Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-05-01 / 17. szám

1*32.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

131.

Idősb Soinai István bizonyára még Zsolnán született 1636 körül s innen jött tanulni Dunántúlra. Itt volt tanító is. Flsztrovich György püspök 1665. márc. 27. avatta fel lelkésznek Répceszemerére, amikor hitvallási könyveinket is aláírta. 1669-ben Nemeskérre hívták meg lelkésznek, ö volt itt 1671. jan. 18-án is, amikor Sz. Fekete István Nemeskéren egyházlátogatást tartott. Átment a püspökkel jan. 20. Gyóróra is a vizitációra. A nemeskériek és szoporiak 1671. ápr. 4 levélben kérték a püspöktől, hogy ezt a lelkészüket továbbra is megtarthassák. De mégis Vas megyébe Poroszlóra távozott. 1672. május 16. már innen űzte el őt Kuzmics Péter kőszegi plébános gróf Széchy Péter megbízásából. Leányát, Sóinál Máriát Bokány Ádám vette el, aki 1691—94. szintén Nemeskéren volt lelkész. (Egyet, kvtár I a 7. 170. Ehlátog. jkv 416. Payr, Eht. Emi. 95.).

Ifjabb Soinai Istvánt, aki az előbbinek fia vagy unokaöccse lehetett, Sz. Fekete István püspök 1673 jun. 6. Szilvágyon Vas megyében avatta fel Aáchs Mihály, volt győri rektor, most farádi lelkésszel együtt. Soinai Nagyvázsonyból, a véghelyröl kapott meghívó levelet. Felavatás előtt az Aug. Confessio IV. artikulusáról (De justificatione) vitatkoztak. Az alkalmi egyházi beszédet Bognár György, az elűzött győri lelkész mondta. (Payr S. Szenczi Fekete István 41. 1.).

(Folyt, köv.)

A finn istentisztelet.

Azt hiszem nem lesz érdektelen, ha ismertetni bátorkodom egyet-mást a finn istentiszteleti rendből. Ma, amikor olyan égetővé vált isten- tiszteleti rendünk egyetemes rendezésének a kérdése, s amikor ebben a kérdésben is önkénytelenül az északi lutheránusok felé is fordulunk — ajánlatos figyelembevenni a finnek liturgiáját is. A mi itt-ott megmaradt liturgikus elemeink redszerint tót vagy német eredetűek. A magyar nyelv természete és szelleme szerint teljesen idegenek tőle, mert vagy túlságosan érzelmesek a liturgikus dallamok, vagy pedig szaggatottan dallamtalanok. Hogy a nyelv természete lását, azt leginkább a svéd és finn azonos liturgiái részek dallamai mutatják, amelyek jóllehet mennyire befolyásolja valamilyen dallam alaku- ugyanazon középkori gregorián dallam származékai, mégis ma már mások. S ez így van a német és tót származású liturgiái részekkel is- Szerény véleményem szerint tehát egy egyetemes liturgiái megfontolásnál ajánlatos lenne a finn változatok vizsgálata is, annál is inkább, mert dallam szempontjából azonos jellegű nyelvről van szó s mert erőteljes és mégis igen dallamos liturgiái részei a magyar nyelv szellemének igen megfelelnek.

A finn istentistzeleti liturgiában kétféle főforma található. Egy egyszerű és egy ünnepi. Dallam szempontjából nekik öt „miséjük" (így nevezik!) van, amelyek közül legtöbbnyire csak

az első három használatok. Természetesen a liturgia dallamos részének az ismertetésére az Evangélikusok Lapjában nem vállakozhatunk. Szövegi rész szempontjából meg kell még jegyeznünk azt, hogy az úrvacsoraosztás is benne lehet a szószéki szolgálat utáni oltári-liturgikus részben s akkor ezzel bővül. Ez azonban már ritkább eset, azért az úrvacsora liturgiájáról később szólunk. (Liturgia alatt természetesen gyakorlati theológiai szempontból az egész istentiszteleti szolgálatot értjük, bár általában az énekes rendet szokás érteni alatta.

Nézzük tehát az egyszerű litnrgiás istentiszteletet. Három főrészből áll. Az első és harmadik, tehát a kezdő és befejező résznek az alap- gondolata az, hogy a gyülekezet közeledik az Istenhez, míg a középsőé, hogy az Isten közeledik a gyülekezethez. így érthető meg ennek az isten- tiszteleti rendnek a teljes felépítése. Az első részben az ember bünbánattal és könyörgéssel közeledik Istenhez, míg a második részben az oltári és szószéki igében Isten lép az ember elé. A kettő találkozásakor az embernek Isten kegyelméről való bizonyságtételét az apostoli hitvallás fejezi ki. Míg a harmadik részben az ember hálaadással és dicsőítéssel fordul újra Isten felé hozzá közeledve, hogy az istentisztelet végén vegye az áldást Természetesen ezek a részek az ünnepköröknek megfelelően alakulnak.

Az egyszerű istentisztelet lefolyása a következő: Az első bevezető jellegű ének (amely az ünnepkörnek megfelelő könyörgés lehet és sohasem dicséret) utolsó versénél a lelkész az oltárhoz megy, letérdel és imádkozik áldásért isten- tiszteleti szolgálatára. Majd a gyülekezet felé fordulva énekli Az Atyának Fiúnak és a Szent- léleknek nevében üdvözlést, melyre a gyülekezet ámennel felel. Ezzel a gyülekezet vallomást tesz arról, hogy a Szentháromságban hisz és tőle várja erre az istentiszteletre az áldást, azért kezdi el az ő nevében. Ezután a lelkész megszólítva a gyülekezetét, hogy ebben az istentiszteletben sem közeledhetik a „szent" Istenhez másképen, mint bűnbánóan, bűnbánati imádságot mond, mégpedig ezt az egyet térdelve, de a gyülekezet felé fordulva az oltári korlát belső oldalánál — ezzel is kifejezésre juttatva, hogy maga is a bűnös gyülekezet közé számítja magát. Ámen nélkül csatlakozik ehez rögtön a Kyrie, melyet a gyülekezet énekel: Uram. irgalmazz nekünk, Krisztus kegyelmezz nekünk, Uram könyörülj rajtunk! A gyülekezetnek erre a bűnbocsánatért való könyörgésére válaszol a lelkész a bűnbocsának hirdetésével, amelyben hirdeti, hogy Isten az ő fiában Jézus Krisztusban megkönyörült a bűnös világon. Ez rendesen a Ján. 3,tí-al végződik, amely az evangéliom veleje. A gyülekezet erre már egy diadalmasabb ámennel felel, mert hiszen utána a lelkész énekli a Gloria mínort a bűnbocsánat felett érzett öröm kifejezése következtében az Isten dicsőítésére! Még pedig a lelkész az első felét: dicsőség a magas