Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)

1962-03-01 / 5. szám

1962 MÁRCIUS 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL által alapított keresztyén egyház a benne lakozó Szentlélek által, tör­ténelmének első időszakában. Célja kimutatni azt, hogy miként vált el a zsidó egyháztól, melynek keretén belül nyerte eredetét. Kimutatja azt is, hogy a keresztyén egyház miként szakította el magát a világ­tól, melyből most már Krisztus kö­vetőit egy csoportba összegyűjtötte. E könyv ismerteti az egyház mi­voltát, alapelveit és szent célját. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv két főrészre oszlik: I. A keresztyén egyház fejlődése, Jeruzsálem lévén a központ: 1—12. rész. a) Az Evangélium hódítása a zsidó nép között: 1—7. r. b) Az egyház kiterjesztése Sa­­máriába és Antiókhiába: 8—12. r. II. Az egyház fejlődése az an­­tiókhiai központtal: 13—28. r. a) Pál missziói útjai: 13—21. r. b) Pál apostol elfogatása s Rómá­ba szállítása: 21:9—28:31-ig. E könyv fontos és különös taní­tásai a következők: A kér. egyház az Ur Jézus Krisztus teste e vilá­gon végezendő lelki munka elvége­zésére. A Szentlélek az Egyház lelki erejének egyedüli életforrása. A Krisztus által alapított országba nemzetiségi különbség nélkül min­denki beléphet. Az egyház a theo­­kráciától nagyban különbözik. E könyv viszonya az Uj Szövetség többi könyveihez. A négy evangé­lium az Ur Jézus Krisztus életét és cselekedeteit tárgyalja, míg ez a könyv az Ur Jézus Krisztus ügyé­nek a mennybemenetele utáni tör­ténetét ismerteti, amidőn a Szent­lélek kiöntetett _a .tanítványokra, hogy a megváltás művét tovább vi­gyék minden nép közé s így bizto­sítsák az Egyház fejlődését az egész világon. E könyv szoros viszonyban áll azokkal a levelekkel, melyek azon gyülekezetekhez voltak írva, me­lyeknek megalapítását az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv ismer­teti. Tanulmányozzuk figyelemmel e gazdag tartalmú könyvet s figyel­jük meg, hogy Isten Szent Lelke miként vezette őseinket abban a szent munkában, mely által kiépí­tette s naggyá tette e világon Isten­nek országát. Emeritus “Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességestürés által és az írá­soknak vigasztalása által reménysé­günk legyen.” (Róm 15:4.) A boldogság nyolcadik titka “Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért; Mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és hábor­gatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek Én érettem, őrüljetek és örvendezze­­ték, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: Mert így háborgat­ták a prófétákat is, akik előttetek voltak.“ A tömegfelfogás a boldogságot a szenvedések elkerülésében vallja. Jézus hite szerint éppen a szenve­dés az, amely az ő követője életé­nek tartalmat, előhaladást, szóval boldogságot ad, ha a háborúságok elszenvedését az igazságért és Jézus életmódjának követéséért okozzák nekik, mert éppen így tettek min­den időben a prófétákkal és Isten embereivel. A népszerű tömegvallás és az ön­megtagadást bemutató Jézus hite között a távolság oly nagy, mint az ég a földtől. Megdöbbentő, hogy a Jézus követését valló milliók nem érnek rá kétezer év tanideje alatt sem az igazság felől gondolkozni, hogy annyi tanulás után rájönné­nek, hogy mi a titka annak, hogy: “tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak” és mi a titka annak, hogy a szoros kaput és keskeny utat csak kevesen találják meg, noha ez visz az életre, így napnál fényesebben meg lehet érteni, hogy miért boldogok ezek a kevesek, akiket a tömeg sokaságá­hoz viszonyítva a próféta így szá­mol meg: “magamhoz veszlek tite­ket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből és beviszlek titeket Sionba. És adok nektek szivem sze­rint való pásztorokat és legeltetnek tudománnyal és értelemmel.” “Ab­ban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Ur királyi székének és akik a nemzetekből az Ur nevéért odagyülekeznek, nem követik többé gonosz szivüknek makacsságát. — Mert a Sión hegyén és Jeruzsálem­ben lészen a szabadulás, amint meg­ígérte az Ur.” Pál apostol a Sión hegyét és Je­ruzsálem fogalmát így magyarázza meg: “Akik járultatok a Sión he­gyéhez és az élő Istennek városá­hoz, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöt­tek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben és mindenek bírájához Istenhez és a tökéletes igazak leikéihez és az új­szövetség közbenjárójához, Jézus­hoz.” Jézus Krisztusról jövendölte Ésaiás próféta, hogy “lelke szenve­dése által látni fog”, ő az elsőszü­lött és elsőszülötté teszi azokat az igen keveseket, akik példájára át­mentek a szoros kapun, ami az új­jászületés, az újjászületés pedig a bűn minden fajtája részére való meghalás. Ha meggondoljuk és a térképen megszámlálhatjuk a vi­lág nagy városait, úgy megérthet­jük szószerint is, hogy egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből lát János apostol az utolsó időkben a Sión hegyén, az Ur eljövetelének idejében, a “nagy nyomorúság ide­jén, amilyen nem volt, amióta em­berek élnek a földön” az Isten-Bá­rány körül, akiknek homlokán írva vala az ő és az ő atyjának neve”. Ezek a szenvedések árán vétettek meg Istennek és a Báránynak zsen­géiül (elsőszülöttekként). A Szentírásban minden ennyire pontosan és világosan ki van je­lentve, ami az életre és üdvössé­günkre szükséges, hogy azok felől biztosak lehessünk, de ez a sokak előtt titok, de a kevesek előtt, akik a szoros kapun átmentek és a kes­keny úton örömmel haladnak: Jé­zus Krisztus kijelentése. A hegyi beszéd kezdetén kijelen­tett eme nyolc titkot az akkori sok ezerből a kevés tanítványok meg­értették és örömmel követték a gyakorlati életben. Mert ezeket Is­ten azért adta Fiának, hogy bemu­tassa az ő szolgáinak az életet. — Biztos, hogy ma éppen olyan bol­doggá teszi követőit, akik örömmel elfogadják, mint 2000 évvel ezelőtt, valódi apostolokká és tanítványok­ká .. . * * * Következő folytatásunkban, lehe­tőleg négy tanulmányban folytat­juk a Hegyi Beszédét az Urnák. * * * “Minthogy azért a Krisztus tes­tileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” J. S. Friedrich “Az ö útai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok!” Példabeszédek 3:17—18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom