Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-22 / 19. szám
1932. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 147. hogy az biblikus legyen és reális Hogy érezzék a hívők a hitnek hatalmas erejét Czsaiás 58, t. A befejező ima Ezt is mindig a lelkész mondja. A többi résztvevők, az éneket kivéve, egészen passzív viselkednek. Ez nem jól van így. Kellene, hogy a hívek is hangosan imádkozzanak. Hiszen ez a keresztyén ember legerősebb fegyvere Hogyan is legyen a prédikációnak hatása, ha nein áll mögötte az imádkozó gyülekezet? Mert, sajnos keresztyéneknek valljuk magunkat és mégis egyházunknak nagyobb része nem tud imádkozni Vannak talán közben a templomban egyének, akiknek valami különös nagy bánat nyomja a lelkűket. Ezek talán szeretnék ezt a terhet lerakni, de nincs idő hozzá Nem lehetne a záróima előtt vagy után 5—10 percig egészen csendben lenni? Azt hiszem ez a csend sokszor nagyobb hatással volna, mint a többi része a liturgiának Az alvó egyháztagok is éreznének valamit Istennek közvetlen közelségéből Azután még valami Nem jól van. hogy csak a lelkész beszél, a hívek pedig csak hallgatnak Mert az a benyomásom, hogy a hallgatók a prédikációból igen keveset értenek A főcélt, a fögondolatot legtöbbször nem tudják felfogni Ez természetes is. Az igehirdetö sokszor talán azt gondolja, hogy a hallgatók is annyit tudnak, mint ö Pedig ez nem úgy van Azért az istentisztelet után kellene, hogy legyen a hívőnek is alkalma a szólásra Hogy megkérdezhesse azt, amit nem értett Minden prédikációnak úgy kellene hatni, hogy utána legyen mit kérdezni. Ezen alkalommal azután más lelki nehézségekre is megkaphatnák a hívek a feleletet. Kell, hogy az istentisztelet valóság legyen az életben és ne árnyoldala a vasárnapnak Hogy ne az »Amen« legyen a legszívesebben hallott szó Hiszen olyan nehéz a helyzet, hogy sok ember összetörik, összeroskad a súlya alatt Most kell a segítség: az Evangelium Hogy Isten legyen életünkben valóság és érezzük a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak megváltó kegyelmét Isten akar segíteni, de az embernek is akarni kell El kell fogadni. Adjunk helyet a Szentlélek újjászülö erejének, hogy úgy a városi, mint a kicsiny falusi gyülekezetekben fellobogjon a keresztyének első szeretete Jel. 2, 4. St. Andrä. (J. L. Vegyetek Szentlelket. Egyházi életünk komoly figyelője elötl nem lehel kétséges az a tény. hogy valami nincsen nálunk rendjén. A mélyre látók nemcsak érzik a beteg bágyadt szívverését, de rá is mutatnak a mély sebekre. A látással megáldottak meg-megverik a vészharangot; végigsöpör egy-egv panaszkodó, intő, felrázni akaró kiáltás: mentsétek, mig nem késő... Fel-felkavarog az egyházra ülő racionalizmus pora, valamit tenni kellene... Bágyadt akarások ezek, mind az első emberi lépés... Csak egy «egyháztagok fegyelmezéséről szóló szabályrendelet megtervezésére maradt erő, aspirin vérmérgezés ellen... egyházunk haldoklik tovább! Ilii egy beteget meg akarunk gyógyítani. akkor a legfontosabb a bajának ismerete. az alapos vizsgálat. Bármilyen gyermc- kiesen egyszerűnek látszik is ez az igazság, mégis azl kell mondanunk, hogy egyházunk betegségének orvoslásánál sokan elfeledkeznek az alapos vizsgálatról. Ha a reverzáli- sokról, elhidegülésröl, közönyről, szektákról stb. van szó, mint beteges tünetekről, akkor rendesen a hűtlen egyháztagok a hibásak, ha egy ev. leány revcrzálist ád. akkor nincsen benne ev. öntudat: ha egy egyháztag nem adózik, azt mondják közönyös s ha valaki szektárius lesz, engedte magát elcsábítani a hamis prófétáktól. Fegyelmezzük tehát meg őket! Kicsodát — kérdem, azt-c, akinek leikébe iskolai évei alatt egy öntudatos evangélikus keresztyén életnek nem vetett alapot senki; azt-e, akinek a goromba élet. az élet-halálharc, vagy a butító jólét a hit utolsó hajtását is kitépte a szivéből; azt-e. akinek szomjas lelkét nem elégíti ki a vasárnapi prédikáció«. Tisztelet a jóhiszeműségnek, mely sietve-siet menteni, de én merem állítani, hogy a mi égő épületünkhöz már nem fecskendővel, hanem vakoló kanállal. építő szerszámmal kell sietnünk! Nem a tetőt menteni, de uj alapokat rakni! Ez lehet a jelszó! Miért? Miért van elhidegülés. öntudatlanság, közöny, szekta stb ? Ha ezekre a kérdésekre megfeleltünk, megkapjuk a választ az első miértre, de megkapjuk a gyógyszert is egyházunk sebére! I. A német népről mondta Goethe. hogy körében minden nehézzé válik, minden a maga végső, elviselhetetlen konzekvenciájában jelenik meg. Valóban így van minden téren, a protestáns egyház terén is. Azok a veszélyek, melyek minden egyházat, mindent, ami Krisztussal magával összefügg, a maguk gyökerében veszélyeztetnek, itt találtak szabad fejlődési lehetőséget. — Arról nem kell beszélnem, nem is tartozik ide, hogy a német ev. egyház milyen helyzetben van; elég annyi, hogy ha nálunk bajok vannak, akkor Németországban sokkal nagyobbak, ha nálunk közöny, egyháziatlanság és egyéb veszély gyengít, akkor gondoljunk arra p. o., hogy Halléban 150.000 ev. közül vasárnaponként kb. 3000 (háromezer) lélek látogatja a 14 ev. templomot. Ez az egyházi krízis mozgatta meg a német egyházi orvosokat , akik az ismert német alapossággal vizsgálták csődbe jutott egyházukat. Kerestek feleletet a miért -re és találtak. Egyik kiváló professzor, Gogarten nyo
