Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-02-15 / 4. szám
1961. február 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL téséért — mindkét nyelven. Van Der Veen. Flilöp Árpád. # # # íme a jegyzőkönyv: “VISSZAPILLANTÁS AZ ELMÚLT ÉVRE“ Garfieldi New Jersey Baptista gyülekezet Amidőn visszapillantunk az elmúlt 1960-as évre, boldog örömmel mondhatjuk a zsoltáriróval: “Nagy dolgot cselekedett velünk az Ur, ezért örvendezünk.“ Az elmúlt év elején az 1960-as évre a következőket tüztük célul: 1. Jeligéül: “Nézzünk Jézusra“ (Zsid. 12, 2). 2. Vezérénekünkül: “Szemeiddel Jézusra tekints“. Ez énekkel fejeztük be istentiszteletünket a múlt esztendőben. 3. Elhatároztuk, hogy gyermekeinket, akik vasárnap az istentiszteleten vannak, külön gyermektanitásban részesítjük a prédikáció alatt, az Úrhoz hü tanítókkal. Ezt egész esztendőben meg is tartottuk. 4. Épületi alapunkra 1,000 dollárt tűztünk ki, mely összeg kimondhatatlanul nagy összegnek tűnt előttünk. De jó Atyánk felinditotta szivünket és jókedvvel folyt az adakozás, úgyhogy felül folyt be az adakozás a kitűzött összegen. Lehetővé lett 100 darab öntöttanyagból készült szék beszerzése. Énekjelző tábla, vendég-könyv elhelyezése is lehetővé lett. Kopott szőnyegünket szép karmazsinvörös szőnyeggel cseréltük fel. Imaiházunk belseje igen tetszetős benyomást költ. Emelik Istenünk házának szépségét testvéreink által adományozott két nagyon alkalmas ruhafogas; orgona, disztábla, orgonalámpa; 50 csillagos zászló, elődeink emlékére állított emléktábla, a harang, melyen keresztül az erősítő berendezés által az utcán messzehangzóan hallható az Istent dicsőítő énekek hangja. Sőt az utcai járda kijavításának nagy munkája is bizonyítja, hogy testvéreink készek votak pénzt, időt, munkát áldozni U- runk oltárára. Mint a gyülekezet tisztviselője kívánom megragadni az alkalmat és megköszönöm minden egyes testvéremnek az ajándékát, fáradozását, amit az Űrért tettek a múlt esztendőben és kívánom, hogy a jövő esztendőben még többet tegyünk Megváltónkért, gyülekezetünkért. Az Ige teljes igazsága hangzott szószékünkről két odaáldozott férfiú által. Angol nyelven szolgált az Igével Van Der Veen lelkipásztor, magyarul pedig a pásztor segítőtársa Pülöp Árpád testvér szolgált az Igével. Énekkarunk Kaszás Mária áldozatos, hü testvérnőnk szolgálata által állandóan uj énekekkel szolgáltatott és áldásosán működött. Az orgonista szolgálatát is Kaszás testvérnőnk látta el. Kiemelkedő feladatunknak tartottuk “a hitben kievezni“ és hit által évközben meghívtuk Van Der Veen lelkipásztort “teljes idejű“ pásztori szolgálatra. Gyülekezeti szolgálatunkat köztudomásra hoztuk a “Herald News“ angol és a “Szabad Sajtó“ magyar nyelvű újságokban; továbbá “Lelkipásztori levelek“, traktátusok, meghívók, bulletinok által. Tartottunk szeretetvacsorát, női ünnepélyt, lelki hangversenyt. Istentiszteleteink látogatottsága megnövekedett. Sokan nem írták be nevüket az először jöttek közül, mégis 104 személy neve szerepel vendégkönyvünkben a múlt évből. “Garfieldi Közösségi Bibliakörünk“ látogatottsága megháromszorozódott. Ez alkalmat nyújt az Ige mélyebb tanulmányozására. Előtte ima. áhitat van. Vasárnapi iskolás gyermekeink száma háromszorosára nőtt. Volt egy “Gyermekmentési kampány“ is a múlt évben, mely két hétig tartott és 72 gyermek hallhatta az Ur üzenetét imaházunk alagsorában. Befejezésül hadd mondjam, hogy tettünk bár kicsiny vagy nagyobb dolgokat; tettünk légyen azt a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségére. Evezzünk ki hit által az uj esztendőre, “nézvén Jézusra“, aki “képes mindeneket megcselekedni feljebb, hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk“, —- “legyen dicsőség örökkön örökké“ (Ef. 3, 20, 21) szent nevének. Szakács Katalin Gyülekezeti tisztviselő------——o-----------Marika levele Marika alig ötesztendős, de máris részes az élet küzdelmeiben. Marika árva leány. Apukája egy bányaszerencsétlenségnél lelte korai halálát. Marika anyukája derék, szorgalmas asszony, teljesen gyermekéért élő édesanya, aki hat napon át dolgozik, hogy kicsi leánykája semmiben ne lásson szükséget; de az Ur napján, minden vasárnap leánykájával együtt ott van a vasárnapi iskolában és az istentiszteleten. Marika — bár félárva volt — boldog volt. Ha anyu. kája mosni, takarítani ment, leánykáját is magával vitte, aki eljátszogatott, amig anyukája dolgozott. Marika megszokta m'á;r ezt, bár néha fájt neki, hogy egész nap egyedül kell játszania. De — jaj — Marika anyukája beteg lett. Az arca piros, a hangja rekedt lett, szemei erősen könnyeztek. Nem tudott felkelni. Nem volt, aki enni adjon kicsi Marikának és nem volt, aki dolgozni, kenyeret keresni menjen. Marika elhívta egyik hivő nénit, aki megkészitette az ennivalót Marika és anyukája részére, majd imádkozott velük, egy keveset elbeszélgetett és hazament, mert neki is gyermekei voltak. így ment ez na. pokon át. Hívtak orvost is, aki megvizsgálta j AGGMENHÁZUNK l TERÜLETÉN i FLORIDÁBAN l ) ; MÉG HAT LOT VAN ELADÓ ) 1,000 DOLLÁR DARABJA ( Az érdeklődők forduljanak: f : Rév. BIKACSÁN WALTERHEZ \ • 2 High St. New Brunswick, N.J. ( t 1 ) Ezek a háztelkek értékes helyen • ) fekszenek : { ... { / 90 napot adunk testvéreinknek a • 'j vételre! — Ki gyorsan ir, \ előnyben részesül! • { I
