Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-20 / 45. szám

XVII. évfolyam.

Ki m á r J enóne

Sztrkesztóséfl és kladihlvatal: LEBENY (Mosok m J Kiadia:« IUTHER-SZÖIETSEG. Postatakarékoéoztárl csekkszámla: 1290.

Ilapitatti: OR. RIFFIY SÁNDOR fisaik.

SittkMtMMrl talaló,

NÉMETH KÁROLT ••per««.

Matlelanlk Hetenként egyszer, vasárnap.

Előfizetési ár: Egész évre § P. 41 HL, félévre 3 P 20 ML, lenedévre 1P. 60 ML En szél 16 lill Hirdetési érák Megegyezés szerint.

Karácsony.

„Az emberekhez jóakaratl" , Luk. 2. 14.

Jézus születése Isten szeretetének jele és munkája. Elérkeztek a felüdülésnek s az Űr jó' kedvének esztendei. A vér, amely az első test* vérgyilkosságkor a főidre csörgött és az égre kiáltott, megtisztultan és megszentelten kering az Ember Fiának ereiben, hogy azután a kién« gesztelésnek s a megváltásnak vérévé legyen J? golgotái keresztfán. Nem kell már sóvárogva mégis kételkedve tekinteni az egekre, hogy la» kozik-e az elátkozott földön s az elkárhozott eny beriségen túl, valahol a csillagképletek tábor;* ban jóltevő s igazságos hatalom. Az élet- és eny berrakta terhek alatt roskadozó szívet nem haj« szolja már halálba a kétségbeesés, nem repeszt meg a bánat s a reménytelenség. Van gondvist* lés, jóság és szeretet. A kristálytiszta, gyógyít^ egeknek egy darabja földre szállt, közöttünk la« kozott, testvérünkké lett. Az ember nem zuhan- hatott olyan mélyre, hogy az Isten le ne ereszke dett volna hozzá; nem piszkolhatta be magá olyan gyalázatosán, hogy az Isten ne vállalta volna az ember gyalázatának minden szennyét} és minden büntetését. Ezüst trombiták harsognak bele a karácsony éjszakájának csillagos hajnalába s a bethlehemi mezőkön égi kegyelem harmatától üdülnek szegény pásztori szivek. „Az emberekhez jó akarat.“

Ügy látszik ugyan, mintha a Bethlehemi Gyermek csodáját a keresztfán túl is megcsúfolta és sárba tiporta volna a gálád és istentelen világ, s mintha a sokszorosan csődbe kergetett „keresztyénség“ irtózatos bűnei szakadatlanul köpdösnék a Jézus Krisztus arcát. Ügy látszik ugyan, mintha a második ádvent várása a megváltott világtól megundorodott, de mégis hivő lelkeknek olyatén várakozása lenne, mint volt az ótestámentombeli kegyeseké és prófétáké, akik várták Izrael megvigasztalását. Ügy látszik, mintha a mi társadalmunk testén hordaná a pogány bélpokol minden bűzhödő fekélyét. Tehát úgy látszik , mintha az Isten Bárányának vére éppen olyan hiába ömlött volna, mint a bakoknak és tulkoknak a vére. Ámde van nagy különb- ség. Mert az Istenben hivő lélek most benne élhet abban, aki Bethlehemben megszületett, s az isteni kegyelem elvégzi benne azt a csodát, hogy ,

elfordulva a világtól, sőt megfeszítettvén a világnak mégse legyen prédája a semminek, a nagy és tátongó ürességnek, hanem odaadja magát annak, aki legyőzte a világot azzal, hogy köztünk élt, szenvedett és meghalt. Az emberi butaságnak, gonoszságnak és dölyfnek, a brutális hatalmi őrjöngés minden pressziójának és kegyetlenkedésének diadalmasan tudja a hivő ember ellenszegezni a győztesek hitvallását: Az Isten velünkI Az Isten köztünk! Immánuél!

Tízmillió katona holttestét takarja félvilág csataterein a hant, néma és mégis kiáltó bizonyságaként az ember állatiasságának, sőt az állaténál alacsonyabbrendű ösztöneinek s százmilliók nyomorától terhes tél rejtegeti méhében új szörnyűségek világrajövetelét, de a hivő embernek megadatott, hogy az Istenben való békességgel szívében nézze ennek az apokaliptikus emberiségnek tobzódó hánykolódását, amikor a bölcsek bölcsesége az őrültek házának szisztematikusan hatványozott bolondságává lesz s a tüzbe dobott emberskorpió önmagába csepegteti gyilkoló mérgét. Mert kétségtelenül megjelent az Isten kegyelme minden embernek. Az örökéletnek illata beleáramlott a bűneinek rothasztó bűzében párázó világba s életnek illata a hívőnek, halál illata az istentelennek.

Mindaz a szennyes tajték, amit az’emberóceán hullámgyürűi túrnak, a sarokba szorított, reszkető gyávaság izzadmánya. A Mammon csatlósainak akár jobboldali, akár baloldali forradalma a gonoszlelkektől gyötört maniakusok és nyavalyatörősök rángatózása amellett a másik forradalom mellett, amelyet indítanak a világon azok, akik az Istenben bátrak s tudják, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Szovjetoroszországban milliók koplalnak, a „keresztyén" államokban is milliók koplalnak; a bolsevizmus milliókat forgat ki vagyonukból, a kapitalizmus is milliókat tesz nincstelenné. A testet megölik, de a lelket nem ölhetik meg s az angyalok énekét nem némíthatja el többé sem a vörös pöröly zuhogása, sem az arany csengése. Az Istenben hivő ember süketen megy el az ősi kigyó marásából ki nem gyógyultak jelszavai és sibbóletjei mellett s csak egy hangot ismer, a Pásztor szavát, amint hívja, gyűjti, vezeti nyáját. Ezek a hivő lelkek nem hallgatnak a bárány- bőrbe öltözött farkasok ordítására, sem a nyáj rovására élő béresek noszogatására. Semmi ürü