Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-02-01 / 3. szám
VOLUME 54. ÉVFOLYAM NO. 3. SZÁM — 1962 FEBRUÁR 1 JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liamnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Isten útja a világbékéhez SZENTSÉG AZ URNÁK... “Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” Mózes III. 10:3. “Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat!” Zsid. 12:14. Reánk virradt egy új év hajnala Ét ex kísér, egy ének dallama, Ex lendül át ma újra szivemen, Egy ének . . . már oly régóta ismerem. Megkondul, mint a súlyos ércharang, Vittxhangxik bennem, új szárnyakra kap!, E haragzugást én ma átadom, Hallja meg mind, aki szivemmel rokon, Szárnyaljon messze, mint az orgona Fenséges hangú, fénylő himnusza, Jelenjen meg az otthonok falán Mint lángbetűkkel átszőtt látomány, Közönséges szó ma csituljon el, Szolgáinak serege énekel! Hallgasd e hangot, ez égi zene: SZENTSÉG AZ URNÁK! ÉS SZENTELTESSÉK MEG AZ ö NEVE! Reánk virradt ez új év hajnala. Testvér, e szóval hadd köszöntselek; Szentség! Hangolja fel a lelkedet. Életed legyen elkülöníttetett! Égő betűkkel ragyogjon szemedbe Minden napon és féltőén vigyázzad Fehér ruhád és égő mécsedet, Mert gonoszak a napok, melyekben élünk, Oh, boldog, aki elkülöníttetett! Reánk virradt ez új év hajnala, E hajnalban harangot zúgatok, Halló fülekbe csendüljön bele: SZENTSÉG AZ URNÁK! És SZENTELTESSÉK MEG AZ 6 NEVE! Somogyi Gáborné Az Egyesült Államok elnöke 1961 szeptember 25-én a Nemzetek Szövetsége előtt tartott beszédet s azt a következő nyilatkozatával fejezte be: “Együttesen képesek vagyunk megmenteni e világot, de lángokban el is pusztíthatjuk azt. Megmenteni képesek vagyunk és megmenteni muszáj! Ha megmentjük a világot, az emberiség örökre hálás lesz azért s úgy fog reánk tekinteni, mint akik Istennek kezében békecsinálókká váltunk”. Ebben a korban Isten a keresztyénségnek azt a nagy előjogot adta, hogy elősegítse, megteremtse e békételen világon az állandó, igaz békességet. Mint hajdan Izráel történetében Eszter királyné közbenjáró megmentőnek bizonyult a pogány király és a zsidó nép között; úgy ma a keresztyénség eszköz lehet arra a világ nemzetei között, hogy olyan békéhez jusson e megháborodott világ, mely igaz és tartós. A rádió, televízió leadásai s az újságok hírei világszerte nyugtalanságról, elégedetlenségről, lázadásokról, gyilkosságokról s az atomrobbantások kisugárzásainak veszedelmes lehetőségeiről beszélnek. Vannak sokan olyanok, akik azt hirdetik, hogy a háború elkerülhetetlen s az újabb atomháború veszedelmei elkerülése céljából sokan menekülnek a nagyobb városokból a kisebb falvakba és tanyákra. Még többen óvóhelyeket készítenek otthonukban. Félelem, rettegés, nyugtalanság mindenütt. Ez a rettenetes állapot azért van, mert az emberek bűnbe, erkölcstelenségbe merültek s az annyira megvakította őket, hogy nem láthatják az Istennek az útját, amely a békéhez vezet. BÉKESSÉGES EMBEREK TEREMTHETNEK BÉKESSÉGET. A békesség az egyes emberekkel veszi kezdetét. Szent Ágoston nagyon helyesen mondotta: “Az ember mindaddig nyugtalan és békételen marad, míg békességét nem találja az Istenben.” A Nemzetek Szövetsége összeülhet és komolyan tárgyalhat; a külügyminiszterek gyűlésezhetnek a lefegyverzés és a berlini kérdésben; a nemzetek elnökei és képviselői bejárhatják az egész világot; az Egyesült Államok adakozhat milliókat; Oroszország építhet gyárakat a nemzeteknek, de tartós béke addig soha nem lehet, míg az emberek meg nem ismerik, el nem fogadják a Békesség nagy Fejedelmét, az Ur Jézus Krisztust. Amit az angyalok hirdettek: “BÉKESSÉG E FÖLDÖN ÉS JÓAKARAT”, nem változott meg. — Az Ur Jézus szavai: “Az én békességemet adom néktek, nem úgy, mint a világ adja” (Ján. 14: 27), ma is változatlanul érvényesek. A mi feladatunk elfogadni azt. Ez az Isten útja a tartós, igaz békességhez. Tegyük fel azt a kérdést ezzel a gondolattal kapcsolatban: ISTENNEL VAGYUNK-E A BÉKESSÉG MEGTEREMTÉSÉBEN? Lincoln Ábrahámot a polgárháború idején megkérdezte egyik minisztere: — Mit gondol, elnök úr, vájjon Isten a mi oldalunkon van-é ebben a harcban?
