Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-02-15 / 4. szám
8-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. február 15. anyukát, megírta a receptet. De a gyógyszer nem használt, anyuka csak beteg volt tovább. Közben fogyott a kevéske élelem erősen; hisz nem volt utánpótlás. Eljött a vasárnap. A hivő néni elvitte Marikát a vasárnapi iskolába, ahol most különösen nagyon figyelt Marika. Arról beszélt a tanitónéni, hogy az Ur Jézusnak mondjuk el minden bajunkat, fájdalmunkat, ö biztosan meghallgat és megsegít. Marika szivében felkelt a vágy, hogy elmondja az Ur Jézusnak, hogy anyukája beteg. Azon törte kicsi fejét, hogy hogyan is mondja el? Aztán döntött: levelet irok az Ur Jézusnak — mondta magában. Úgy is tett. Hazaérve levélpapírt vett elő és írni kezdett. Persze úgy irt, ahogy az ötéves gyermekek írni szoktak. Vonal erre, vonal arra, mindenféle krikszkraksz. Ebbőj állott a levél. Marika hangosan mondta a szavakat, ahogy irta a képzeletében: “Kedves Ur Jézus, az én anyukám beteg, gyere Ur Jézus gyógyítsd meg az én anyukámat.“ Eddig a levél. Marika borítékba tette a levelet, arra is firkált öszsze-vissza minden vonást, majd egy régi bélyeget levett egy levélről és ujjával a borítékra szorította és elindult a postára a hivő nénivel. (A hivő néni úgy gondolta, hogy majd ha kiveszik is a borítékot, hát eldobják, mert nincs rajta se címzés, se bélyeg). Amint közeledtek a posta felé, Marika egyszercsak elkezd futni és meg sem áll a hivatalig. A nyitott ablakon látja a postáskisaszszony hogy Marika ágaskodik, be akarja dobni levelét a postaládába, de nem éri el. “Hozd be a leveled, kisleányom“, szól ki a postáskisasszony. — Marika bemegy, illedelmesen köszönni is elfelejt és átadja a levelet. A postáskisasszony reánéz a boríték, ra és nézi a kezébe adott bélyeget. Csodálkozik. “És kinek küldöd ezt a levelet, kisleányom?“ kérdi Marikát. A legtermészetesebb hangon felel Marika. “Az Ur Jézusnak!“ Még jobban csodálkozik a kisasszony. “Na és mit Írsz az Ur Jézusnak“? — kérdi nagy érdeklődéssel. Marika felel. “Megírom, hogy anyukám beteg és hogy jöjjön el az Ur Jézus és gyógyítsa meg“. Közben a hivő néni is megérkezett .akitől a postiálskisszony megtudta Marika lakáscímét. “A levelet továbbítom“ mondta egy kicsit remegő hangon a kisasszony és átment egy másik helyiségbe, a levéllel a kezében. A kisasszony sokáig nézte a levelet. Gondolatai a múltba szálltak vissza, Maga előtt látta édesanyját, aki imádkozni tanította, aki Isten házába vitte rendszeresen. Biblia versek, énekek elevenedtek fel leiké, ben. Aztán saját életét látta maga előtt. Látta most, mint távolodott el Istentől, látta saját bűnös életét, lelki nyomorúságát és sohase érezte ennyire boldogtalannak magát, mint éppen most. Undorodott saját magától. Utálta bűneit. Kezében remegett Marika levele, az a levél, amelyben Marika az Ur Jézust hívja, hogy gyógyítsa meg anyukáját. A kisasszony mindent megpróbált hogy lelki szóraját eloltsa: színházba, moziba járt, regényeket olvasott, mulatságokon vett részt, de boldog sohasem volt. És most itt áll, érezve minden nyomorúságát, szivének teljes mélyéből nagy keserűség tör fel. A kisasszony sir, nagy, hosszú fájdalmas, bűnbánó sírással. Zokogás rázta teljes valójában és hangos sírása közben, hoszszu évek után eiőször imádkozott: “Ur Jézus, akihez ez a levél szól, jöjj és gyógyítsd meg a leányka anyját, de gyógyítsd meg az én beteg szivemet is.“ Sokáig térdelt az Ur előtt a kisasszony, majd boldogan, örvendezve kelt fel térdeiről. Fogadalmat tett az Urnák, hogy ezután Neki fog szo'gálni teljes életében. Kijött hivatali szobájába. Telefonált egy hires belgyógyásznak és felkérte, hogy vegye kezelésbe Marika édesanyját. Hivatali idő után meglátogatta Marika anyját és miután mindent átlátott, eltávozott, de rövid idő múlva egy kosár élelemmel tért vissza. A főorvos-belgyógyász megállapította, hogy erős hűlés okozta a bajt és különféle gyógyszereikre és jó táplálékra van szükség. A kisasszony több ismerősét felkereste, akik éleimet vittek Marikáéknak és szép játékokat Marikának. Marika anyukája hamarosan meggyógyult. Nagyon boldog volt Marika újból, csak azt nem értette, hogy hogyan gyógyult meg anyuka, hisz nem jött el az Ur Jézus. Aztán anyukája megmagyarázta neki, hogy az Ur Jézus most úgy jön el segíteni, hogy más embereknek a szivét indítja fel a segítésre és igy hallgatta meg a Marika imádságát is, hogy a postakisasszonyt küldte el az ő segítségükre. És mikor a vasárnapi isko’ában a tanító néni feltette a kérdést: “Ki akar mondani vagy kérdezni valamit,“ Marika gyermekies naivsággal, de ragyogó arccal igy szólt: “Tanító néni, én levelet írtam az Ur Jézusnak és az Ur Jézus elküldte a postáskisasszonyt, hogy legyen anyukám segítségére“. Ennyit mondott a kis Marika, de e pár szó mindenkit mélyen megindított; különösen egy urihölgyet, aki zsebkendőjébe temetve arcát, zokogott. Ez a hölgy a postáskisasszony volt. Fülöp Árpád FONTOS ÉRTESÍTÉS ' Az énekes és történelmi könyveket, valamint a traktákat Petre Gábor j testvér Floridába kö tözése előtt kezelés végett átadta Rév. Orosz Attila testvérnek. Ezentúl a rendelők őhozzá forduljanak, kinek cime: 3076 WOODBARRY ROAD, CLEVELAND, OHIO A rentemitetteken kívül kapható: Asztali Biblia, finom diszkötésü Bib ia és Uj Testamentum. — Fönnmaradt egy diszkötésü angol- magyar énekeskönyv is, me’y szószékre nagyon alkalmas. Rendelőinket kérjük a fenti címet figyelembe venni szíveskedjenek! Petre G. Rt. 2 Box 194. Me'bourne, Florida
