Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
1958 JANUÁR 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK Az amerikai Magyar Baptista Prédikátorok Évközi Gyűlése 1958 január 21, 22, Garfield, N. J. Jelige: Légy hüsáfár mind halálig! Tárgy: “Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig egyébként a sáfárokban megkivántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák”. I. Korinthus 4:1-2. DÉLUTÁN: 2:00—Imaóra, Rév. Petrusán János vezet. 2:30—A gyűlés hivatalos megnyitása. Rév. Kovács Miklós ülvözli a megjelenteket. — Az elnök válaszol. 2:40—Program elfogadása. Jegyzőkönyv felolvasása, elfogadása. Pénztári jelentés. 3:00—Öt perces szóbeli jelentések a miszszió mezőkről. 3:30—Eszmecsere az Evangélizálásról. 4:00—Menház helyzetének ismertetése. Rév. Attila Tivadar. 4:45—Az ujamerikások elhelyezkedése Amerikában. Rév. Emil Bretz. 5:00—Előadás: Ujugar szántás 1958-ban. Rév. Molnár Balázs. 5:30—Záróének. Ima. 6:00—Vacsora. ESTE: 7:30—lEvangélizáló istentisztelet: Prédikál, Rev. Walter Bikacsán angolul és Rev. Lehmann János magyarul. Az esti tiszteletre való hivogatást és azzal kapcsolatos közreműködést; mint szóló ének, szavalat, stb. helyi tv.-re bízzuk. SZERDA D. E. 9.00—Imaóra: vezeti Rév. Attila Tivadar. 9:30—Bizottságok jelentése: Misszió; Vagyonügyi; Menházi és Irodalmi. 11:00—-Megbeszélése az 50 éves Jubileumi Konvenció ügyének. 11:30—Szövetségünk elnökének megfigyelései a munkamezőkön. Rév. Vér Ferenc. 12:00—Ebéd. DÉLUTÁN: 2:00—Imaóra, vezeti: Rév. Kovács Miklós. 2:30—Kül- és Belmissziónk helyzete és sorsa. Eszmecsere, vezeti a Sz. Titkár. 3:00—Elmaradott és uj ügyek tárgyalása. 3:30—Előadás: Istennek Embere. Rév. A. M. Petre. 4:00—Eszmecsere az előadás felett. 4:30—.Tisztviselők megválasztása. Jövő évközi gyűlés helyének és idejének a megállapítása. 5:00—Záró ének és Ima. 6:00—Vacsora. ESTE: 7:30—Evangélizáló istentisztelet: Angolul prédikál Rév. Major Mihály; magyarul Rév. Stumpf Lajos. Prédikátorikar Tisztviselői: Elnök: Rév. Major Mihály; alelnök: Rév. Attila Tivadar; jegyző: ifj. Biró Mihály. FELHÍVÁS! Kedves Diakónus Testvérek és Kedves Gyülekezetek! A Diakónusok Szövetsége — Misszió Birottság jóváhagyásával s Konvenciónk meleg egyetértésével — keressük fel a testvéreiket ezen levelünkkel, melynek célja a testvériséggel ösmertetni vagy pedig a testvériség határozatát felfrissíteni belmissziói munkánkkal kapcsolatosan gyülekezeteinkben. Ugyanis, három éve annak, hogy Konvenciónk egy programot elfogadott belmissziói munkánk megerősítésére. Ezen mozgalom felkarolására ötezer dollárt szavazott meg. Ez mind rendben van, a szükség is ott van, csak pénzünk nincsen. Ez csak úgy lehetséges, ha testvéreink közreműködnek. Jelenleg, kérelmeket kell elutasítani, mert nincsen pénzünk. Külmisszió munkánk elég szépen halad előre az Ur segítségével, de ne felejtsük el, hogy küimissziónk csak addig lesz erős, amíg belmissziónk életképes. Ez csak akkor és úgy lehetséges, hogyha együttesen vállvetve az Ur segítségével minden tehetségünkkel arra törekszünk, hogy benti munkánkat felkaroljuk. Kérelmünk ez: gondolkozzunk, imádkozzunk s adakozzunk az Ur Országáért. Nem hangsúlyozzuk az elfogadott összeget, de azt igenis szeretnénk kiemelni, hogyha minden diakónus és testvér csak két dollárt szentelne a következő néhány hónapban (kb. 6 hónapon), akkor minden baj nélkül megoldhatnánk belmissziói problémánkat. Tehát keressük fel dollárjainkkal Szövetségi pénztárosunkat, Louis J. Kurtz, 252 Brook Avenue, Passaic, New Jersey, testvért s imádkozzunk ezen szent munkának előremeneteléért. Testvéri szeretettel: Kurtz Lajos. Diakónus Szövetség Elnöke, Rév. Petrusán János, Misszió Bizottság Elnöke. KÉRELEM! E jubileumi évben minden szakbizottság szorgalmasabban dolgozzon s pontos jelentését, ajánlatait és javaslatait Írásban adja át az ünneplő konvenciónak. 5-IK OLDAL AKIK ELMENTEK RÉV. BALOGH ISTVÁN A múlt év november és december havában három olyan lelki Testvérünk távozott az árnyék világból a mennyországba, akiket én közelebbről személyesen is nagyon jól ismertem. Úgy érezem, hogy lapunkban ezekről a Testvérekről külön is meg kell emlékeznem. Ezek között az első, Rév. BALOGH ISTVÁN testvérünk. Vele a Semináriumban ismerkedtem meg. Négy hosszú esztendőt töltöttünk el együtt, mely nagyszerű alkalmat adott arra, hogy egymásnak lelkivilágába beletekintsünk. Balogh tv. Magyarországon hivő keresztyén szülőknek volt a fia, ki hivő családban és gyülekezetben növekedett fel. Kedves, pirosarcu, éles fekete szemű és jókedvű fiatal ember volt, ki komoly, félreérthetetlen Istenben való hitével mindenkivel megkedveltette magát. Csak akkor volt szomorú, ha az osztályban a geológiáról, földrajzról, csillagászatról, retorikáról, stb tárgyakból nem tudott a tanár kedve szerint felelni. Ilyenkor még a mindig pirosarca is halványabb volt s napokig alig-alig lehetett vele beszélgetni. Ilyenkor szoktuk mindannyian egymást vigasztalni ezekkel a szavakkal: “Majd máskor jobban fog sikerülni”. Si-I J
