Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-01-03 / 1. szám

1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 azt hinnénk vagy azt akarnánk elhitetni, hogy ma­radt minden a régiben. Az emberek rájöttek bi­zonyos dolgokra, a politikai és gazdasági élet összefüggéseire, s amit megláttak, azt nem lehel velők elfelejtetni, s az lenne mármost az egyik legfontosabb teendő, hogy az új megismerés alapján kiinduló cselekvés ne azoknak az irány­zatoknak kezdeményezésébe menjen át, amelyek a politikai és gazdasági élet követelményeiből a keresztyénséggel ellentétes szellemirányt akar­nak kikalapálni. Engem nem téveszt meg a római katolikus egyháznak az a taktikája, melynélfogva kész a szociáldemokráciával épúgy szövetségre lépni, mint a legsötétebb reakcióval, csak azért, hogy az államok gerincét összeroppantsa. A római egy­ház politikai szervezet, s mint ilyen taktikázik több-kevesebb sikerrel, újabban inkább kevesebb sikerrel. A protestantizmus, a reformáció egyhá­zai erre az útra nem léphetnek, mert nem egy ha­talmi szervezetet képviselnek, hanem az evangé­liumot. Míg a római egyház szövetkezhetik a szociáldemokráciával, anélkül, hogy vállalná an­nak pozitív politikai és gazdasági programmját, mert a közös célt elérve, minden lelkifurdalás nélkül hátatfordithatnak egymásnak, addig a re­formáció egyháza még abban az esetben sem köthet szövetséget a szociáldemokráciával, ha annak politikai és gazdasági célkitűzéseit helye­selné. Annál szükségesebb, hogy gondosan meg­vizsgáljuk a szociáldemokrácia programmját, ezt az agrárprogrammot is. Nekünk ez fokozot­tabban kötelességünk azért, mert ha abban a programmban van jó és igaz, azt át kell vennünk amaz apostoli intés értelmében: Mindeneket megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok. A szocializmusnak két nagy felismerése van. Az egyik az, hogy a .politikai adottság gaz­dasági osztályérdekeknek a kifejezése. Az ural­kodó politikai csoport azért van hatalmon, mert egyúttal gazdaságilag is uralkodó csoport, s hu úgy látszik is, mintha iparkodnék a közjót elő­mozdítani, ezek az emberbaráti vagy hazafias gesztusok csak leplezik az osztályérdekek istá- polását. A törvények eszmeileg arra valók, hogy a különböző társadalmi és gazdasági csoportok ellentétes vagy surlódó érdekeit a köz javára ki­egyenlítsék, ténylegesen azonban a hatalmon levő csoport érdekeit szolgálják. A gazdasági csoport hatalmát csak azzal lehet megtörni, hogy megszervezett hatalom áll és száll vele szembe. Ezen alapul a szociáldemokráciának elmélete és gyakorlata az osztályharcról. A második felismerése a szocializmusnak az, hogy a mai társadalmi rend gazdasági és tár­sadalmi egyenlőtlenségének gyökere a magántu­lajdonnak törvény és szokás biztosította szent­sége, amelyre azonban a modem civilizáció té­nyei rácáfolnak. Egy ipari nagyüzem, amely többezer munkást foglalkoztat már nem magán- tulajdon. Az ilyen üzemtől igen sok embernek, a munkásokon kívül azok családjának, továbbá ke­reskedőknek stb. jóléte és megélhetése függ. A társadalomnak kötelessége tehát, hogy a gyár- tulajdonos jogait, amelyek a magántulajdon szentségének illuzóriussá lett elvén alapulnak, megnyirbálja s az üzemet úgy vezettesse, hogy annak a sok embernek az érdeke, akiknek bol­dogulása az üzemtől függ, cl ne tiportassék. A szocializmus ezen második felismerés alapján a magántulajdon korlátozására s végeredményben a vagyonközösségre, a kollektivizmusra törek­szik. Ennek a két felismerésnek, s a belőlük fa­kadó osztályharcnak és kollektivizmusnak a bí­rálásába nem bocsátkozom. Csupán rámutatok arra, hogy az osztályharc tényleg folyik. S rá­mutatok arra, hogy a kollektivizmus nem jelent jogegyenlőséget, mert a kollektivizmusban a tisztviselőknek és a katonaságnak még nagyobb a hatalmi köre, mint a kapitalisztikus rendszer mellett a tőkéseknek. Az osztályharc elmélete a jogot, a kollektivizmus a szabadságot nem ismeri el, s ha a szocializmus bizonyos irányban javu­lást jelent is, más — ép oly vitális — dolgok­ban önmagán túl utal. mert a társadalom jog és szabadság nélkül mindig kifosztottnak és elnyo­mottnak érzi magát. A szociáldemokrata párt kis füzete mottóul Jézus Krisztusnak ama szavát választotta, me­lyet a benne hivő zsidókhoz intézett: „És meg­ismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket." (Ján. 8. 32.) Nagyon helyes. A ke- resztyénségnek az igazság, a felismert igazság pártján kell állani. Ha az a szeretet, amelyet a keresztyénség hirdet, kevesebb az igazságnál s belenyugszik az igazságtalanságba, akkor a ke­resztyénség eljátszotta erkölcsi presztízsét. Az olyan társadalom, amely az igazság ismeretére a Jézus evangéliomának kalauzolása és világos­sága mellett eljutott, el tud bánni azzal a kép­mutatással, mely a felebaráti szeretetet köpe- nyegül használja fel igazságtalan társadalmi és gazdasági rendszerek megtörésére és támogatá­sára. A keresztyénségnek el kell ismernie azt, hogy a jótékonykodás, a karitász, akármennyire szép, szükséges és hasznos dolog legyen is, nem elég, nem megoldás; hogy a szegénység problé­mája szempontjából sok kifogás alá eshetik az, midőn a válogatatlan eszközökkel felhalmozott gazdagság és megszerzett jövedelem elhullajtott morzsákkal exkuzálja magát azoknál, akiket ki­fosztott. Még rosszabb persze, ha még alamizsna­adásra sem kapható, sub titulo: nem érdemlik mc£- .• ... Rá kell mutatnom arra is, hogy a szociáliz­mus vagyoni kollektivizmusának pándánjaként a kapitalizmus is kitalált egy kollektivizmust, amelynek palástja mögé bújik: a felelősség kol­lektivizmusát. Enélkül a mai társadalmi rend­szer sok kinövése és hibája már régen nem áll­hatna fenn. Az egyéni felelősséget a visszaélése­kért mindenki elhárítja magáról. Ismeretes, hogy például a „világhelyzet" milyen jó kibúvó sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom