Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-08-07 / 26. szám

i 1932 ______________EVANGELJKUSOK LAPJA ’ ______________169. lyé ben. Nagy terület, 3—400.000 lakossal tarto­zik ehhez az állomáshoz. Jelenleg egy más misz- szió sem folytat ott evangelizáló munkát. Grab-' ler vonaton, autóbusszal vagy ökrösszekéren megy ki valamely nagyobb helységbe, ahol két evangélistájával néhány napra letelepedik, hogy a szomszédos falvakat gyalogszerrel megláto­gassa. Természetesen a többi állomásokon is fo­lyik evangelizáló munka. A misszionáriusnök munkája is az evangelizálás jegyében történik. Ez a hűséges munka nem volt hiábavaló. Tavaly 1000 lélekkel növekedett a tamul keresztyének száma; a legújabb statisztika szerint a tamul lu theránus egyház 29.174 tagot számlál. Egyre fontosabb lesz a benszülött munka­társak kiképzése. Tavaly volt egy kurzus nők számára, sajnos az indiai nők előképzettsége annyira gyenge volt, hogy a kurzus munkáját igen megnehezítette. A madrasi theológia iskola (Gurukul) újból megnyitotta kapuit; 24 hallgató készül elő a tamul egyház szolgálatára és a hin­duk közt végzendő evangelizáló munkára. Eb­ben a theológiai iskolában kétféle kurzus van: az egyik a középiskolát végzettek számára (13 hallgatóval), a másik kurzus pedig egyetemi elő­képzettséggel bírók számára (11 hallgatóval). A madrasi theológiai iskola vezetését D. Frölich vette át, aki az idén ősszel immár 40 évet tölt Indiában. A tanintézetek közt igen fontos szerepe van a trnquebari szemináriumnak és gyakorló iskolá­nak; igazgatója Kanschat. Kérdéses azonban, hogy ezt az intézetet az eddigi keretekben fenn­tartjuk-e, mert nem talál elhelyezkedést. A sí- jali és madrasi középiskolák értéke is vita tár­gyát képezte, nevezetesen felmerült a kérdés, hogy ezek az intézetek gyakorolnak-e missziói befolyást. Általánosan elismert azonban a leány­iskoláknak missziói jelentősége. Ma javaramban a szövőiskola, amely özvegy-otthonnal és háztar­tási iskolával van egybekötve, igen áldásosán működött. Haller misszionárius vezetése alatt Pandúrban fokozatosan kiépül a szeretetmunka, amely hivatva van India legnyomorultabbain se­gíteni. Általában véve elmondhatjuk, hogy a ta­valyi esztendő a nyomorúság és gondok dacára sem jelent visszaesést az indiai misszió munkájá­ban. Isten kegyelmesen megsegített bennünket. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy előfizetéseiket a mellékelt postabefizetési lapon megújítani szíveskedjenek, hogy a lap előállításával felmerülő fizetési kötelezettsé­geinknek mi is eleget tehessünk. Egy éve annak, hogy mindenkit értesítettünk az elő­fizetési hátrálékáról s még mindig nagyon sokan vannak, akik kátralékukat nem ren­dezték. Kérjük a mellékelt postabefizetési lapon a hátralékok szives beküldését is. Az evangélikus világmisszió Herrn hutban. Irta: Ihmels Károly. Aligha akad Németországban kisváros, — amely annyi nemzetközi összeköttetéssel dicse­kedhetik, mint a szászországi Herrnhut. Hisz csak 1700 lelket számlál, de majdnem minden egyes házból került ki már misszionárius távoli földrészekre. Az evangéliom hirdetőinek eltartá­sára ottkint több helyen gazdaságokat és kisebb ipari vállalatokat alapítottak, a misszionáriussal együtt ment tehát az iparos és a kereskedő. Ne csodáljuk hát, hogy Herrnhutban vannak embe­rek, akik a legkülönfélébb földrészeken megfor­dultak, akik több idegen nyelvet tökéletesen bír nak. Azt hallottuk, hogy ebben a kis községben 20 féle nyelvet ismernek! A legtávolabbi orszá­gokból jövő vendégek ismételten is felkeresik ezt a barátságos várost, amely a lausitzi hegyek közt szép vidéken fekszik. De ha megszokta is Herrnhut a nagy idegen - forgalmat, most június végen mégis láthatóan bizonyos nyugtalanság vett rajta erőt. Ez alka­lommal egyidejűleg kapott vendégeket majdnem minden földrészről: Amerikából és Japánból, Kínából, Indiából és a Fillipinekről, Déli- és Északafrikából, Svédországból és Angliából stb. Június 22-től, csütörtöktől, július 3-ig, vasárna­pig, a Nemzetközi Missziói Tanács tartotta ott választmányi ülését. Herrnhut augusztusban ün­nepli az első misszionáriusok kiküldésének 200-ik évfordulóját. A Német Evangélikus Missziói Vá­lasztmány felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a Nemzetközi Missziói Tanács választmá­nyát meghívja Németországba. — A meghívást örömmel elfogadták. A herrnhuti Brüderge­meinde pedig mindenképen igyekezet az idegen vendégeket a legbarátságosabban fogadni és megvendégelni. Nem volt a rendes értelemben vett missziói konferencia. Az üléseken csak a nemzeti misz- sziói szervezeteknek megbízott képviselői és né­hány befogadott tag vehettek részt. Mindössze 54 férfi és nő gyülekezett össze 10 napon keresz­tül minden reggel a Brüderhaus kórustermében. Dr. Mott János elnökölt, aki már annyiszor be­járta a nagy missziói mezőket. Mellette ültek a Nemzetközi Missziói Tanács titkárai, köztük D. Oldham, aki odaadó, szívós és okos munkájával nagy érdemeket szerzett magának a német misz- sziói munka újjáépítése körül. Mi hozott bennünket össze Herrnhutba? Csupa olyan férfi és nő jelent meg, akiknek iga­zán nincsen elvesztegetni való idejük. Ott volt a salisbury-i anglikán püspök, a japán nemzeti ke­resztyén tanács titkára, ott voltak a különböző országok missziói vezérei, misszionáriusok Siam- ból, Kínából és Indiából, ott volt a kanadai egy­házfő és politikus, csupa nagyon elfoglalt em­ber. S mégis 10 napig voltunk együtt Herrnhut-

Next

/
Oldalképek
Tartalom