Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-10 / 14. szám
108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. a hivek nem segítik őket. A reverzálisok elleni küzdelem tehát harc a könnyelmű közömbös egyháztagok ellen. E harcot álljuk Isten nevében s adassék tisztelet minden őrt- álló lelkésznek. Tátrai Károly. Újjászületés Nfkodémus, a zsidók föembere nehezen tudta megérteni, amit Jézus az újjászületésről mondott neki. Nikodémus meg volt elégedve a testi származásának előnyeivel: hiszen az Isten kiválasztott népének, az Izráelnek tagjává született. Ábrahám fia volt. örököse az Isten felséges ígéreteinek, tagja a szent szövetségnek, részese azoknak a javaknak, amelyeket Isten a? ő népének juttatott. Az Isten országának ezt a titokzatos, egészen újszerű, szellemi erőkön épülő közösségét a zsidó főember igen elmosódottnak, határozatlannak, légiesnek és ábrándosnak találhatta. Az emberek szeretik, ha az, amitől erősítést várnak, valami masszív, kézzelfogható, elhatárolható, imponáló valóság. Kézzel csinált templomok, kőtáblák, test és vér, szervezet, bástyák kellenek. Isten országának szellemi' mivoltával nem akarják beérni. Az Újszövetséget mindig szeretnék az Ószövetség konkrétumaiba öltöztetni. Azonban Jézus Krisztus a hitre építi országát és a Szentlélek alkotásaira utalja anyaszentegyházát, Az isteni kegyelem eszközei végzik el azt, amire szükségünk van. Csak az újjászületett, az Istentől született emberek öröklik az országot. A többiek meg sem látják. Ami az országbóL látható, az nem a lényeg, nem a velő. Az emberek cselekedetei, a társadalmi, erkölcsi, kulturális tényezők még a legmagasabb fokon jelentkezve sem adják Istenországát. Az emberi erények egész összessége és a világban való megnyilvánulásai mind csak gyümölcsök, nem maga a fa. A földi életnek egész területe nem maga az élet, hanem' csak az a környezet, amelynek talaján az igazi élet növekedik, amelyeken keresztül az újjászületett ember áthatol az Isten országába. A világ anyagiasán gondolkodik és az anyagban akarja magát kiélni. Az érzéki ember érzékileg alkalmazkodik az anyaghoz és a saját érzékiségéhez mérten akarja gyúrni az anyagot. így alakítja ki civilizációját és ezen az úton keresi boldogulását. Megmarad a teremtmények síkján és megfeledkezik az Istenhez való gyermeki viszony elsőrendű követelményéről. Nem gondol arra, hogy a testi születés nem elég, hogy az Isten Leikétől kell újjászületnünk. A Megváltóval nem tud mihez kezdeni, mert nem érti mit tesz az: »Valakik pedig befogadók az isteni világosságot, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiak indulatjából, hanem Istentől születtek.« Az újjászületést éppenúgy nem lehet megmagyarázni, ahogyan megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan egyáltalán az életnek a kezdete. Újjászületésünket épenúgy nem munkálhatjuk, mint ahogyan semmit sem tehettünk abban az irányban, hogy egyáltalán éljünk. Mégis az egyháznak kötelessége, hogy az újjászületést követelje és hangoztassa. Nehogy az emberek, elsősorban a keresztyén egyház tagjai, beérjék kevesebbel és pusztára teremtményt eszményekkel, morális és kulturális törekvésekkel. Az Istenéről megfeledkezett világ mindenkor azoknak nyújtja a babért, akik a világéi. Olyan embertípust keres veze- tőkül, amely ízlésének, törekvéseinek, terveinek megfelel és hizeleg. Azért olyan veszedelmes minden időben a Krisztus egyházának elvilágiasodása, amikor az egyház és annak vezetői, tagjai a világ tapsait, tetszését hajszolják, a világban szeretnek magas állásokat, előkelő és befolyásos pozíciókat elfoglalni. Ezzel mindig együtt jár az Isten országától való elpártolás, az újjászületés követelményének elnémítása, a Szentlélek tüzének kioltása. Nekünk a Krisztus keresztjét kell szeretnünk s ebben a világban mint jövevények, idegenek, zsellérek kell hogy éljünk. Nekünk ez a föld nem otthonunk, nem hazánk, nem kincsünk. Csak az újjászületett ember tudja azt, hogy a földi élet mirevaló és mennyit ér. Az egész világ nem éri meg, hogy a lelkünket eladjuk s mennyei örökségünket odadobjuk érte. Mindaz a csillogás, pompa és hatalom, amelyet a világ felkínál, nem ér fel az örök mennyei dicsőség egyetlen sugarával. A világ gúny- ját, gyalázásait; az elmellőzéseket és üldöztetéseket semmibe veszi, szemétnek Ítéli azt, aki újjászületett. Az újjászületett ember felülemelkedett a világon és ura a világnak. A vezetés kellékei. Nagy szükségünk van olyan vezetésre, amely értékelni tudja az ifjúságot és rokonszenvez az ifjúsággal. Azok a férfiak és nők, akikben megvan ez a drága adomány, akár missziói titkárok, akár lelkészek, akár tanítók, akár önkéntes laikus vezetők legyenek, olyan befolyást gyakorolhatnak, amely átnyúlik a második, sőt a harmadik nemzedékbe. A dolog titka az ifjúsággal való érintkezésben, az ifjúság problémáival, küzdelmeivel, aspirációival és önzetlen céljaival való azonosításban, az ifjúság látomásainak és terveinek megértésében rejlik. Murray D. Vilmos newyorki ügyvéd s több mint harminc éven keresztül az egyik nagy külmisz- sziói egyesület elnöke, szabad idejét egész életében az ifjúságnak szentelte — beleértve a kisgyermekeket, a középiskolásokat úgy a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (YMCA) mint a cserkészek által, továbbá úgy a saját országának, mint azonkívül vagy harminc idegen országnak az ifjúságát. Bármily elfoglalt ember volt is, egyetlen esztendőt sem hagyott elmúlni anélkül, hogy sajátkezüleg ne írt volna, levelet a vezérkarához tartozó mindegyik fiatal ember családjának, pedig