Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-06-05 / 21. szám
166. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. galmas szamaritánus példáján igazodó tetterős segítségre lett volna szükség. Jórészt ezért vádolták és vádolhatták meg a kerÄz- tyénséget azzal, hogy csak a túlvilágra tekint, de elhanyagolja a való életet. Viszont a modern tudomány abból indult ki, ami tapasztalható, ami érzékeink körébe esik. Amikor az embert nézte, csak a testet látta és a lélek élete az agysejtekben lefolyó chemiai mechanizmussá lett. Ha a világot nézte, teleszkópjaival igyekezett ugyan ellesni a világmindenség titkait és mikroszkópjaival próbálta megfejteni a sejtek csodálatos világát, de mindebben nem ismerte fel egy világfölényes teremtő Isten szuverén hatalmát. így alakult ki az a természettudományos gondolkodás, amelynek a közéletben a legtermészetesebb képviselői azok az orvosok voltak, akiknek számára a lélek megszűnt probléma lenni. Ha voltak is hellyel- közzel az orvosok körében hívő keresztyének, az orvostudomány széles folyamai a materialista világnézet medrében haladtak. Ez az orvostudomány minden betegségnél, még lelki betegségeknél is csak a testi szervezet kóros elváltozásaiban látta a betegséget előidéző okot. Ma az orvostudomány művelőinek széles köreiben mindjobban tért hódít az a felismerés, hogy az említett irányzat hamis volt. Sajátságos az, hogy erre a felismerésre az egyik legfőbb indítóokot az u. n. pszichoanalízis, a bécsi Freud professzornak és iskolájának a vizsgálódásai adták, holott ezek kimondottan a materializmus világnézetéből indultak ki. Ma már Freud iskolájának a legszigorúbb tagjai is mindjobban elismerik a vallás jelentőségét a lelki élet számára, amiből persze még nem következik, hogy egyszerűen a vallásos vagy éppen a keresztyén világnézet alapjára helyezkednének. Közben a keresztyén, különösen a protestáns theológia is mindjobban kezd ráeszmélni annak a feladatnak a nagyságára, amelyet a modern emberen végzendő lelkipásztori munka rejt magában. Ennek a lelkipásztori munkának a tárgya csak az egész ember lehet. S ha az orvosi tudomány is mindjobban kiterjeszti munkáját az egész emberre, úgy itt a két munkakör találkozik. Ebből a találkozásból adódik egymás megértésének a szükségessége. A lelkész nem gondolhat arra, hogy a testi betegségek orvosa legyen. Viszont az orvosi lélekgondozás nem veheti át a -lelkipásztor feladatát. Inkább arra van szükség, hogy orvosok és lelkészek nehéz feladatuk végzésében kölcsönösen segítsenek egymásnak, támogassák egymást. Ez egyik legfontosabb célja azon orvosok és lelkészek munkaközösségének is, amelyről Viszkok Lajos említett cikke beszámolt. Most hasonló munkaközösség megindulására van kilátás nálunk is. Hosszas előkészítés után kialakult egy előkészítő konferencia terve, amelynek első feladata lelkészeinknek áttekintést adni a modern orvosi lélekgondozás, az u. n. pszichotherápia irányzatairól. Hogy ez az áttekintés annál élethűbb legyen, a magyar pszichoanalitiku- sok egyik vezére orvosi gyakorlatából vett példákon fogja bemutatni gyógykezelését és annak szellemét. Egy másik témakör a konferencia résztvevőinek a figyelmét a kísérleti valláslélektannak arra az iskolájára fogja irányítani, amelyet a nagynevű lipcsei professzor, D. Dr. Girgensohn képviselt és amelynek vezetője jelenleg D. Gruehn. Végül egy harmadik előadáskor témája Jézus gyógyításairól szól. A konferenciát a budapesti evang. egyházmegye lelkészegylete rendezi Budapesten junius 23-án és 24-én. Ezen, reméljük, hogy egyházunk életében még jelentős szerepet betöltő mozgalom első konferenciájának a megnyitására sikerült megnyerni D. Raffay Sándor püspök urat. A konferencia előadói körében dr. Vasady Béla sárospataki theol. akad. igazgató, Viszkok Lajos szolnoki h. lelkész, dr. Szalay Károly és dr. Feldmann Sándor budapesti idegorvosok, valamint e sorok Írója szerepelnek. A konferencia ülései előtt Kemény Lajos budapesti főesperes és dr. Victor János theol. tanár, budapesti református lelkész áhítatot tartanak. A konferencia részletes programmját és az egyéb tudnivalókat lapunk olvasóival legközelebbi számunkban fogjuk közölni. De már most felhívjuk lelkészeink, hitoktatóink és segédlelkészeink, valamint az érdeklődő orvosok figyelmét ezen konferenciára, amely a modern lélekgondozás nagy problémáinak tárgyalására indul el. Az a kicsiny csapat, amely orvosokból és theologusokból szövetkezett ezen munka megindítására, abban a meggyőződésben él, hogy városi és falusi gyülekezetek lelkészeinek a gyakorlati munkáját van hivatva megtermékenyíteni ez a mozgalom, de hogy feladatát megvalósíthassa, ahhoz szükséges lelkészi karunk megértő támogatása. Éppen a mai válságos időkben napról-napra ijesztő mértékben szaporodik azon lelkileg hajótörött embereknek a száma, kik kétségbeesésükben nem találnak már kivezető utat. Egyházunk lelkipásztorkodása előtt itt uj, nagy feladatok nyílnak meg. Ezen feladatok megoldásánál szeretne szerény ereje szerint segítő kezet nyújtani ezen az orvosok és lelkészek szövetkezett munkáját szolgáló konferencia. Adja Isten, hogy áldás legyen a munkáján!- Lie. Dr. Karner Karóig.
