Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)
1959-01-15 / 2. szám
1959. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL hitte, hogy kijövök. De én kint voltam és mentem az árokmenti utón. Valahogy elvesztettem az irányt és az árkot átszelő hid mellé lépve, beestem az elég mély árokba. Alaposan megütöttem magam, de most jól jött a hó, mert megvédett a nagyobb balesettől. Többszöri próbálkozás után sikerült csak ismét az útra kijutnom és utamat folytatnom. Az Ur igen megáldotta ez utat is, mert itt is bemerítés követte az evangélizációt. Egész éjszakai utazás után jutottam egy nyírségi faluba, hogy onnét kb. nyolc kilométeres utón Kántorjánosiba érkezzek. Hálaadó ünnepély volt. Az imaház szépen megtelt már a reggeli órákban, a délutáni ünnepélyen tömve volt, este pedig az evangéliZ|áción a fél falu ott volt. I- gen éreztük Isten közelségét egész nap. Amikor este a szállásra mentünk megkérdeztem, “Hány tagja ■van a gyülekezetnek?’’ — Hét — volt a felelet. Lelki gyönyörűséggel telt meg a szivem. Mire képes hét lélek, aki az Urnák adja át magát? Alig pár hónapja, hogy imaházat szereztek egy lakás átalakításával és most vendégül látják a környékbeli testvériséget nagy szeretettel. Áldassék Isten szent neve. H|á,romszáZ|ötven kilométerre Budapesttől egy faluba érkeztem. Már tartott a reggeli imaóra, mikor az imaházba benyitottunk. Az imaóravezetőről láttam, hogy elütt a többi testvértől. Később megtudtam, hogy ez a drága testvér származásilag cigány. Igen áldott eszköz az Ur kezében. Állandó igehirdetői szolgálatot végez. Tanulmányait a Szentlélek theológiáján végezte. Hivő a felesége is. Egy napot otthonukban töltöttem. Azután többször találkoztam vele de mindig — a magyar hívők szokása szerint a testvéri szeretet csókjával köszöntöttük egymást. (Folytatjuk.) Több lelket nyerhet meg az Isten országának az olyan ember, akinek arcán a mennyország fénye tündököl, mint olyan valaki, akinek ábrázata a halál birodalmát tükrözi vissza. Belső hang egy pár perc alatt Irta: Révi Ily és A nagy Mester, az Ur Jézus Krisztus egyik gyönyörű tanításában két fiúról tartott értékes előadást. A fiatalabbik kikérte atyjától örökségét s idegen tartományban eltékozolta azt. Ezért a Bibliánkban “Tékozló fiúnak” van nevezve. Az idősebbik fiú otthon maradt az atyai háznál és tovább, keményen dolgozott. Az édesapa fájlalta a fiú távozását, de az otthon maradt testvéréről egy szót sem olvasunk a történetből hogy sajnálta volna testvérét és érdeklődött volna iránta. Semmit nem tett azért, hogy testvére visszatérjen és megszabaduljon abból a nyomorusából, melybe szerencsétlenül bele esett. Azért én ezt a fiút “otthon maradt tékozló fiúnak” nevezem. Annyira elfoglalta magát az atyai házban külső és belső munkával, hogy nem ért reá arra, hogy testvérének hazatérését és az erkölcsi romlásból való szabadulásának ügyét elősegítse. Talán ha elment volna utánna testvére nem sülyedt volna le olyan mélyre; nem jutott volna a disznók moslékáig és nem rongyosodott volna le annyira. Megmaradt volna még valamennyi az atyjától kapott kincsekből is. De mert nem volt senki, aki rajta segíthetett volna “eltékozlá vagyonát mivelhogy dobzódva élt”, (Lk. 15:13.) Mikor a tékozló atyjának minden kincsét, illetve örökségét elpazarolta és még eledele sem volt az idegen tartományban, akkor jutott eszébe hogy atyja házánál még a béresek is bővelkednek eledelben s neki itt éhen kell meghalnia, akkor indult el hazája felé. Mikor megérkezett az atyai házhoz, atyja, a szolgák, béresek mind örömmel üdvözölték, csak bátyja nem örült. Nagy vacsorát rendeztek a hazaérkezettnek tiszteletére és kimondhatatlan volt boldogságuk afelett, hogy az aki elveszett volt, imé megtaláltatott. Édesapja a legszebb ruhájába öltöztette fel s boldog volt ismét az atyai háznál. A hazatérő testvére nem volt boldog sőt panaszt emel atyjánál elkeseredett szívvel és lélekkel, de atyja nagy bőlcseséggel próbálja helyre igazitani, fölvilágosítani őtet. (Lk.15: 31-32.) Az Ur ezáltal tanítja, hogy mindnyájunknak szerető atyja az Isten, akitől sok testvérünk elfordult s a világban a bűnnek rabszolgájává vált. Az Atyától, illetve Istentől nyert drága kincseket a világban bűnös célokra fordítják s lelkileg lerongyosodva a világ által nyújtott lelki moslékokkal táplálkoznak, holott Istennél, az atyai háznál drága lelki e 1 e d e lek vannak mindenki számára. Ott nincsen nélkülözés eledelben, vagy ruházatban, mert Isten gazdagon táplálja lelkileg az övéit s felöltözteti gyönyörű ékes lelki ruhába. S mégis, oh mily sokan élnek idegen tartományban, rongyosan, éhesen Istentől távol. Amerikai magyar baptista miszsziónk több mint 50 éves. Ebben az évben számot kellene vetni magunkkal és komolyan kellene megkérdezni magunkat: Milyen testvére vagyok én azoknak akik Istentől távol a vi* lágban vannak? Nem é vagyunk mi is olyan fiák, mint ennek az atyának otthon maradt fia, akik csak magunkkal törődünk, a magunk gyülekezetét építjük, ékesítjük, de nem törődünk ami magyar népünkkel testvéreinkkel, akik a világban élnek éhesen és rongyosan! Utánuk kellene menni, szivükre kellene beszélni és segíteni, hogy visszaforduljanak és hazatérjenek az Atyai házhoz: Istenhez. Meg kellene nekik mondani Testvérem! Atyánk szeret, jere haza, otthon minden gazdagon vár tereád is. Magylar Testvéreim, vizsgáljuk meg magunkat nem-é az otthon maradt testvér szelleme töltötte-é be a mi szivünket? Nem-é viselkedünk úgy mint ez a történetben lévő magáról megfeledkezett idősebb fia az atyának? Ha igen s ez a szellem megerősödik közöttünk előbb-utóbb kiárunk lesz belőle. Jézus drága vérén megváltott Testvéreim! Egyszer meg kell jelennünk Isten előtt s ha nem akarunk üreskézzel megjelenni, akkor le kell győz. nünk az idősebb fiú szellemét s az Úrral dolgoznunk, fára doznunk kell tovább missziónkban, mert a gabona
