Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-17 / 15. szám

1932. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 115 gyermek, aki 12 éves korában külföldre ke­rül, 25 éves korában, amikor hazajön, nem tud magyarul beszélni 1 Nem. Szegény fiú idegen Környezetben elfelejtette az anya­nyelvét! így vagyunk a reverzális kérdésé­vel is. Lehet-e azon csodálkozni, hogy az a fiatalember, vagy leány, aki 12 éves korában tudott legtöbbet az egyházáról. 25 vagy 20 éves korában minden lelkiismerelfurdalás nélkül ad reverzálistV Nem pedig a 12 és 25 év közötti időben válik el. milyen ember lesz az illetőből. Ekkor volna a legszüksége­sebb irányítani és vezetni, akkor élné ál mindazt, amit az iskolában a konfirmációval talán azt lehet mondani félig öntudatlanul megtanult. És ekkor nem törődik vele az egy­háza (hála Isten vannak kivételes gyülekeze­tek is, de ezekben a reverzális kérdése nem súlyos), pedig nekünk tizenötször többet kel­lene ifjúságunkkal foglalkozni, mint a kato­likusoknak. mert az evangélikus ifjú tizen­ötször többet találkozik idegen szellemiség­gel, mint evangélikussal. Mi a feladata az egyházunknak? Nem engedni, hogy egyedül, magától nöjjön ifjúságunk s ellensúlyozni azt a hatást, amelyet rá az idegen szellemi­séggel való érintkezés tesz. Ez pedig most már Sefordítva azt jelenti: intenzív, gondos belmissziói munkát, még szükebbre szabva céltudatos, tervszerű evangélikus ifjúsági munkát. Evangélikus ifjúsági egyesületet minden gyülekezetbe! De hisz van! csapnak le gondolatban sokan erre a mondatra. I)c könyörgöm, evangélikus iTjusági munkát vé­gez-e az az ifjúsági egyesület, amely kizáró­lagos feladatának az évi két-három műked­velői előadást s táncmulatságot tartja? (Még a jobbik eset. ha csak hármat tart. de van­nak buzgó és életerős egyesületek, amelyek tizet is csinálnak!) A statisztika így szépen fejlődhetik, de az egyházhoz való ragaszko­dás. egyházunk igazságainak átélése s ezzel együtt a reverzális kérdésének megoldása felé még csak egyetlen kis lépés sem történt. Az ilyen egyesületeknek az értéke nem va­lami nagy, legfeljebb annyi, hogy összetartja az ifjúságot. Pedig az ifjúsági egyesületnek kell annak a műhelynek lennie, amelyben a reverzális kérdésének a méregfogát kihúz­zák. A tervszerű, céltudatos s nem csak nevé­ben, hanem szellemében is evangélikus ifjú­sági munka hatalmas nagy lépés a reverzális fájdalmas sebének a meggyógyítására. Erős Sándor ifj. titkár. Celldömölk. A celldömölki egyházközség áp­rilis 10-én tartott közgyűlése Bácsi Sándor győri hitoktató-lelkészt választotta meg a nagy történelmi múltú gyülekezet lelkészének. V oltak-e J ézusnak „testvérei „? Nem tudom, kinek volt oka arra, hogy ezt a régtől fogva sokat és sokszor elég szerencsétlenül vi­tatott kérdést felvesse. Teljesen osztom az »Evangé­likusok Lapja« mélyen tisztelt szerkesztőjének azon álláspontját, hogy »ebben a kérdésben minden polé­miát Ízléstelenségnek tart, akár róm. kath. theologu- sok és hitszónokok vitatkoznak u más nézeten levők­kel. akár fordítva s szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a r. kath. hitszónokoknak különösen a kedvelt csemegéje ennek a kérdésnek elörángatásával ellen­szenvet kelteni a protestánsok iránt s ebben az eljá­rásban van valami szemérmetlenség és perverzitás«. Valóban magam is úgy gondolom, hogy a keresztyén egyházaknak a jelen válságos napjaiban vannak egyéb feladataik, mint hogy ilyen kérdések tárgyalásával »ápolják« a felekezeti -békességet«. Sőt ezen túl- menöieg azt tartom, hogy ha r. kath. hitszónokok a fentebbi módon »előrángatják« ezt a kérdést, ne­künk kell annyi önuralommal bírni, hogy ezt elszen­vedjük. Ez jóval kevésbbé szennyez be minket, mint ha olyan harcba bocsátkozunk, amelyben a küzdő felek azután könnyen elvesztik az önuralmukat. Ha mégis ennek a cikknek a megírását elhatá­roztam, úgy engedek a felvetett kérdés problemati­kájának, mert szükségesnek tartom a történeti igaz­ság tisztázását, amennyire az t. i. a rendelkezé­sünkre álló eszközökkel lehetséges. Annyi könnyűszerrel megállapítható, hogy az Újszövetség elfogulatlanul beszél Jézus »testvérei­ről«. Azt nem mondja az Újszövetség, hogy Máriá­nak lett volna fia vagy leánya: de Jézus családi vi­szonyairól az újszövetségi írók nem is közölnek tudó­sításokat. csak alkalmilag említenek meg olyan dol­gokat, amelyek Jézusra vonatkozólag fontosak. így ennek az argumentum e silentio-nak nem lehet sok értéket tulajdonítani. Említi az Újszövetség, hogy Jézus »testvérei« nem hittek benne (Márk 3. 21; Ján. 7, 5); Márk 6, 3 szerint Jézusnak négy »fivére« és néhány »nővére« volt. Viszont Csel 1, 14 szerint Jé­zus ezen »testvérei« feltámadása után ott vannak a »tanítványok« sorában. I. Kor 15, 7 szerint a feltá­madott Jézus meg is jelent Jakabnak, aki nyilván azonos azzal a Jakabbal, aki a jeruzsálemi gyülekezet­ben vezető szerepet játszott és akit Pál (Gal 1, 19) az Ur »testvérének« nevez. Az elfogulatlan olvasó ezeket a helyeket haj­landó úgy értelmezni, hogy itt Jézus valóságos test­véreiről van szó. Annál is inkább kézen fekvő ez az értelmezés, mivel Luk 2, 7 Jézust Mária »elsöszülött« fiának nevezi, úgy, mintha Máriának azután még más gyermekei is lettek volna. Mát 1, 25 szavainak for- mulázása szerint az evangélista valószínűleg Mária férjének gondolta Józsefet. Úgy látszik, a régi keresztyén egyház is ilyen értelemben vette az Újszövetség híradását. Legalább is az Újszövetség legrégibb fordítói, az ószir és ólatin fordítások készítői nem adják bizonyságát annak, mintha Jézus »testvéreit« nem testvéreknek gondol­ták volna. Hasonlóan Tertullianus is elfogulatlanul beszél Jézus »testvéreiről« oly értelemben, hogy azok József és Mária házasságából származtak (de monog

Next

/
Oldalképek
Tartalom