Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-08-07 / 26. szám

168. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. sok lelkészünk olyan fontosnak, amelynek ő érzi. A felelősség kérdése egész egyházunk és ma­gyarságunk iránt él benne, sokkal erősebben, — mint ahogy általánosságban gondolják. Határo­zottan arra vár, hogy vezessék, de a vezetéssel, s a vezetők személyével kapcsolatban határozott igényei vannak. Neki nem szó kell, nem kegyes szólam, nem is látszólag evangélikus emberek. Olyan vezetőt vár, akinek szavai, cselekedetei mögött, mint a papírpénz mögött az értéket je­lentő arany — az élete áll. Az evangélikus if­júság lelki igénye is túl nőtt a szószék lelki táp ­lálásán, úgy érzi személyesebb viszonyba kell lennie a bibliával, hiszi, hogy számára Krisztus valóban fundamentum. Krisztus Urunk tanításá­nak evangélikus életekben való kikristályosodá­sát akarja látni minden téren, úgy az egyházi mint a társadalom terén. Azok után a vezetők után, akiknek életében „Krisztus kiábrázolódott“ akar menni és csak azok után megy . . . Eddig lekötött lelki erők felszabadulása, új lelki sza­badságharc van készülőben ... az evangélikus if ­júság minden kishitűségen, minden aggodalmon keresztül új lelki atmoszférát akar. Nehéz volna azt mondani ma, hogy nem az új evangélikus jö­vendő bontogatja szárnyát. . . Az evangélikus ifjúság mai képe azt az igét bizonyítja: „Emel­jétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájéko­kat, hogy már fehérek az aratásra“. A kérdés az, megértjük-e ezt a szent bizonyságot és lesz-e arató ezen a nagy bő aratást ígérő mezőn?!! Erős Sándor, ifjúsági titkár. Bolsevista propaganda. A július 20-ika körül elfogott bolsevista ügynökök működésébe nyertünk valamelyes be­pillantást a megjelent hírlapi közleményekből. Annyit világosan láthatunk, hogy a bolsevisták egységes terv szerint, bátran és fáradhatatlanul dolgoznak. A terveik részletekig ki vannak dol­gozva s iparkodnak sejtjeiket mindenütt kiépí­teni. Budapesti munkájuk természetesen csak ízelítő abból, amit az egész világon tesznek. A bolsevizmus ma a világon leginkább ter­jedő új politikai, gazdasági és eszmei áramlat. Korlátoltság volna lekicsinyelni. Ellenben nagyon hasznos lenne, ha tanulnánk tőle. Mert a boíse- vizmus terjedésében bűnösek vagyunk mi is, akik a vele ellentétes világnézetet képviseljük. Bűnö­sök vagyunk azért, mert mi a legtöbbször beér­jük azzal, hogy rámutatunk a magunk hatásköré ben s a mi hallgatóságunk vagy olvasóközönsé­günk, a magunk társadalmi köre vagy a magunk baráti köre előtt a bolsevizmus szörnyűségeire. S nem fordítunk elég gondot, fáradságot és áldo­zatot arra, hogy a bolsevista propagandának megfelelő s azzal szemben jól helytálló propa­gandát folytassunk. Módszereink elavultak, eszközeink sokszor gyatrák, új munkaterületeket nem nyitunk, ha szinte felkinálkoznak is, nem találunk embert vagy nem tudjuk fizetni. Apró torzsalkodások, személyi hiúságok és hatalmaskodások megaka­dályozzák az erők érvényesülését, kibontakozá­sát, Lépten-nyomon korlátokba, sorompókba üt­közünk, amelyek nem nyílnak meg, nem távolít­hatók el. Erélyes és céltudatos központi vezetés a különböző rendű és rangú autonómiák miatt lehetetlen. Be nem vált emberek sem el nem mozdíthatók, sem ki nem cserélhetők. Legélet­bevágóbb dolgokban és kérdésekben az egyházi közigazgatás tehetetlen éppen azért, mert a sze­mélyi nehézségek megoldhatatlanok. Az egyházi állások többnyire élethossziglan vannak betöltve s új állások létesítésénél éppen amiatt annyi te­hertétel jelentkezik, hogy az állás megszervezése elmarad. Pedig a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik a két malomkő: a vallástalanság és a kiéri - kalizmus megőröl bennünket. Minden lehető mó­don arra kell törekednünk, hogy szervezetünk felszabaduljon a sok kölönc és kötelék alól s a rendelkezésre álló erők mozgékonysága és érvé­nyesülése biztosítva legyen. A Lipcsei Misszió munkája luiiában. (D. Dr. Ihmels K. jelentéséből az 1931. évről..) A tamulok földjén, ahol a Lipcsei Misszió dolgozik, az 1931. évben békesség volt. Igaz, hogy Indiában is feszülten várták az indiai ve­zetők és az angol kormány közt folyt tárgyalá­sok (Round-Table-Conference) kimenetelét, de a tulajdonképeni harc szünetelt. Amikor Gandhi visszatérése után 1932, elején a forradalom zász­lóit újra ki akarták bontani, Anglia csirájában fojtotta el a mozgalmat. Ügy látszik tehát, hogy békés kialakulásra lehet reményünk, bár soha­sem szabad felejtenünk, hogy Moszkva Indiában is keveri a kártyát. Ott is világosan felismerhető az istentelenség mozgalmának terjedése. Ez a körülmény számunkra komoly felhívás, hogy a leghívebben végezzük munkánkat. Testvéreink el is követtek minden tőlük tel hetőt, hogy az evangélíomot a pogányok közé vi­gyék. Segítségükre volt az a körülmény, hogy ta­valy fejeződött be Madrasban az első theológíai kurzus. A jelöltek részint a missziónak, részint az egyháznak szolgálatába álltak. Misszionáriu­saink ezáltal felszabadultak az egyházi munká­nak egy része alól s az evangelízálás munkájára is derék munkatársakat kaptak. Fiatalabb misz szionáriusaink most már teljesen beleélték ma­gukat a tamul nyelvbe és a hinduizmus szelle­mébe. Szorgalmasan folyt az evangelízálás mun­kája Sijalíban, ahol a német misszionáriusok már évtizedek óta dolgoztak ugyan, de még mindig akadnak egész faluk, amelyek Krisztusról semmit sem tudnak. Pattukottai állomásra hosszú idő múltán most került megint misszionárius Gabler szemé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom