Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)
1959-01-15 / 2. szám
8-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1959. január 15. megérett az aratásra. Hoznunk kell a kévéket, hogy a mi Atyánknak drága gabonája: az emberi lelkek bekerüljenek a raktárba, illetve megtérjenek az Istenhez és éljenek! Dol-Az ember szeret emlékezni. Viszszaszállni a múlt időkbe; elmerengeni a régmúlt eseményeken sok embernek órákat igénybevevő időtöltése. Egy asszony a szekrénybe nyúl, holmikat nézeget, közben bánatának keserű könnyeit hullatja, mert a holmik szavak nélkül is azokat a boldog időket hozzák EMLÉKEZETÉBE, mikor boldogult jó férje még vele volt ez árny ék világban. De most az elhagyott özvegy csak emlékeinek él. Fiatal házaspár fényképeket nézeget, miközben halkan a közelmúltról beszélgetnek és közben sűrűn törülgetik könnyeiket, mert a képek a drága kicsi fiúcska képei, aki itthagyta a kedves, jó szülőket és a szebbik világba költözött. A babilóniai foglyok ott ülnek és sírnak, amikor a Sionról emlékeznek. Van bűnös EMLÉKEZÉS, amikor az emberek viselt dolgaikat idézik fel és adják sokszor másoknak tovább. Ez a SÁTÁNI EMLÉKEZÉS! De van ÁLDOTT EMLÉKEZÉS is. Amikor a Fáraó álmot lát, a főpohárnok a bűneiről emlékezik és ezzel kapcsolatban József kijön a börtönből. (I. Móz. 41, 9-14). Mózes anyja emlékezik, hogy egykor Noét Isten egy beszurkozott bárkában tartja meg, hát ő is csinál egy kis beszurkozott kosárkát és ebben teszi ki a sás közé fiacskáját és éppen ezzel menti meg. Az elveszett fiú emlékezik: “Az én atyám házában mily sokan bővölködnek kenyérben...” és emlékezése vissza viszi az atyai házhoz. Péter emlékezik, hogy az Ur megjövendölte háromszori tagadását és keservesen sírva megy ki a tömegből. A lator az Urat kéri a kereszten, hogy emlékezzen meg róla, és ez juttatja a paradicsomba a latort, aki gozzunk a lelkek megmentésén addig, mig tart a kellemes idő, mig nappal van, mert gyorsan közeledik az éjszaka, amikor senki nem tehet semmit. Az idő órája mutatja azt. megtért a kereszten. Az EMLÉKEZTETÉS sokszor eszköz az Isten kezében. “Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében”- Írja az Ige. Isten emlékezteti Sault is: “Nemde kicsiny voltál a te magad szemei előtt is....” (I. Sám. 15,17). Isten vissza akarja vezetni Sault a helyes útra, de sajnos Saul nem tért meg. Isten emlékezteti Dávidot is: “Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett.” stb. (II. Sám. 12,7-12) Dávid viszont megtért Isten emlékeztetésére. Pál a korinthusiakat arra az E- vangéliumra emlékezteti, amit ő hirdetett. (I. Kor. 15,1). Isten figyelmezteti az efézusi gyülekezetét: “Emlékezzél meg, honnét estél ki...” Az Ur Jézusnak van egy nagyon komoly figyelmeztetése: “Emlékezzetek a Lót feleségére!” Miért éppen őreá? Mert kijjott Sodomából, mint a hívők is kijöttek a bűn Sodomájából; és útban volt Coár felé, mint a hívők is útban vannak a mennyei Coár felé; de hátra nézett, mint sok hivő és vissza kacsint a világ felé; és sóbálvánnyá lett, mint sok hívőnek a lelke lett már sóbálvánnyá... Az Ur Jézus egy emlékeztető parancsot is adott: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” mondja U- runk. Ez az urvacsorai közösség. Igen komoly, igen áldott alkalom. Elmulasztani vétkes könnyelműség. Az urvacsorai közösséget maga a Megváltó szerezte. Ő mondotta: “Kívánva kívántam elkölteni veletek a húsvéti bárányt.” Ez a kívánsága a vőlegénynek a menyasszonnyal, Krisztus Urunknak a gyülekezettel való egyesülésének hő vágya ma is fennáll. Ezt visszautasítani halált jelenthet. “Aki nem eszi az ember fiának testét és nem issza az ő vérét, nincsen élet abban." Mindent el kell követni, hogy az urvacsorai közösségben részesülhessünk... EMLÉKEKEN alapszik az örök üdvösség, de az örök kárhozat is. A- mit az ember vet, azt aratja is. Istennek senki szemrehányást nem tehet! Isten igazságosan ítél! Belsazárnak megmondja Isten szörnyű itéletét, emlékeztetve őt az Ítélet okára (Dán. 5, 22-31). A gazdag is emlékeztetésben részesül a pokolban. — “Fiam, emlékezzél meg...” hangzik Ábrahám ajkáról. (Luk. 16, 25). Emlékeztetés ez is. “Éhes voltam és ennem nem adtatok, szomjas voltam és innom nem adtatok, ruhátlan voltam és fel nem ruháztatok, beteg voltam és meg nem látogattatok, fogoly voltam és el nem jöttetek hozzám...” Emlékeztetés után jön az ítélet. “Nem ismerlek titeket.” De mily boldogság osztályrésze az Urban meghaltaknak. “Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg mostantól fogva, mert az ő cselekedeteik követik őket.” Természetesen a cselekedetek EMLÉKEI. Az Ur itt is emlékeztet: “Éhes voltam és ennem adtatok”...stb. —És jjön az örökké áldott valóság: “Jámbor és hiv szolgám kevesen voltál hiv, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.” Amit vetünk, azoknak emlékeit aratjuk. Azért végezzük Urunk munkáját teljes hűséggel és munkánk áldott EMLÉKEI követnek majd az örökkévalóságba is és elnyerjük hitünk célját: az örök életet. Fiilöp Árpád. A megtéretlen lelkipásztor olyan mint egy vak, akit tanárnak neveznek ki az optikai tanszékre. BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZŐ INTÉZETE készen áll éjjel és nappal a magyarság szolgálatára ! Telefon: MElrose 3075-3076 3929 Lorain Ave. Cleveland, O. EMLÉKEZÉS
