Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-08 / 10. szám
76 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. kínai kormánynál a két pap legyilkolása ellen. Mi történt erre? A pápai államtitkár tiltakozott az ellen, hogy az olasz kormány diplomáciai eljárást indítson a két pap meggyilkolása miatt, mert „ilyen esetben a diplomáciai joghatóság a pápai államot illeti meg, nem Olaszországot.“ Ha a Vatikán-állam külügyminiszterének ezen a kijelentésén azt kell értenünk, hogy a pápa a r. kath. papokat a saját alattvalóinak tekinti, akkor ebből beláthatatlan bonyodalmak származnak. Magát a címosztogatást nem tekintem lélekben járó fontosságúnak. Az sem kívánatos, hogy éppen a magyar kormány feszegesse azt a kérdést, hogy a Vatikán a címadományozásokat milyen „jurisdictio“ feltételezésével gyakorolja. Csak rámutatok arra, hogy mi rejlik a bokor mögött, s hogy a dolog nem olyan csekélység, amilyennek a jezsuiták nálunk egyelőre még feltüntetik, amikor azt mondják, hogy azért kellett a nagyméltóságu címet megadni, mert ma már még a protestáns „főprédikátorok“ is méltóságo- sak. A jelek azt mutatják, hogy a Vatikán a róm. kath. papokat szeretné kivonni a világi hatalom jurisdictio ja alól, természetesen anélkül, hogy a világi polgárjoggal járó előnyökről lemondanának. Jelentés. az orosházi gyermekmentő akcióról. 1927 őszén Dr. R a f f a y Sándorné év. püspökné Öméltóságát arra kértem, hogy ajánljon néhány teljesen árva gyermeket, 4—10 éveset, mert híveim közül többen szeretnének egyet-egyet magukhoz fogadni • és felnevelni. A nemes lelkű püspökné örömmel hallgatta meg kérésemet és 1927, december 22~én küldött hozzám 3 gyermeket, két fiút és egy kis leányt, akik azóta itt vannak Orosházán. Ezután mind sűrűbben érkeztek gyermekek Budapestről, akik itt szerető otthonra, jó levegőre és ellátásra találtak. Az 1929. és 1930. években már 40—60 csoportokban érkeztek gyermekek, akik legnagyobb része egy esztendőt töltött itt. Nem nyaralási akciót létesítettünk, hanem kifejezetten gyermekmentést. Célunk az, hogy a nyomor- és bűntanyákról elhozzuk a gyermeket más tisztább levegőbe. S most három évi tapasztalat után nyugodtan mondhatom, hogy munkánk és fáradságunk nem volt hiába való. A vézna, sápadt városi gyermekek nálunk az alföldi erős levegőn egészséges, piros színt nyertek, a jó és rendes táplálkozás (tej, szalonna, búza kenyér stb.) megerősítette őket testükben és szervezetükben. A családok, ahol elhelyezést nyernek, családtagnak’ tekintik ezeket a sorsüldözött szerencsétlen gyermekeket, velük és gyermekeikkel vannak együtt éjjel és nappal, öröm látni, amint felöltöztetik őket tiszta új ruhákba, gondosan járatják az iskolába, nincsenek az utca piszkára bizva, mert kint a várostól és falutól messze a tanyák világában élnek. A városi és nemzetközi gyermek megszereti és megismeri a magyar földet és magyar embert, Szabad idejében terelgeti a libát, a malacot s megszelídül a gyermek, megváltozik kedélyvilága, ügy hogy szülei csábító szavára sincs kedve visszamenni a városba és nyomorba. Megtanulja, hogy milyen sokat kell dolgozni, ha becsületesen meg akar élni. A sorsüldözött gyermekek itt meleg családi otthont, szerető szü löket és kedves testvéreket találnak. Hogy valóban ilyen életet élnek itt a főváros gondozatlan gyermekei, arról megbizonyosodott 1930. jún. 15-én maga a jószívű püspökné, aki előtt több mint 150 gyermek fejezte ki őszinte háláját, midőn meglátogatta őket Orosházán D. Raffay Sándor püspök és Dr. Sztranyavszky Sándor az orosházi ev. egyház felügyelőjének kíséretében. Csak megbízható családoknál helyezzük el a gyermekeket s lehetőséghez képest ellenőrizzük. Istennek hála egy-két esetet leszámítva a 3 esztendő alatt komolyabb eset nem adta elő magát. A három év alatt összesen 491 gyermek nyert hosszabb-rövidebb ideig elhelyezést Orosházán, Jelenleg 126 gyermek van itt. A gyermekek 5—15 éves korúak, a legnagyobb részük iskolás. Felekezetek szerint 207 ev., 143 ref., 137 róm. kath., 2 izr., 2 baptista gyermek talált otthont 95%-ban ev. családoknál. A gyermekek útiköltségét és egyéb kiadásokat Méltóságos Dr. Raffay Sándorné püspökné fedezte a legnagyobb részben a sajátjából s bizony ez az összeg már is több ezer pengőre rúg. Legutóbb a Magyar Királyi Igazságügy Miniszter úr meleghangú köszönetét küldött Öméltóságának és alulírottnak a gyermekmentés körül teljesített nemes munkájukért. Kívánatos volna, hogy példánkat mások is kövessék és tegyenek meg mindent a szebb magyar jövendő megmentéséért. Orosháza, 1931. február hó 26. Kálmán Rezső, evang. lelkész Egyházi tisztviselők házassága a református egyházban. A) Jelenlegi jogállapot. A lelkészek házasságkötését az egyházi I. t.-c. 143. §. D) pontjának e) alpontja szabályozza eképen: „a lelkészek . . , feleségül református vagy ágostai hitvallású evangélikus nőt vegyenek, gyermekeiket református vallásukban tartoznak nevelni és gyermekeik egyházias nevelésében a híveknek példányképül szolgáljanak“. A tanítókra vonatkozólag az egyházi VI. t.-c. 23, §-ának 2. bekezdése rendelkezik eképen: „Feleségül csak református vagy* ágostai hitvallású evangélikus nőt vehetnek el; a tanítónők pedig csak református vagy ágostai hitvallású evangélikus férfiakkal léphetnek házasságra és kötelesek gyermekeiket református vallásukban nevelni. A gyermekeknek a református vallásban nevelésére vonatkozó kötelesség azonban nem álhat ellentétben az állami törvényeknek a a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó rendelkezéseivel."
