságoddal. Az első éjszaka ez a felszabadított szolga megölte felszabadítójának fiát és azután elmenekült. A rendőrök elfogták s a gazda azt kérdezte tőle: “Miért tetted ezt?” — A gyilkos szembe nézett felszabadítójával s azt mondta: “Eredj, semmi közöm hozzád.” — Akik azt mondják az Ur Jézusnak: “Mi közöm hozzád?”, hasonlóképpen cselekednek a jóltevő Istennel. — Még a legnagyobb hitetlen sem mondhatja ezt, mert minden ember tartozik Istennek. Valamilyen formában az Isten szeretetének adománya minden emberhez eljutott. II. Krisztusnak társai vagyunk a munkában és az örökségben. — Krisztussal együtt munkálkodó szolgák vagyunk, — mondja Pál apostol. Az üzleti világban vannak sokan társak, de ha az egyik társ azt mondja a másiknak: Semmi közöm nincsed hozzád, ott megszűnik a társas viszony. Ha valamely keresztyén valahol nyíltan vagy titokban az isteni utasításokra így felelne: Semmi közöm hozzád, ott megszűnik az Istennel való boldog viszony. III. Még csak ennyit az igével kapcsolatban, hogy van köze az Ur Jézusnak hozzánk és nekünk Őhozzá. Az ördög ezt a viszonyt akarja megrontani s teljesen tönkre tenni. NE ENGEDJÜK! — Kérdezzük a megtért Saulussal: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem“? s az Ur felel s győzelmet ad minden ördögi kísértés felett. M. B. TANULJUNK APOSTOLOK CSELEKEDETEI E gyönyörű történelmi könyv írója Lukács, a harmadik evangélium szerzője. Valószínűleg Kr. u. 64- ben írta. Egy Theofilus nevű hívő emberhez küldi e könyvet, de a Szentlélek Isten az ossz emberiségnek szánta. Történelmi háttér. Valószínűleg Pál apostolnak római fogsága vége felé írta, amidőn az első keresztyének addigi haladásának összegezése, vagy tömörítése vált szükségessé. Valószínűleg Lukács e könyvet Rómában írta. Alaptárgy. Azon csodálatos események, melyek az ősi egyház fejlődésének történetére különös világosságot vetnek. Jól lehet e könyv az apostolok cselekedeteinek neveztetik, főleg csupán Pál és Péter által viselt dolgoknak elbeszélését tartalmazza. A szerző ismerteti a Szentlélek kitöltetésének eseményeit; az Evangélium előrehaladását Palesztinában; miként fogadták el a pogányok az Evangéliumot; Pál apostol megtérését; misszió útjait; elfogatását; és a római fogságba való szállítását s annak csodálatos eseményeit. Ez a könyv továbbá azt a szomorú eseményt is közli, miként vetette el a zsidó nép az Evangélium áldásait és hogy a pogányok miként fogadták el az Evangéliumot. E könyv főcélja kimutatni azt, hogy miként fejlődött a Krisztus
