Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-17 / 3. szám
1932 EVANOELIKUSOK LAPJA 19. és az önzés tengelyébe szerelten nem oldhatók meg. Akár a kisnemzeteknek az élethez való jogát, akár a világbéke problémáját, akár a termelés és fogyasztás szabályozását, akár az egészségügyet, akár a prostituációt, akár az alkoholizmust vesszük, mindegyik probléma gyakorlati feltevésénél azt találjuk, hogy Isten-tudat nélkül ezeknek a megoldásához nem juthatunk közelebb. Az Isten-tudat felkeltése és ápolása tehát egyéni és szociális szempontból egyaránt elsőrendű feladat és kötelesség. Látható és láthatatlan egyház. — Löhe Vilmos (1837—1872) „3 könyv az egyházról" című munkájából — Valamiképen minden emberhez eljut Istennek az a felhivása, hogy szakadjon el a világtól és csatlakozzék a világból kiválasztott gyülekezethez, vagyis a szentegyházhoz. Aszerint mármost, hogy ennek a felszólításnak vagy egyáltalán nem, vagy pedig kisebb, illetőleg nagyobb fokban engedelmeskedünk, aszerint foglalunk állást Istennek egyházához, illetve aszerint helyezkedünk el benne. Azok, akik egyáltalán nem hallgatnak a felhívásra, a világhoz tartoznak; azok akik elszakadnak a világtól $ mindenki előtt Krisztushoz és egyházához tartozóknak vallják magukat, az elhivottak megtisztelő címét kapják, mert nem vették hiába a felszólítást, hanem engedelmeskedve a meghívásnak, elmentek és megjelentek az örök Király mennyegzői lakomáján; a hivatalosok közül azok, akik nem csupán külsőleg s az emberek szeme előtt, hanem belsőleg s magának az Urnák ítélete szerint is elszakadtak a világtól és csatlakoztak az Ur egyházához, akiket tehát végül majd maga az Ur is nyilvánosan az övéinek vall, azok a kiválasztottak. Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak. A kiválasztottak egyszersmind hivatalosak is és az emberek, akik a szíveket nem tudják megvizsgálni, csak hivatalosaknak tekintik őket, — s az emberek előtt az idők végezetéig sohasem lesz nyilvánvalóvá, hogy kik az igazán kiválasztottak. Mert kicsoda vizsgálhatja meg a szívet? ö, az Ur, meg tudja vizsgálni, de más senki. Ezzel szemben nem minden hivatalos egyúttal kiválasztott is. Úgy vagyunk vele, mint Salamon templomával. A szentek-szentje hozzátartozott a szentélyhez, de a szentély nem tartozott hozzá a szentek- szentjéhez; ugyanígy a választottak hozzátartoznak a hivatalosak gyülekezetéhez, de az utóbbiak nem valamennyien tartoznak hozzá a választottak seregéhez. Amint az Ur a hivatalosok és választottak közti különbségtétellel jelöli meg, azt jelöljük meg a látható és a láthatatlan egyház közti különbségtétellel. A látható egyház felöleli mindazokat, akiket a királyi mennyegzőről szóló példázat szerint hivatalosaknak nevezünk. Mert a hivatalosok serege látható: láthatóan kiválik a többi emberiségből, mindenkinek szemeláttára az Isten igéjéhez és szentségéhez ragaszkodik s mindenkinek fülehallatára vallást tesz Krisztusról és Krisztus országáról. A láthatatlan egyházhoz azok tartoznak, akik az Isten igéje által nem csupán elhívni, hanem megvilágosítani, megtéríteni, megigazítani, megszentelni, megtartani és tökéletessé tenni engedik magukat. Mindezeket nevezzük láthatatlan egyháznak, mert senki ember nem tudja kétségtelen biztossággal felismerni, hogy melyik testvére vallja magát Krisztusénak, melyik van megvilágosítva, megtérítve és megigazítva, melyik marad meg mindhalálig és lesz tökéletessé a halálban. Mindazok, akik a láthatatlan egyházhoz tartoznak, odatartoznak a láthatókhoz is; szívük istenfélelméről szóval és cselekedettel hangos bizonyságot tesznek. Sőt, minthogy a csupán hivatalosak, akik a látható egyházzal tartanak, végül épúgy nem fogadtatnak be, mint az a vendég, akinek nem volt meny- nyegzői ruhája; azért azt állíthatjuk, hogy a láthatatlan egyház kiválasztott gyermekei tulajdonképpen nem csupán elsősorban, hanem egyedül csakis ők tartoznak a látható egyházhoz, a többiek csupán konkoly a búzaföldön. Ennélfogva ugyanazok az emberek tartoznak úgy a látható, mindpedig a láthatatlan egyházhoz, — a látható és a láthatatlan egyház teljesen azonos. Az a különbség, melyei ezzel a kétféle elnevezéssel teszünk, nem azon alapul, mintha az egyházon belül tényleg lenne kétféle csapat, hanem az szolgál alapjául, hogy bevalljuk emberi rövidlátásunkat, mely gátol bennünket abban, hogy a képmutatókat az őszintéktől, a konkolyt a búzától megkülönböztessük, — amely szelíd ítélkezésre kényszerít bennünket, nehogv a konkollyal együtt a búzát is kigyomláljuk. Újabban valami csodálatos gondolatkuszált- ságból a láthatatlan egyházat gyakran a látható egyház elvont fogalmaként vagy eszméjeként fogták fel és ezzel csak alkalmat szolgáltattak ellenségeinknek a csúfolódásra és gúnyolódásra. Mert természetesen tökéletes igaz: az egyház elvont fogalma vagy az egyház eszméje távolról sem egyház. A láthatatlan és a látható egyházat inkább olyan formán kellett volna teljesen egynek tartani, ahogvan a testet és a lelket egy embernek ismerik el. Ahogyan a lélek a testnek nem elvont fogalma és nem is az eszméje, éppenúgy a láthatatlan egyház sem elvont fogalma a láthatónak. Sőt, ahogyan a tűz nem elvont fogalma a fénynek, amely belőle kiárad, épenúgy a láthatatlan egyház nem elvont fogalma a láthatónak. Nem lett volna szabad, hogy ebben a felfogásunkban megtévesszen bennünket azoknak tekintetbevétele, akik valóságos vagy vélt képmutatással kapaszkodnak az egyházhoz. Az emberi testen is van haj, köröm és más lélektelen kinövés. Mármost, ahogyan ezek miatt a lélektelen kinövések miatt nem tagadjuk meg a testtől a lélekkel való
