Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-10 / 14. szám
1932 EVANOELIKUSOK LAPJA 109. ezeknek a száma végül már 200-nál több volt. \ A nagy vezetőknek egyik lényeges vo- ! násu, hogy tudnak másokkal együttdolgozni f és eltö^éTten dolgoznak együtt másokkal. A legböfcsebb és legtöbb eredményt felmutatni \ tudó felekezetközi munkások a saját felekezetűknek hűséges, megbízható tagjai. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a világmisszió életének jelenlegi stádiumában a helyzet követelményeinek azok a vezetők tudnak legjobban megfelelni, akik mély meggyőződéssel hisznek úgy a felekezetközi, mint a nemzetközi együttműködésben s akik tudatosan vesznek benne részt. Nagyszerű illusztrációja ennek Dr. Hit won .1 Fv a llrit és Külföldi Bibliatársulatnál, aki erős oszlopa a saját fe- lekezetének s egyike a legmegbízhatóbb hídépítőknek a felekezetek s egyúttal a különböző nemzetbeli keresztyének közt... Ne felejtkezzünk meg a humorról sem, mert a humor képessége és alkalmazása igen sokszor óriási segítségére volt a nagy ügynek. Érdekes, hogy a legtöbb kiváló vezetőben, köztük olyanokban is, akiknél nem vártuk volna, megtalálható a humor felcsillanó vénája. A humor már nem egy komoly és kimerítő feladatokkal megterhelt munkásnak az életét valósággal meghosszabbította. Segít megőrizni higgadtságunkat, türelmünket és arányérzékünket. Sokszor megenyhített kínos feszültséget s teremtett olyan légkört, amelyben a nehézségek szétfoszlottak .'.. A mostanihoz hasonló nagy időkben olyan vezetők kellenek, akik nehézségeken tudnak növekedni. A keresztyén vallás terjeszkedésének történelmében valószínűleg sohasem volt olyan idő, melyben a vezetők a megoldatlan problémáknak és a lehetetlen nehézségeknek olyan dandárjával állottak volna szemben úgy idehaza, mind pedig minden országban. A vezetők közi túlsokan vannak olyanok, akik valóságos szakértői annak, hogy miként lehet meglátni az oroszlánt az úton (Péld. 26. 13), akik hoz- I zászoktak. hogy ijedelmeiktől kérjenek tanácsot. A vezető pozíciókban nagy szükség Ivan több olyan férfiúra és nőre, akik, jóllehet világosan látnak minden kedvezőtlen vagy ellenséges tényt és tényezőt, de annál élszántabban kérnek tanácsot a hitüktől. S vájjon néni ez-e a vezetőnek főfunkciója? Az igazi vezető a legkilátástalanabb helyzetekben leginkább ember a talpán. Az egyházak nem azoknak tartoznak legtöbbel, akiknek neve az u. n7 stratégiai visszavomílásokkal fűződött össze, hanem azoknak, akik állandóan és diadalmasan nyomultak előre olyan viszonyok közt. amikor a többség azt hangoztatta, hogy az előnyomulás lehetetlen. Ha valaki itthon abba a kísértésbe jut, hogy nehézségek előtt elvágódjék vagy félreálljon, olvassa el újból a burmai Judson Adoniramnak. az indiai Carey Vilmosnak, a japáni Neeaima Józsefnek és az afrikai Aggregnek életrajzát s vizsgálja meg, hogy ezek a férfiak olyan akadályokkal és oppozicióval szemben, amilyeneket mi nem ismerünk, hogy fordították a nyilvánvaló vereséget halhatatlan győzelemre. v A vezetés kellékeit összefoglalva: olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik igazi vezetést tudnak adni. Ennek oka világos, a jeruzsálemi külmissziói konferenciával (1928.) a világmissziónak új korszaka kezdődik és ez a missziói munkában új tájékozódást tesz szükségessé. Olyan vezetésre van szükség, amely nemcsak a jelen viszonyaiba, j áramlataiba, szükségleteibe lát bele. hanem előrelátása és prófétai szeme van az elkövel- kcv.cnJoTféT^lttetntcg olyan vezetőkre van szükség, akik következetesen és határozottan m>nd<»lkodnak és a légVCTt világosságában cselekesznek. Megkivántatik bennük a kockázatos vállalkozásnak, a bátorságnak és az önzetlen önfeledtségnek lelke. Övék kell legyen a keresztyén hit nagy alapvető tényein és feltevésein nyugvó ragályos optimizmus. Sötéten látók még sohasem emelkedtek fel a nagyvonalú vezetés magaslataira. A jövendőkbe kell vezetnünk, ha követőket akarunk magunk után látni. Betűszerint a hit az a győzelem, amely legyőzi a világot. A keresztyén vallás világátfogó missziójában semmire sincs annyira szükségünk, mint a lehetetlenség felé terelő parancsra. Ezt a parancsot adta ki Jézus Krisztus, amikor útnak indította világátfogó programmját. Azok. akik arra vannak hivatva, hogy Krisztus világmisszióját előrevigyék, csinálhatnak-e ennél kevesebbet? Akik a keresztyén missziót úgy látják vagy kezelik, mintha az az emberileg lehetetlen és kivihetetlen országába indított vállalkozásnál kisebb dolog lenne, azok vagy fölületesen látják a tornyosuló reális nehézségeket vagy méltatlanul vélekednek a vállalkozás emberfeletti forrását és erőtartalékait illetőleg. Sürgősen kívánatos, hogy meglássuk és azután új bizonyságait szolgáltassuk annak a ténynek, hogy ebben a felséges munkában, amely Krisztusi megismerteti, megszeretteti, paran- csolóvá teszi s az életben és az emberi viszonylatokban például állítja, könnyebb végrehajtani az igen nagy, meghökkentően nehéz, sőt lehetetlen dolgokat, mint a köny- nvüeket, az egyszerűeket és a lehetségeseket. Miért van ez így? Először is azért, mert az erőt felülmúló, az emberi számítás szerint lehetetlen nagy « erővel ragadja meg a képzeletet, azt a tehetségünket, amelyet legkevésbbé gyakorlunk. Továbbá mert ilyen kockázatos vállalkozás tudja csak előcsalogatni többi lap
