Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)

1958-03-15 / 6. szám

4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1958 MÁRCIUS 15. Evangéliumi HirnÖk GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by 'he Hungarian Baptist Union of America 192 E. Exchange St. — Akron 4., O. Editor ---- Szerkesztő: Rev. PETRE M. Adalbert 943 Merrill Ave., Lincoln Park, 25., Michigan Entered as second class matter at the Postoffice of Akron, Ohio, under the Act of March 3., 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year. Előfizető« — Címváltozás erre a cimre küldedő: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave.f N. W. Canton 5, Ohio “ÉS MEGISMERITEK AZ IGAZSÁGOT — ÉS AZ AZ IGAZSÁG SZABADOKKÁ TESZ TITEKET.” Ján. Ev. 8:32. AZ UR JÉZUS KRISZTUSNAK áldott szavai ezek, melyeknek fontos és minden­korra mélységes jelentőségei vannak. Igaz­ság-szabadság úgy az egyes embernek mint népnek, nemzetnek, örökre két legnagyobb kincse marad ebben az életben. Ebből az igéből fényesen kiviláglik az a nagy igaz­ság, hogy a bűn és annak rabsága szoros kapcsolatban van az itt kihangsúlyozott igazsággal és szabadsággal. Az igazság, aminek gyakorlására hiv az Isten Fia, nem egy olyan elméleti elvont fogalom, amit csak az Íróasztalok fiókjában rejtegetett papirdarabokon kell őrizgetni, hanem azt az Isten parancsolatai alapján az emberi mindennapi életet rendező törvények és szabályok közé kell iktatni. Az Ur szavai­ból megismerjük, hogy a zsidó nép életét rendező és vezető egyházi méltóságok éle­téből is hiányzott az igazság, mert azt mondja az Ur nekiek: “Megismeritek az igazságot”. Sajnos, a mai modern élet berende­zései között sem igen látjuk az igazságot sem a politikai, sem a társadalmi körök­ben, sem pedig átlag a honpolgárok éle­tében. Még sokszor az egyházak életéből is hiányzik az IGAZSÁG. Az önzésnek ret­tenetes bűne megvakitotta az embereket s nem láthatják és nem ismerhetik az igaz­ságot és az igazságos tiszta életet. Szabadság. Rendesen ebben az ország­ban is a magyarok március 15-én ünnep­ük meg a magyar szabadság ünnepét. Mire e sorok napvilágot látnak, már több ma­gyarlakta városban nemzeti lobogókkal és színekkel díszített termekben fölhangzott és azután is több helyen fölhangzik a ma­gyar szivekből fölfakadó jelszó: “Nem, nem Soha”. Fölhangzik a “Talp­ra Magyar” hires költemény, vagy pedig imádságos lélekkel éneklik nagy tömegek: “Isten áldd meg a Magyart”. Kétség nél­kül ezek a szabadság ünnepek a maguk nemében hasznosak és kedvesek nemzeti szempontokból. Sőt többet mondok, ma minden városban a kisebb-nagyobb töme­geknek ünnepelni kellene és fokozottabb mértékben felvonulásokkal, tiltakozásokkal és minden mással követelni kellene a vi­lágtól a magyarok szabadságát. Mert bár­mennyire is hirdessék, hogy vallás szabad­ság is van Magyarországon, a valóság az, hogy a magyar népnek olyan szabadsága van, amit az oroszok diktálnak, és nem olyan amilyet e nép kíván. Az oroszok kor­mánya kegyetlen kommunista, a magyar nép pedig soha nem volt, nem fogadhatja el a kommunista eszméket. Az 1956. évben kitört sikertelen forradalom fényesen iga­zolja állításomat s az a sok magyar vér, mely 1948 óta kifoly a magyar szabad­ságért, ma is föl kiált az égbe: SZABAD­SÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! De ettől a rabságtól is nagyobb a lelki szabadság. Az Isten Fia ebben az igében erről a rabságról és a lelki szabadságról beszél. Figyelemre méltó, hogy az Isten Fia az egyházfőkkel tartott diskurzust. Ez nagyon feltűnő dolog, mert az ember azt hinné, hogy a papok és egyház fők már csak ismerik az igazságot és szabadságot. Tudjuk, hogy az Ur őket keményen meg­fedte. Szunyogszürőknek, képmutatóknak és kivülről befestett koporsónak nevezte az Ur. S nagy igaza volt, mert a bűn őket megrontotta, rabságba kötözte. De nem csak a papok, hanem velük együtt a nép is megromlott annyira, hogy Isten már nem kedvelte áldozataikat s isteni szol­gálataikat, imádságukat nem hallgatta meg. Vájjon miként állunk korunkban ezzel a lelki szabadsággal. Igaz az, hogy Isten megbocsájtotta bűneinket és mi élvezzük a lelki szabadságot? Vizsgáljuk meg ma­gunkat az Ige világában imádságos lélek­kel és győződjünk meg erről. Ha Isten­hez tértünk, ujjászülettünk az Ő Lelke ál­tal, akkor mint az ige tanitja: “A régiek elmúltak, ime mindenek megújultak” és mi szabadok vagyunk. Ha pedig még min­dig a régi megszokott bűneid kinoznak, rab vagy! Nem ismered az igazságot és ennélfogva nem élvezheted azt a szabad­ságot sem, amelyre az Ur Jézus Krisztus hiv mindnyájunkat! Életszabály az Újévben Egy kiváló prédikátor a követke­ző 10 pontból álló szabályt állította fel saját részére, mely nagyon aján­latos minden hívőnek: 1. Soha nem mulasztom el reg­gel, midőn felkelek, hálát adni Is­tennek. 2. Semmi olyat nem fogok gon­dolni vagy cselekedni, amit meg nem tennék Jézus jelenlétében. 3. Naponta fogok rendesen Bib­liámból, különösen az Uj Testamen­­tomból olvasni és egy gondolat felett komolyan elmélkedni. 4. Szükségben lévő embertársai­mat tehetségemhez mérten jótanács­­csal és egyébbel segítem. 5. Minden időben szemem előtt tartom Jézus ezen szavait: “A mit akartok azért, hogy az emberek cse­lekedjenek ti veletek, ti azt cseleked­nétek velük;” — amit pedig nem akartok, hogy ők cselekedjenek, ti se cselekedjétek. 6. Az én mindennapi imámban megemlékezem lelkitestvéreimről, a gyülekezet tevékenységeiről, szülő­imről, testvéreimről és barátaimról. 7. Lelkitestvéreimet, barátaimat minden időben szívből fogom szeret­ni és törekszem az ő intéseiket, ta­nácsaikat örömmel elfogadni; s őket úgy becsülöm és szeretem, mint sa­ját magamat. Ellenségeimet is tö­rekszem szeretni és értük naponta imádkozni. 8. Testi kívánságaimat komo­lyan próbálom legyőzni, tudva azt, hogy azok ellenségeim, az én örök boldogságom ellen törnek. 9. Időmmel, tehetségemmel, pén­zemmel törekszem helyesen sáfár­kodni, mert azért egy napon Uram­nak számadással tartozom. Az nem az enyém. 10. Soha nem fekszem le a nélkül, hogy hálát ne adjak az Urnák. Elnökünk cime: Rév. FRANK VÉR 3225 Regent St., Dayton 9, Ohio

Next

/
Oldalképek
Tartalom