Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-11-20 / 38. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 265. 1932. alkalmat szintén a szeretet-tevékenységben találjanak, de a karácsonyi vásárok, karácsonyfa ünnepélyek rendezése is nagyon hasznos foglalkoztatásnak bizonyult. Szép, ha a leányegyesület vállalja az oltár rendbentartását és virágokkal való ellátását. Áldásos a leányegyesület tagjainak a vasárnapi iskola vezetésére való kiképzése és beállítása is. (Városokban cselédmisz- szió!) (Sok helyen, különösen kisebb egyházközségekben csak nöegyesület van, ebben az esetben asszonyok és leányok együtt munkálkodnak.) A férfi nemen lévő ifjúság megszervezése is elsőrendű érdek. Bármilyen nevet viseljen is egyesülésük, a szervezés és vezetés vezérlő gondolata ugyanaz legyen, mint a leányegyesületeknél. Vallásos öntudatra való nevelés és a komoly egyházi munkára való előkészítés. Egyébként minden különválasztottság mellett is vannak munkaterületek és alkalmak, amelyeken és amikor a két ifjúsági egyesület válvetve dolgozik. 4. A konfirmáltak egyesületében a megkonfirmált, de az ifjúsági egyesületekben való belépés feltételeivel nem rendelkező mindkét nembeli ifjúság talál helyet. Célja a magasabb fokú vallásoktatás a szabadság elvének érvényesítésével és ezáltal az öntudat megalapozása. Az ifjakat az egyházhoz szoktatjuk, vallási önállóságra neveljük és vallási ismereteiket helyes irányban tovább fejlesztjük. A felsorolt egyesület-típusokkal rámutattunk azokra az egyháztársadalmi vagy belmisz- sziói szervekre, amelyek egy normális összetételű egyházközség minden tagja számára mun- kálkodási teret nyitnak és alkalmat adnak a lelkésznek, hogy az Igét és az Igében rejlő kincseket kinek-kinek közvetlenig nyújtsa. (Azt talán felesleges említenem, hogy társadalmi rétegező- dés egyháztársadalmi munkánkban nem érvényesülhet.) Lehetnek különleges viszonyok, amelyek más egyesületek megalakítását, vagy a felsoroltak átcsoportosítását teszik szükségessé, de őrizkedjünk az egyesületek halmozásától, mert könnyen és sokat markolók, de keveset fogók sorsára jutunk. Az egyesületek a lelkész segítői. Megköny- nyítik azt a munkát, amely a lelkészre ma, különösen szociális vonatkozásban súlyos teherként nehezül, de megkönnyítik azért is, mert a híveknek az egyház munkájában való aktiv szerepeltetése, mindig a belső hitélet és az öntudat erősödését vonja maga után. A fő pont az, hogy minden egyháztársadalmi szervezkedés nem csak a lelkész tudtával, de irányítása és vezetése mellett történjék. Ruttkay-Miklian Géza. Templomszentelés Rákosiidén. Dr. Raffay Sándor püspök november 20-ikán szentelte fel az új rákosligeti templomot. JEGYZETEK Dr. Szeberényi Gusztávnak lapunk 37-ik számában megjelent cikke a lelkészképzés mellett más ügyes-bajos egyházi dolgainkat is feszegette. Azt írja: „Helytelen azért valami vérmes reményeket táplálni a közigazgatás gyors leépítése; kerületek, esperességek összevonása, zsinat összehívást illelőleg. Minden marad a régiben, mi nem akarunk a veszély bekövetkezése előtt intézkedni, majd csak akkor, ha a katasztrófa itt lesz." \ Kérem, a katasztrófa már itt van! A bajnak a gyökere az, hogy sokan nem látják, hogy a zivatar már reánk szakadt. Persze nem egyedül egyházunkra. Reászakadt minden intézményünkre az egész vonalon. A katasztrófa ugyanis magyarul fordulatot jelent, amely felborulással végződik, de nem a felborulással kezdődik. Itt-ott már a felborulás is megtörtént, s az a tény, hogy az emberek esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, abban a hiszemben vannak, hogy a világ még egy darabig eltántoroghat, nem változtat azon, hogy a fordulat beállt, visszafordítani meg lehetetlen. • Mi 50—60 esztendős emberek, akik kenyerünk javarészét megettük és nagyrészt 1914 előtt ettük meg, még elsütkérezhetünk abban a reménységben, hogy majd csak visszazökkenünk a régi kerékvágásba, de ma már azok, akik 1914- ben gyermekkorukat élték, tehát a régi világot nem ismerték, 25—30 éves emberekké cseperedtek és ezek ezt a mai világot nem a mi mértékünkkel mérik. Divatba jött a mentalitás szó. A háború után más lett az emberek mentalitása. Mennyire igaz! De még igazabb, hogy a világháború után más lett a világ és semmiféle mentalitás nem tudja meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént. Ennyi történelmi érzéknek kell bennünk találtatni. Például akárhol legyen az a lelkészképző intézet, s akár egyetem a neve, akár akadémia, az az intézet sehol és sehogyan nem lehet az, ami volt. Más a világ, mások az emberek, mások a tanárok és mások a hallgatók. Ezen lehet sopánkodni, lehet egyetmást talán változtatni, de az, ami velünk és általunk történt, tovább hat. * A közigazgatás, a kerületek és esperességek, a zsinat stb. mind, mind lényegtelenné törpül amellett, ami az emberekkel történt. Az én gyülekezetem ma nem az, ami 20 éve volt; az emberek egészen mások. Nem azért, mert öregedtek. Azért, mert a mai elemi iskolás is más, mint a 20 év előtti elemi iskolás. A mai fiatalság más, mint a 20 év előtti fiatalság. Mindjárt hozzáteszem; intenzívebb lelki életet él, mint a 20 év előtti fiatalság. Hogyha objektiv véleményt akarunk
