Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-01 / 17. szám
130 EVANGÉLIKUSOK LAPJA az édes vágy, a csók, csókolgatás s más efféle szavak sokszor fordulnak elő a Jézus iránt való szeretet ben- sőségének kifejezésére. Az 1710-ben írott vizkereszti beszédnek például ez a conclusiója: »Oh édes Csiliagunk, Ur Jézus Christus, mi mindnyájan a te ragyogó ágaidat a mi igaz hitünknek csókjával csókolgatjuk. Ó szerelmetes Jézus, melegíts meg a te sugáriddal mig itt élünk« etc. Kedves evangélioma volt régi prédikátorainknak farsang idején a kánai menyegzőről szóló. Solnai is 32 oldalas beszédet írt róla. Propositio: Idvezitőnknek a víznek borrá való változtatásában megmutatott csudatétele. És a Tractatio részletes exegezissel 9 részben tárgyalja ezt. A latinul jelzett alrészekben még görög idézetek is vannak. Túlhajtott exegezissel még azt is kutatja: miért fogyott el a boruk? Isten rendelte-e ezt igy, vagy pedig váratlanul sok vendég érkezett? Az alrészek latin címei: Occasio, Nuptiarum descriptio, Tempus, Locus, Convivae, Causa defectus vini, Impulsiva, Praeparatoria, Duplex Christi jussio, Instrumenta (a vödrök), Materia (a viz), Forma, Testimonium architriclini- (a násznagy mondása: bonum vinum), Usus (a csuda haszna Jézust és a tanítványokat illetőleg). Végül a Conclusio és a Doctrinae (a tanúságok): 1. A házasság Isten előtt kedves dolog. 2. A házasuláskor nem tilalmas menyegzői lakodalmat szerezni. 3. A menyegzői lakodalomra egyházi személyeknek is szabad elmenni. (De ott létek Isten dicsőségére szolgáljon. »Azért akár esztek, akár isztok«... I. Kor. 10, 31). 4. A házasság igazán mondatik Schola Crucis, a kereszt oskolájának. (Nincsen boruk). 5. Azért az egybekelők áhitatos imádsággal hijják Christust az ő lakodalmukra. Tób. 8,4.5 »Akkor inté az szüzet Tóbiás: Sára, kelj föl és könyörögjünk az Istennek ma, holnap és holnap után, mert e három éjjel az Istennel egyesülünk, mert a mi házasságunkban nem egyesülhetünk úgy, mint a pogányok.« Solnai e beszédét Fölpécen 1711. farsangján írta s mivel idegen szerzőt nem említ, tehát eredeti munkája. A közel egykorú Perlaki/ József nemeskéri püspök-lelkésznek is egy ilyen farsangi beszéde maradt fenn ugyanazon textusról 1737-ből. (Perlaky D Perlakyak egyházi beszédei 1529-től a jelenkorig. Pest 1852. 58. 1.). Perlaky is sok jó tanácsot ád a házasoknak. Káros névre, szemre, kézre, fülre házasodni. Az szépség, gazdagság, «agy familia mind semmire való. Mindenki magához hasonlót vegyen élettársul. Si voles apte nubere, nube pari. Jézust hívd el ma is. Sponse, voca Christum, non est sine munere Christus. Abból, hogy Mária Jézushoz folyamodik: nincsen boruk, nem lehet semmikép megbizonyítani, hogy Mária még ma is kiváltképen való közbenjárónk légyen, az mint az pápisták oktalankodnak. És Perlaky egy külön részben tárgyalja e kérdést: szabad-e az egyházi személyeknek házasságban élni? »Mert ebből akarják meggyülöltetni tudományunkat a községgel. Az Aug. Confessio II része alapján aztán részletesen védi és igazolja a papok házasságát. I. Tim. 4, 1. alapján szól a hittől elszakad- takról, kik megtiltják a házasságot és afféle eledeleknek megételeket, melyeket Isten teremtett. »Azt a tumi. mányt tartsad igaznak, amely régi, előbbi az újnál Ez pedig, hogy a papoknak tilalmaztatik a házasság, uj tudomány, nem régi, 1352 esztendeje ennek a bolond tudománynak, mert 385-ben kezdődött Siricius kevés eszü p ... (pápa) idejében. Ellenben az a tudomány, amelyben szabadosnak tartatik lenni, világ teremtésétül fogva volt. O Jesus mi, juva pulverem tuum, Tibi laus, honor, gloria!« E szavakkal végzi Perlaky a bátor beszédét. Egy kis Ízelítőt akartam adni, hogy Solnai kortársai is 1700 körül hogyan prédikáltak. Figyelmet érdemelnek a Solnai beszédeiben idézett magyar énekversek is. Magyar evang. énekeink első külön törzskönyvének, a Zengedező Mennyei Karnak (Ó-graduál) szerkesztői, Aáchs Mihály nemescsói, Lövei Balázs győri és Bognár György sárszentlőrinci lelkészek. Solnai kortársai voltak. Énekeskönyvük 1696., 1703 és 1705. jelent meg az első kiadásokban Lőcsén. Solnai ezeket bizonyára ismerte, de felvett vizkereszti beszédébe, úgy látszik, önmaga által fordított éneket is: »Az legyen szünetlen fohászkodásunk* ami az istenes (clairveauxi) Bernhardé; Quocunque loco fuero, — Meum Jesum desidero, — Quam laetus, cum invenero, — Quam felix, cum tennero. — Valahol lészek óhajtlak, — Jézus, mellettem kívánlak, — Melly boldog én, ha megfoglak, — Boldogabb, ha megtarthatlak.« (Bakonyszombathely 1707.). Hans Sachs énekét is idézi, mely Szegedi Gergely könyvének 1590. évi kiadásában fordul elő először s a Zengedező is átvette: »Mire bánkódol oh te én szivem, .— Töröd magadat illyen igen, — lm a testi jókért? — Bízzál tsak az Ur Istenben, — Ki uralkodik Mennyégben!« (Vizk. után II. vas. Bak. Szombathely 1703.). A vizkereszti beszéd után (Fölpéc 1710.) írta: »Jézus, megtérök reménye, — Hozzád kiáltóknak szive, — Téged keresőknek kincse, — Megtalálóknak mindene. — Jézus, szívnek édessége,Élő kútja s fényessége, Minden kincseknek szekrénye, Kívánságának jó vége. — Jézust ágyamban keresem, Szivembe zárva kérdezem, Rejtőkben s nyilván szemezem, Tsak ő benne gyönyörködöm.« S igy folytatja tovább a misztikusok édeskés hangján. Még kapolcsi rektor korában 1691. Reminiscere vasárnapján mondott Solnai prédikációt a kananita asszonyról s ebben írja ezt az énekverset: »Ha ellentartást jelent is, — Téged az ne rettentsen, — Mert ha jó kedvvel vagyon is, — Nem jelenti meg menten. — Szent igéjét bízvást hidd el, — Ne gondolj itt te testeddel, — Ha az mind ellent mond is. — Ha ő szólni nem akar: szólj te, — Ha ő néked szól az sidósági juhokrul, — Szólj te néki az pogánysági juhokrul.« E verseket még a Zengedező megjelenése előtt írta s így valószínű, hogy a saját versei. III. Solnai lelkészek a dunánti'üi kerületben. Solnai Sámuel predikációs könyve egy eddig kevéssé ismert dunántúli buzgó lelkészünk életéhez és az evang. egyházi beszéd történetéhez szolgáltat adatokat. Talán nem- lesz érdektelen, ha ennek a régi lelkészcsaládnak többi tagját is, amennyire forrásaink engedik, bemutatom. Megjegyzem, hogy későbbi írók már Zsolnainak írják a nevüket.
