Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-03 / 1. szám
4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. minden alól. A keresztyénség az eddiginél sok-j kai határozottabban lesz köteles hangoztatni éppen Jézus tanítása alapján is (lásd a gazdag if jút) az egyéni felelősség érzetet. A másik aktuális kötelessége a keresztyénségnek, hogy ha az osztályharc gondolatától iszonyodik, akkor ügyeljen arra, hogy az osztályharcot ne csupán akkor kárhoztassa, mikor az egyik párt használja fel fegyverül, hanem ítélje el a másik fél kezében is. És aki élesen lát s jól diszkriminál, az észreveheti, hogy amikor a hatalmon levő úgy él a hatalmával, hogy az ellenfél csak harc árán remélheti jogainak és igazságának érvényesítését, erkölcsileg a hatalom eszközeinek ez a fel- használása sem más, mint erőszak. Akik a várfalakon belül vannak és védekeznek, nem okvetlenül dicséretre méltóbb intencióktól vezéreltetik magukat, mint a támadók, akik talán rablóknak tűnnek fel. Legújabb enciklikájában a római pápa is, amikor — nagyon helyesen — a magántulajdont a keresztyénség oltalma alá helyezte, hangsúlyozta, hogy a magántulajdon jogait meg kell nyirbálni, ha a közjóval ellenkeznek. Vezérelvül fel lehet állítani, hogy az ember főbb, mint a magántulajdon, s a magántulajdon jogai véget érnek ott, ahol azok gátolják az emberiség boldogulását. A Luther-szövetségről Irta: vitéz nagymegyeri Raics Károly a Deák-téri „Luther Szövetség" elnöke. Az országos Luther-Szövetség közgyűlése alkalmából, folyó év november havának utolsó hetében, igen sokat beszéltek arról, hogy a Luther szövetségekre egyáltalán szükség van-e? Én őszintén szólva, meglepődtem ezen a kérdésen. Ügy vélem, hogy ezen már régen túl vagyunk, azt gondoltam tehát, hogy az idei közgyűlésnek a feladata nem lehet más, mint a Luther-SzÖvet- ség célját és programmját, úgyszintén a munka eszközeit és módját megállapítani. A lelkész urak egy része felszólalásában — egész helyesen — a szószéki munka legfontosabb szerepét emelte ki. Azt hiszem e tekintetben nem lehet felfeogásbeli különbség köztünk. Azonban nem lehet mindent a szószékről elintézni. Onnan legfeljebb az erkölcsi alapot lehet megszerezni, azt megerősíteni vagy fejleszteni, egyház társadalmi munkálkodásunkhoz és egész közéleti tevékenységünkhöz. Ennek az erkölcsi alapnak Lutheri szellemben kell megszilárdítva lenni. Mit jelent ez? Ez puritanizmust, keménységet, hajthatatlanságot, megalkudni nem tudást, erélyt, szivósságot, bátor-, elszánt kitartást, szóval mindazokat a jellemtulajdonságokat jelenti, amelyekkel minden gondolatunkat, érzésünket és cselekedetünket át kell itatnunk, ha evangélikus vagy lutheránus elnevezésünkre büszkék akarunk lenni. íme az evangélikus Öntudat eredete! Most csak azt vagyok bátor kérdezni, hogy a szószék mindig ilyen szellemben tanít-e? Vájjon mindig ez a szellem hatja-e át a lelkészt a szószéken? Ugyan mit szólna Luther ahhoz, ha olykor egy-egy evang. prédikációt végighallgatna? Nagyon kételkedem abban, hogy ebben az igehirdetésben magára ismerne. Ebből pedig az következik, hogy bizony sok helyen hiányzik még a Luther-i szellem, amely egyedüli szilárd alapja és biztosítéka az evangélikus egyház jövőjének és fejlődésének. Mindenek előtt tehát ezt az erős Luther-i szellemet kell a templomban és templomon kívül megvalósítanunk. Ezt a szellemet első sorban a szószékről kell diktálni. A szószékről kell az ihletet nyerni a szószéken kívüli terjeszkedéshez Ez a jellegzetes Luther-i szellem hiányzik a mi evang. társadalmunkból és közéletünkből. Azért olyan színtelen, félénk, egyedül csak Önmagával törődő és önző utóbbi. Nem arról van szó, hogy mi evangélikusok, mint törpe kisebbség, egész közéletünket átalakítsuk, de igenis arról, hogy azt Luther-i szellemben példaadóan befolyásoljuk. Amit tehát a szószékről elvégezni nem lehet, azt a szószéken kívül a Luther szövetségekben kell elvégezni. Most valaki azt kérdezhetné, hogy hát az egyház tanácsának, a presbitériumnak micsoda a kötelessége, ha a szószéken kívüli munka á Luther szövetségekre hárul? Az egyház tanácsának az egyház ügyeinek, ismét csak Luther-i szellemben intézése a feladata. Ennek a szellemnek húsunkba és vérünkbe kell átmennie. Akármit kezdünk el, arra ennek a szellemnek a bélyegét kell rányomnunk. Ez a szellem nem maradhat csak az egyházra korlátozva. Az igazi Luther-i szellemnek, az evangélium szerinti életelveknek és ezeket követő megtartásának a közélet minden vonatkozásában érvényesülni kellene. A valódi lutheránus vagy evangélikus öntudatnak abban a bizonyos erkölcsi és szellemi fölényben, vagy magasabb értelemben kell megnyilatkoznia, amelyre éppen olyan büszkén, mint amilyen gyakran hivatkozni szeretünk, de amelyeknek belenevelési formáját a hívekbe — úgy látszik — még nem találtuk meg. Ezt a belenevelési módszert éppen a Luther szövetségek volnának hivatva megtalálni, illetve a lelkekbe átültetni. Ez volna tehát mindenek előtt a Luther szövetségek általános célja. Ezen a nagy célon belül megoldandó feladatok sorrendje és módja mindenkor a feladat fontossága szerint igazodik. E téren a kor intő szavának a megértése az egyedüli helyes kiinduló pont. De mit is követel tulajdonképpen a mai kor, mikor mindenféle válsággal kell küzdenünk, hogy ezeket a válságokat nemzetünk, fajunk és egyházunk dicsőség sikerrel megoldhassuk?
