Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-06-05 / 21. szám

1932 ___________________' EVANQEUKUSOK LAPJA_______________________165. l yes léptekkel és szinte átszellemült arccal. Fehér miseingben lila derékövvel. Kis távol­ságra tőle a három avató püspök Bergquist, Danell és Eklund következtek teljes püspöki díszben, mitrával a fejükön. A menetben voltak továbbá az összes svéd püspökök a beteg Billing és a kultuszminiszter Stadener kivételével, az upsalai káptalan tagjai, az érseki kerület összes esperesei, továbbá Be- xell indiai, Stören norvég. Ostenfeld dán, Gummorus finn püspök, a canterbury érsek képviseletében Fulham püspöke, a német egyház képviseletében a holsteini püspök. A gyülekezet felállással fejezte ki tiszte­letét. Bergquist, Danell és Eklund püspökök az oltár elé mentek, ök végezték az avatási szertartást. Eidem érsek az oltár korláton kívül középen állt meg. A többiek két oldalt sorakoztak fel teljes díszben. Csendben vá­rakoztak. amig az énekkar a Te Deum-ot befejezi. Ezután tartot/a meg Bergquist, Luleu kerület püspöke felavató beszédét. Máté 10 13—18 alapján. Frappáns rövidséggel vá­zolta az egyház jelen helyzetét és az abból származó Kötelességeket, tennivalókat. Töb­bek közt ezeket mondotta. Az egyház nem­csak az időben, a korban él. Az idővel és korral kell élnie. A kor nyelvén kell beszél­nie a krisztusi örök igazságokról, hogy e kornak új nemzedéke is megérthesse azt és lássa be. hogy örök érték az. amit az egyház birtokába akar juttatni. Aktuális tennivalók­ról beszélt és a bennük rejlő követelmények­ről. Rámutatott arra a nagy megnyugvásra, amellyel Eidem professzornak érsekké való kinevezését fogadta az egyház minden tagja. Ennek a megnyugvásnak okai azok a tulaj­donságok, amelyeket az uj érsek visz uj hivatalába. A beszédet követő imádság után az up­salai kerület jegyzője felolvasta a király megbízó levelét, amely szerint Eidemet bízza meg. hogy az upsalai érseki hivatalt elfog­lalja. A felolvasás után Bergquist püspök­nek adta ál a megbízó levelet. Az assistensek különböző bibliai helye­ket olvasták fel egymásután. Majd Eidem ér­sek mondotta el a férfias meggyőződés hang­ján az Apostoli Hitvallást. Erre a szertartás szerinti 5 kérdést intézte Bergcjuist püspök hozzája, amelyre ötszörös igennel felelt. A király megbízó levelét átadta neki. Ezután az összes püspökök és a káptalan tagjai, az esperesek, külföldi püspökök kö­réje sereglettek. Bergquist püspök feladta rá a miseruhát, a püspöki keresztet, a mitrát, átadta a pásztorbotot. Majd valamennyien ráhelyezték kezeiket. A kézrátétel alatt a kar kel olvastak fel egymásután. Majd Eidem ér­énekelte, Bergquist pedig a Mi Atyánk-ot mondotta el. Egy imádság még. Az ároni ál­dás, végül egy ének, vers következett még. A menet az uj érsekkel élén. a sekrestyébe* vonult vissza hasonló ünnepélyességgel az álló gyülekezet sorfala között. Ezzel ért véget a svéd evangélikussá# bensőséges, felemelő ünnepsége: Erling Eidem érsekké avatása. Délután 3 órakor a Vármland-nation helyiségében 160 terítékes diszebéd volt. Itt olvasták fel azokat a táviratokat, amelyek­ben a világ minden részéből üdvözölték az uj érseket. A felköszöntö szónokok közt ott volt Leffler Béla dr., az Ev. Egyetemes Egy­ház képviselője is. aki a magyar evangelikus- ság üdvözletét fejezte ki és a magyar ev. egyház útjairól beszélt. „Orvosok és lelkészek szövetsége“ Két évvel ezelőtt az Evangélikusok Lap­jának 1930. február 2.-i számában Yiszkok Lajos ismertette azon Németországban meg­indult mozgalmat, amelyben lelkészek és or­vosok egymással szövetkezve, egymást tá­mogatva igyekeznek hivatásmunkájukat ki­mélyíteni. Ennek a szövetkezésnek a kiinduló­pontja az a meggyőződés, hogy test és lélek elválaszthatatlan egységet alkot: ha egyik a kettő közül beteg, szükségképen érzi azt a másik is. Nemcsak a test megbetegedés*» pusztíthat el virágzó lelki életet, hanem akár­hányszor a lelki életben van az oka a testi élet olyan funkciózavarainak is. amelyeknél a közvetlen benyomás szerint csak a test megbetegedéséről van szó és lelki okokra az egyszerű szemlélő nem is gondol. A test és lélek ezen Isten-teremtette, elválaszthatat­lan egységét tanítja a keresztyén egyház, amikor világos megkülönböztetéssel a gö­rög filozófiában kialakult halhatatlansági hittől, vallja az apostoli hitvallásban a test­nek feltámadását . Sajnos, az apostoli hit­vallásnak ezen az Újszövetség bizonyságté­telén alapuló (v. ö. különösen I. Kor. 15; Fii. 3, 21) tanítása sokszor elhomályosult a keresztyénségben. Éppen a görög gondol­kodásnak és görög filozófiának messze ki­ágazó hatása alatt kialakult az a felfogás, amely a lélekkel szemben a testet valami má­sodrendű. sőt egyenesen tisztátalan dolognak tartotta. Ezért a keresztyén élet gondozásá­nál, ápolásánál igen sokszor megfeledkez­tek a testről, sőt a testet, annak egészségét egyenesen lenézték, megvetették. A lelkipász­tori gyakorlat is igen sokszor csak arra szo­rítkozott. hogy *a nyomorgókat, szenvedőket egészen egyoldalúan arra a túlvilágra utalta, ahol bőséges örömben, kárpótlásban lesz ré­szük a híveknek. Akárhányszor ez a felfo­gás kötötte meg egészen fonák módon az egyház képviselőinek a kezét ott, ahol az ir­

Next

/
Oldalképek
Tartalom