Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-20 / 45. szám

354. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. gyön nem tántorodnak meg abban a bizodal- mukban, hogy az Istenben az emberekhez jó aka­rat van s az a hivatásuk, hogy itt a földön a jó akaratot terjesszék az emberek között, mert az Isten élettörvényének betöltése minden körül­mények közt és minden viszonylatban a megbo­csátásra kész, tűrő szeretet. A Jézus Krisztus által a hősöknek egy új légiója masírozott fel a világ vérmezejére. A szeretetnek hősei, akiknek csatadala a karácso­nyi angyalének. Ahol megjelennek, ott az ördög mozgósítja minden erejét, s igénybe veszi min­den agyafúrtságát. Hazugság, rágalom, véreng­zés, tömlöc, meggyalázás, testi és lelki kínzások, kecsegtetések, csábítások, pénz, könny és vér, verejték és bilincs: mind eszközzé lesz az ördög kezében, hogy ha lehet elveszítse még a kivá­lasztottakat is. Minden hiába! Az új hősi légió nem pusztul ki; a Szentlélek eredménnyel tobo^- roz s az Isten jó akaratának evangéliomát hir­detik szerte a világon. Ne félj, légy bátor meg­váltottak nyája, tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon nektek országot! A szelídek örökségül bír­ják a földek. Az istentelenek magva elvész. Az anyaszentegyháznak adjon a Szentlélek megvilágítást és erőt, hogy teljes bizodalommal és bátorsággal hirdesse a marakodásra minden alkalmat és ürügyet kapásból megragadó világ­nak Isten jó akaratát az emberekhez, akikhez el­jött az, aki Ember Fiának nevezve magát élettel mutatta meg, hogyan kell az embernek élni e vi­lágban. Gloria in excelsis Deo! Karácsonyi sugallat. A karácsonyi örökszép történet ellenállhatatlanul belopja a szívekbe a hit, remény, szeretet melódiáját. A Karácsony köré csoportosuló események belevésődnek az emlékezetbe s végig kisérnek egész életünkön. A bethlehemi istálló, a jászol, a bepólyált kis Jézus, a pász­torok, a napkeleti bölcsek, az angyalok élnek, mozognak s megtanítanak bennünket a jóságra, türelemre, tiszta örömökre. Illő dolog is, hogy az Istennek egyszülött Fia köré aranyszálakból szőjjön glóriát a legegyszerűbb és legtökéletesebb művészet: a gyermeki áhitat és gyerme­teg hit. Valamennyien rászorulunk, hogy emlékeztetőt és ízelítőt kapjunk azokból a dolgokból, amelyek az élet legtápdúsabb eledelét szolgáltatják. Jól esik, ha visszatér hozzánk gyermekkorunk elevenebb és több te­remtő erővel megáldott ideje s ráeszmélünk, hogy amit az évek elvittek, bármily becsesek lettek légyen is, nem vesztek el nyom nélkül, hanem benne vannak életünk és lelkületűnk szövedékében s sok mindent annak kö­szönhetünk, amit az egymás után következő Karácso­nyok beleíontak. Sok ember, aki életét a tudományoknak szentelte s csak a tudomány terén elért sikereket becsülte, sok ember, aki vagyonszerzésre adta a fejét s a sikert a va­gyonmérleggel mérte, amikor kezébevette az evangé- liomot és odahallgatott annak beszédére, aki hatalommal é9 szeretettel tanít, vakító fényű kijelentésnek ismerte meg a Szentirás igazságát. Krisztus beszéde lelkűk mé­lyén ragadta meg őket s az ige élet és világosság lett nekik. Ha azonban ez az Istenben gyökerező élet vallá­sunknak gyökere, milyen messze távozott akkor néha- néha a mi vallásosságunk a krisztusi középponttól és forrástól, hogy annyiszor vált szőrszálhasogató tanvitává s a szertartások felett folytatott civakodássá. Az igazi orthodoxia az életnek és gyakorlatnak a krisztusszerü- sége. Hogy a Krisztus földi egyháza soha sem mondott egészen csődöt, annak magyarázata abban van, hogy az egyházban, akármilyen gyöngén és vékonyan is, mindig csörgedezett az Isten és emberek iránti szeretetnek egy- egy erecskéje, s még a legsivárabb és legmeddőbb kor­szakokban is akadtak hívő lelkek, akik betöltötték Krisz­tus élettörvényét. Az egyházat nem a zsinatok, nem a theológusok, nem a doktorok s nem a tudósok éltetik, hanem szentjei. Krisztus bizonyságtevői a földön az igaz kegyesek, nem az igaz tanok. Mikor a La Manche-csatornán ment keresztül a hajónk, az angol partok mellett láttam egy elsülyedt há- romárbocos hajót. Viharban zátonyra jutott és elsülyedt, csak az árbocainak a csúcsa látszott ki a hullámok kö­zül. Viharban, ködben nehéz kikerülni a sziklákat, záto­nyokat. Hitünk és vallásunk azzal igazolja magát Isten és ember előtt, hogy az élet tengerén hányódó emberek - nek segítségére megy a viharban, ködben, a sziklák és hullámok között. A mai keresztyénségben sok az elmélet, a tudományosság, az elvont okoskodás és dialektika. Több szív és szolgálat kell bele. Akármit rejteget magá­ban a jövendő, békét és a harcütötte sebek gyógyulását csak a jóság és jó akarat hozza meg. Ezt hirdeti Kará­csony ünnepe és ezt valósította meg életében a Krisztus, aki „az Isten dicsőségének visszatükröződése és az ö valóságának képmása." Egyetemes közgyűlés, 1931. nov. 27. (Befejező közlemény.) Ziermann Lajos kormányfőtanácsos, az Egyetemes Gyámintézet egyházi elnöke terjesz­tette elő a Gyámintézet jelentését. A Gyáminté­zet idei közgyűlését Balassagyarmaton tartotta, november 21—22-én. A kerületek Báró Feilitzsch Bertholdot ismét egyhangúlag megválasztották 6 évre világi elnöknek. A gyámintézeti gyűjtés eredménye messze elmaradt a tavalyitól. Az adományok összege: a dunántúli kerületben 10.703.30 P, a bányaiban 3.543.58 P, a tiszaiban 1.601.63 P, a dunáninneniben 1.253.85 P. Min­dent összevéve a Gyámintézet körülbelül 35.000 P-vel tudta gyülekezeteinket segélyezni. A sze­mélyi változásoknál: a bányai kerületben vil. el­nökké dr. Tomcsányi Vilmos Pál nyug. igazság­ügyminiszter, a tiszai kerületben világi elnökké - Pazár István, a pesti alsó egyházmegyében egy­házi elnökké Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkész, a pesti közép esperességben világi elnökké dr. Mikler Gusztáv, a győri egyházmegyében világi elnökké Szalay István, a somogyi egyházmegyé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom