Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-17 / 3. szám
20. ______________EVANGÉLIKUSOK LAPJA _ 1932. kö zösséget, éppenúgy nem tagadhatjuk meg a látható egyháztól sem a láthatatlan egyházzal való teljes egységet csupán azért, mert az aratásnak és megrostálásnak napjáig a látható egyház kénytelen magával hurcolni a képmutatókat és szájukkal keresztyéneket. A testről és a lélekről vett hasonlatból még másképen is ki lehet mutatni, hogy a láthatatlan egyház mennyire nem puszta elvont fogalom. A lélek a testtől külön teremtetett s Istennek keze kötötte össze a testtel. A test a lélek nélkül nem soká marad meg, hanem porrá és hamuvá lesz, ha a lélek kiköltözik belőle. Ellenben a lélek, miként a testtől külön teremtetett, a test nélkül is élhet, sőt üdvözölhet, habár az örök boldogság egész teljességét a lélek is csak a testével történt újraegyesülés után tapasztalhatja meg. így vagyunk a láthatatlan egyházzal is. A láthatatlan egyház a lelkeknek az országa, amely itt a földön is hatalmasan munkálkodik azon lelkek által, akik még testekben laknak, amely testek nélkül él az Istenben Krisztussal elrejtett életet azon lelkekben, akik elköltöztek és az Urnái vannak; amely azon a nagy napon az embereknek is dicsőén és felségesen megjelenik, amikor az üdvözölt lelkek megkapják a halhatatlan testek tiszta, tökéletes szerveit. Testben vagy testen kívül, láthatóan vagy láthatatlanul — a kiválasztott lelkek mindörökkön örökké az Urnák valóságos országát alkotják. Minthogy tehát a láthatatlan és a látható egyház ennyire egyek, úgyhogy a látható egyház magában foglalja a láthatatlant és a látható egyház a láthatatlan egyház minden kincsének hordozója, azért nyilvánvaló, hogy a képmutatók miatt nem szabad a látható egyházat megvetnünk, hanem inkább szükséges, hogy mindazok, akik a láthatatlan egyházhoz szeretnének tartozni, a látható egyházhoz is odatartozzanak — egyszóval, hogy a látható egyház Istennek sátora az emberek közt s rajta kívül nincs üdvösség. ,,A mennyei Atyától szakad el az, aki elszakad anyjának egyházától; az örök vőlegénytől szakad el az, aki elszakad az Urnák örök mennyasszonyától; a lelkét veszti el az, aki elszakad a testétől“, — és amilyen viszonyban vagyunk az egyházzal, olyanban vagyunk Istennel. Amilyen hévvel kell törekednünk bensőséges keresztyénségre, olyan hévvel kell szóval és cselekedettel vallást is tennünk. Sőt, amennyire szeretnünk kell a benső valóságot, olyan komolyan kell törekednünk a külső valóságra is. Mert egyik nincs a másik nélkül. Ezért van egészen rendjén, hogy a látható egyházat „szent“-nek nevezzük; mert nemcsak hogy minden szentek benne vannak, ahogyan a virág sokszor méltatlan talajon virágzik, hanem ellenkezőleg, a látható egyház minden jónak kertje, annak ellenére, hogy a gyom annyi fáradságot és bánatot szerez. Benne van az örök életnek minden gyökere, a mennyei állapotoknak minden kezdete, az örök virágoknak és gyümölcsöknek minden magja. Ahogyan a testtel együtt keletkeznek a lelkek is, éppenúgy áll elő mindig egyidejűleg az egyháznak láthatatlan és látható oldala; s ahogyan a testekkel együtt nőnek és gyarapodnak a lelkek, úgy gyarapodik a látható egyházzal együtt a láthatatlan és megfordítva — s a kettő között Isten akarata, örökös kölcsönhatás áll fenn. Távol legyen hát tőlünk, hogy szétválasz- szuk amit Isten egybeszerkesztett. Ne becsüljük túl a látható egyházat, amint az ma sokszor megtörténik; mert megbosszúlja magát. De ne is vessük meg, mert ez is megbosszúlja magát. A láthatatlan egyház túlbecsülésétől nem kell óvnunk, mert ez nem fordul elő, hacsak a legigazságtala- nabbul nem mondjuk túlbecsülésnek azon balgatagok fecsegését, akik csak azért, hogy egyik látható egyházhoz se kelljen tartozniuk, láthatatlan egyház neve alatt egy szellemi utópiát magasztalnak. — Legyen egy egyházunk, — egy mindörökre, egy mindig, egy mindenhol, egy — egyesítve Istennek tiszta igéje által, egy amely látható és ugyanakkor láthatatlan, — és áldott legyen forrása: az Ige, amely mennyet és földet teremtett, amely az egyházat is teremtette' és fenntartja minden emberi segítség és támasz közbejötté nélkül! Dícsértessék az Ur, az egyház Istene, mindörökkön örökké! Halleluja!- A pénzhiány. Mott János a keresztyén misszió kimagasló munkása a pénzhiányról így nyilatkozik: 1. A missziónak az egész földkerekségen tárva-nyitva állnak az ajtók, mint még soha; ez kiváló munkaalkalmat jelent. 2. A keresztyéneknek minden országban elég pénzük van arra, hogy a missziót kellően ellássák. 3. Azonban sok gyülekezetben arra a meglepő megállapításra jutunk, hogy a tagok 30—70 százaléka semmit sem adakozik a misszióra. Arra a kérdésre, hogy mi ennek a magyarázata, Mott így felel: 1. Nem ismertetjük elég világosan a valóságos helyzetet. 2. Általánosságban beszélünk s keveset szólunk a meggyőző tényekről. 3. Nem nyújtunk képet a missziói vállalkozás óriási nagyságáról, 4. Az embereket meghagyjuk helyi, egyházi és nemzeti gondolataik szűk körében, ahelyett, hogy megmutatnánk nekik az Istenországának világátfogó nagyságát. 5. Elmondjuk ugyan azokat a hatalmas szavakat: „Tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké“, emberfeletti csodálatosságáról és világra szóló nagyságáról nem tájékoztatjuk az embereket.
