Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-10-09 / 33. szám

XV11L értől? am. 1932. október 9. 34. szám. Sztrkusztisli és kiarióhlvatal: LEBENY (Mason ■.) fflaeia: I LUTNER-SZOIETSEG. Postatakarékpénztár icsakkszáoil a: 1290. Alapította : OR. RIFFIY SIMDOR püspök. SurkMitoiérl Utalót NÉMETH KÁROLT Mperat. Mapíolonik kötőnként oiiszer, vasárnap. Billzetésl ár: Egész évre 8 P. 48 HIÚ félévre 3 P 20 fim aesvedévre t P. 60 dll. Eg? szán 16 fill Hlréotési árak aeiopvazés szerint. Vásáron. „Áron is megvegyétek az alkalmatos­ságot, mert a napok gonoszok." Ef. 5, 16. Minden reánk virradó nap új kezdetet je­lenthet életünkben. Ne áltassuk magunkat az­zal a hiábavaló gondolattal, hogy az óramutató szabályozza életünket. Sem azzal, hogy életünk mai napját meghatározza a tegnapi nap. Avagy, hogy a sors jármában nyögve kénytelenítve va­gyunk azt cselekedni, amit az adott körülmények követelnek; úgy osztani be időnket, ahogyan azt az adott helyzet kívánja. Igaz, hogy minden nap­nak megvan a maga terhe. De ezt a terhet meg kell látnunk és vállalnunk kell. Általában el­mondhatjuk, hogy életünk, még a legmostohább viszonyok közt is, nagyobb szabású és magasabb színvonalú lehetne, mint amilyen. Ha szürkén, lendület nélkül, poros robotban telnek napjaink, csak annak tulajdoníthatjuk, hogy a látásunkat nem élesítettük meg eléggé. Rövidlátók vagyunk és homályosan látunk. Nem vesszük észre az alkalmakat, amelyeket Isten életünk minden napjába és órájába belehelyez. Megmérhetetlenül gazdag kincses bányák lelett járunk s nem akarunk róla tudomást venni. Isten rendelkezésünkre bocsátja napról-napra kegyel­mének, ajándékainak egész tárházát; kiteríti előttünk javait; felkínálja mindazt, ami boldo­gíthat és üdvözíthet bennünket. Mi azonban hiá­bavalóságok után loholva ügyet sem vetünk az élet piacán Isten által nyújtott előnyös vásárlási alkalmakra. Hallunk nagy emberekről, férfiakról és nők­ről, akik Istenországában hatalmas dolgokat cse­lekedtek, embertársaik javára kamatoztatták az Úrtól nyert tálentomokat. S ha közben a magunk életének szegénységére, laposságára és szánal­mas ürességére téved gondolatunk, megnyugtat­juk magunkat azzal, hogy azok a nagyok más, kedvezőbb körülmények közt éltek; több alkal­muk nyílt; jobb volt a konjunktúrájuk. De ime az apostol irja, hogy éppen mivel a napok gono­szok, azért kell az alkalmakkal teljes időt egé­szen kihasználni, sietve megvásárolni. A napok mostohasága nem lehet mentség. A sivár helyzet inkább serkentsen és ösztönözzön bennünket a rögös szántóföldben elrejtett kincsnek megszer­zésére. Manapság életmüvészetről és életmüvészek- ről szoktak beszélni. Azt mondják, hogy szép életet kell élni. Áz életet tehát az esztétika köré­be teszik át. Nos, az a kérdés, hogy tudjuk-e, hogy az esztézis eredetileg megértést jelent, böl- cscscget, s hogy a szépet csak egy olyan kor vá­lasztja külön a bölcseségtől, amely simán, pu­hán, kényelemben szeretne élni. Urunk Jézus a kereskedőről beszél, aki igaz gyöngyöt keres. Az Ur apostola a vásári piacról veszi a hasonla­tot. A kereskedelem nekünk magyaroknak soha­sem volt Ínyünkre. Nem tartottuk „úri“ foglal­kozásnak. Talán hiányzik belőlünk a kereskedelmi érzék, ami Izraelben annyira ki van fejlődve. Vagy talán visszariadtunk attól a sok fáradság­tól, huzavonától, ami a kereskedéssel együttjár. Vagy nem vettük észre, hogy a kereskedelem mi­lyen óriási jelentőségű és nagyszabású vállalko­zás lehet, mennyire beletartozik a világ életének gazdagításába s milyen messzekiható jelentősége van a társadalom felépítésében. Akármint legyen is, a keresztyén életben megkivántatik az „üzleti szellem“, amely ki tudja használni az alkalmakat; s hajlandó megadni az árt, ha megéri. Manapság az árak emelkedtek, az értékek csökkentek. A napok gonoszak. Szem­füles ügynökök el akarják velünk hitetni, hogy annak van értéke, ami sok pénzbe kerül. Bedől­nek nekik sokan. És rohannak a pénz után, ame­lyen megvásárolhatják azt, ami drága. Éles fül kell ahhoz, hogy a piaci árusok lármájában meg­halljuk Jézusnak csendes, halk szavát: Jöjjetek én hozzám. Pedig ez a legjobb vásár. Ez a legna­gyobb érték. A mi időnknek legnagyobb és leg­kedvezőbb alkalmatossága az, hogy megszerez­hető Istenországa. Emellett az érték mellett a többi mind eltörpül, akármilyen magas áron kí­nálják is, és akármilyen nagy árakat fizetnek is értük azok, akik bolondok módjára élnek. Divat­cikkek és szezoncikkek elmúlnak a divattal és az idénnyel. Az „idő“ a Jézus Krisztus jegyében van és marad mindörökké. Vajha megnyílnának szemeink az alkalmak meglátására, s lenne erőnk, akaratunk az alkal­mak megragadására és kiaknázására. Vajha meg­volna bennünk a jó kereskedőnek gondossága, körültekintése és élelmessége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom