Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-17 / 15. szám

114, ______________________EVANQEUKUSOK LAPJA___________________________1932. t örvény ilyen lelket kíván. Ahol ez a lélek nincs a szívben, ott megmarad a bűn, a kedvetlenség és az ellenségeskedés a törvény iránt, amely pedig jó, igaz és szent. Szokd tehát meg azt a beszédet, hogy egészen más valami a törvény cselekedeit tenni, mint a törvényt betölteni. A törvény cselekedete mindaz, amit az ember szabad akaratából és saját erőiből a törvényt il­letően lesz vagy tehet. Minthogy azonban az ilyen cselekedetek mögött és mellett a szívben megmarad a törvénnyel szemben a kedvetlenség és a kényszer, azért mindezek kárbaveszett és hiábavaló cselekedetek. Erre érti Szent Pál 3, 20, ahol így szól. A tör­vénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg Isten előtt. Ebből látod, hogy a vitat­kozók és szólisták (tudósok) félrevezetnek mikor azt tanítják, hogy cselekedetekkel ké­szítsük magunkat a kegyelemre. Miként tudná magát cselekedetekkel a jóra elkészí­teni az, aki egyetlen jócselekedetet sem csi­nál anélkül, hogy a szívében kedvetlenség és berzenkedés ne volna? Hogyan gyönyör­ködjék az Isten olyan cselekedetben, amely kedvetlen vagy makrancos szívből szárma­zik? Ellenben a törvényt betölteni annyi, mint a törvény cselekedeteit kedvvel és sze­retettel csinálni, és szabadon, a törvény kényszere nélkül istenesen és helyesen élni, mintha se törvény se büntetés nem volna. A szabadon cselekvő szeretetnek ezt a hajla­mát pedig a Szentlélek oltja a szívbe, aho­gyan 5, 5 mondja. A Szentlélek pedig nem másként, hanem csak a Jézus Krisztusba ve­tett hitben, hittel és hit által adatik, ahogyan az előszavában mondja. Viszont a hit nem támad másként, hanem csakis az Isten igéje vagy az evangéliom által, amely Krisztust prédikálja, hogy Ő Isten Fia és ember, éret­tünk meghalt és feltámadott, miként 3. 25; 4, 25; 10, 9 szól. Innen van, hogy egyedül a hit tesz igazzá és tölti be a törvényt. Mert a hit hozza a Szentleiket Krisztus érdeméből. A Szentlélek [vedig felszabadítja a szívet, amely azután kedveli azt, amit a törvény megköve­tel. Ilyenformán tehát a jócselekedetek ma­gából a hitből fakadnak. így érti Pál 3. 31, miután a törvény cselekedeteit elvetette, ami úgy hangzik, mintha a hit által meg akarná szüntetni a törvényt. Távol legyen! (így szól), mi a törvényt megerősítjük a hit ál­tal, vagyis mi a törvényt betöltjük a hit által. Bűnnek nevezi a Szentírás nemcsak a külső testi cselekedetet, hanem mindazt a dolgot, ami vele együttjár és a külső csele­kedetre indít, t. i. a szív mélyét minden erői­vel, úgyhogy az a kifejezés: »bűnt csele­kedni < azt jelenti, mikor az ember egészen beleesik vagy belekerül a bűnbe. Mert a bűn­nek semmi külső cselekedete nem történik anélkül, hogy az ember egészen, testestől- lel késtől bele ne kerülne. S a Szentírás fő­leg a szívbe s minden bűnnek gyökerére és kútfejére néz, ami nem más, mint a hitet­lenség a szív mélyén. Tehát ahogyan egye­dül a hit tesz igazzá s a hit ád lelket és ked­vet a külső jócselekedetre, épenúgy egye­dül a hitetlenség vétkezik s kelti fel a testet s támaszt kedvet a külső rosszcselekedetre, amint ez Ádámmal és Évával történi a Pa­radicsomban (1 Mózes 3). Ezért nevezi Krisztus egyedül a hitet­lenséget bűnnek, amikor Ján. 16, 8. 9 azt mondja: A Szentlélek megfeddi a világot bűn tekintetében, hogy nem hisznek énben- nem. Ugyancsak ezért, mielőtt a jó vagy gonosz cselekedetek, mint jó vagy romlott gyümölcsök létrejönnének, megelőzőleg a szívben kell legyen hit vagy hitetlenség, mint minden bűnnek gyökere, nedve és ló­ereje, amit azért a Szentírás a kigyó fejé­nek és a régi sárkány fejének is nevez, me­lyet az asszony magva, Krisztus, kell hogy eltaposson, ahogyan Ádámnak megigértetett, 1 Mózes 3, 15. (Folytatjuk.) A reverzális és az ifjúság Egész bizonyosan nagy örömmel olvas­ták lelkészeink a lap hasábjain megjelent cikkeket és hozzászólásokat a reverzális kér­déséről. Ha ennek a kérdésnek a felvetése sem tudta volna felkelteni az érdeklődést s egy kicsit megszurkálni a lelkiismereteket, akkor már csak a hivatalos komünikét kel­lene várnunk egyházunk életképtelenségéről. De hála Isten nem így van, legalább is a je­lek nem erre mutatnak. Én nem akarom a vitát tovább folytatni, hanem csak egy do­logra akarok rámutatni, amely orvosság le­het erre az egyházunk számára kínosan égő sebre. Hallottunk már több megoldási terveze­tet. Mindegyikben van igazság. Kell fegye­lem a gyülekezetekben. Az első keresztyén gyülekezetekben, bár az egymáshoz tartozan- dóság érzése nagy volt, mégis azt lehet mon­dani a fegyelem is nagyon erős volt. Akik tehát a fegyelem ellen tiltakoznak az Ige ta­nításával nem egyező tényt akarnak szente­síteni. De a fegyelem mellett ott van az első gyülekezetekben a hitéletnek a csudálatos mélysége. Fegyelemnek csak ebben az eset­ben lehet meg a kívánt eredménye. De csu­pán a fegyelem nem hozhatja meg azt az eredményt a reverzális ellen. Ennek csak egy orvossága van, az, ha ifjaink, leányaink maguk nem akarnak és nem tudnak reverzá- list adni. Lehet-e azon csudálkozni, ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom