Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-20 / 45. szám

354.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931.

gyön nem tántorodnak meg abban a bizodal- mukban, hogy az Istenben az emberekhez jó akarat van s az a hivatásuk, hogy itt a földön a jó akaratot terjesszék az emberek között, mert az Isten élettörvényének betöltése minden körülmények közt és minden viszonylatban a megbocsátásra kész, tűrő szeretet.

A Jézus Krisztus által a hősöknek egy új légiója masírozott fel a világ vérmezejére. A szeretetnek hősei, akiknek csatadala a karácsonyi angyalének. Ahol megjelennek, ott az ördög mozgósítja minden erejét, s igénybe veszi minden agyafúrtságát. Hazugság, rágalom, vérengzés, tömlöc, meggyalázás, testi és lelki kínzások, kecsegtetések, csábítások, pénz, könny és vér, verejték és bilincs: mind eszközzé lesz az ördög kezében, hogy ha lehet elveszítse még a kiválasztottakat is. Minden hiába! Az új hősi légió nem pusztul ki; a Szentlélek eredménnyel tobo^- roz s az Isten jó akaratának evangéliomát hirdetik szerte a világon. Ne félj, légy bátor megváltottak nyája, tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon nektek országot! A szelídek örökségül bírják a földek. Az istentelenek magva elvész.

Az anyaszentegyháznak adjon a Szentlélek megvilágítást és erőt, hogy teljes bizodalommal és bátorsággal hirdesse a marakodásra minden alkalmat és ürügyet kapásból megragadó világnak Isten jó akaratát az emberekhez, akikhez eljött az, aki Ember Fiának nevezve magát élettel mutatta meg, hogyan kell az embernek élni e világban. Gloria in excelsis Deo!

Karácsonyi sugallat.

A karácsonyi örökszép történet ellenállhatatlanul belopja a szívekbe a hit, remény, szeretet melódiáját. A Karácsony köré csoportosuló események belevésődnek az emlékezetbe s végig kisérnek egész életünkön. A bethlehemi istálló, a jászol, a bepólyált kis Jézus, a pásztorok, a napkeleti bölcsek, az angyalok élnek, mozognak s megtanítanak bennünket a jóságra, türelemre, tiszta örömökre. Illő dolog is, hogy az Istennek egyszülött Fia köré aranyszálakból szőjjön glóriát a legegyszerűbb és legtökéletesebb művészet: a gyermeki áhitat és gyermeteg hit. Valamennyien rászorulunk, hogy emlékeztetőt és ízelítőt kapjunk azokból a dolgokból, amelyek az élet legtápdúsabb eledelét szolgáltatják. Jól esik, ha visszatér hozzánk gyermekkorunk elevenebb és több teremtő erővel megáldott ideje s ráeszmélünk, hogy amit az évek elvittek, bármily becsesek lettek légyen is, nem vesztek el nyom nélkül, hanem benne vannak életünk és lelkületűnk szövedékében s sok mindent annak köszönhetünk, amit az egymás után következő Karácsonyok beleíontak.

Sok ember, aki életét a tudományoknak szentelte s csak a tudomány terén elért sikereket becsülte, sok ember, aki vagyonszerzésre adta a fejét s a sikert a vagyonmérleggel mérte, amikor kezébevette az evangé- liomot és odahallgatott annak beszédére, aki hatalommal é9 szeretettel tanít, vakító fényű kijelentésnek ismerte

meg a Szentirás igazságát. Krisztus beszéde lelkűk mélyén ragadta meg őket s az ige élet és világosság lett nekik. Ha azonban ez az Istenben gyökerező élet vallásunknak gyökere, milyen messze távozott akkor néha- néha a mi vallásosságunk a krisztusi középponttól és forrástól, hogy annyiszor vált szőrszálhasogató tanvitává s a szertartások felett folytatott civakodássá. Az igazi orthodoxia az életnek és gyakorlatnak a krisztusszerü- sége. Hogy a Krisztus földi egyháza soha sem mondott egészen csődöt, annak magyarázata abban van, hogy az egyházban, akármilyen gyöngén és vékonyan is, mindig csörgedezett az Isten és emberek iránti szeretetnek egy- egy erecskéje, s még a legsivárabb és legmeddőbb korszakokban is akadtak hívő lelkek, akik betöltötték Krisztus élettörvényét. Az egyházat nem a zsinatok, nem a theológusok, nem a doktorok s nem a tudósok éltetik, hanem szentjei. Krisztus bizonyságtevői a földön az igaz kegyesek, nem az igaz tanok.

Mikor a La Manche-csatornán ment keresztül a hajónk, az angol partok mellett láttam egy elsülyedt há- romárbocos hajót. Viharban zátonyra jutott és elsülyedt, csak az árbocainak a csúcsa látszott ki a hullámok közül. Viharban, ködben nehéz kikerülni a sziklákat, zátonyokat. Hitünk és vallásunk azzal igazolja magát Isten és ember előtt, hogy az élet tengerén hányódó emberek - nek segítségére megy a viharban, ködben, a sziklák és hullámok között. A mai keresztyénségben sok az elmélet, a tudományosság, az elvont okoskodás és dialektika. Több szív és szolgálat kell bele. Akármit rejteget magában a jövendő, békét és a harcütötte sebek gyógyulását csak a jóság és jó akarat hozza meg. Ezt hirdeti Karácsony ünnepe és ezt valósította meg életében a Krisztus, aki „az Isten dicsőségének visszatükröződése és az ö valóságának képmása."

Egyetemes közgyűlés,

1931. nov. 27.

(Befejező közlemény.)

Ziermann Lajos kormányfőtanácsos, az Egyetemes Gyámintézet egyházi elnöke terjesztette elő a Gyámintézet jelentését. A Gyámintézet idei közgyűlését Balassagyarmaton tartotta, november 21—22-én. A kerületek Báró Feilitzsch Bertholdot ismét egyhangúlag megválasztották 6 évre világi elnöknek. A gyámintézeti gyűjtés eredménye messze elmaradt a tavalyitól. Az adományok összege: a dunántúli kerületben 10.703.30 P, a bányaiban 3.543.58 P, a tiszaiban 1.601.63 P, a dunáninneniben 1.253.85 P. Mindent összevéve a Gyámintézet körülbelül 35.000 P-vel tudta gyülekezeteinket segélyezni. A személyi változásoknál: a bányai kerületben vil. elnökké dr. Tomcsányi Vilmos Pál nyug. igazságügyminiszter, a tiszai kerületben világi elnökké - Pazár István, a pesti alsó egyházmegyében egyházi elnökké Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkész, a pesti közép esperességben világi elnökké dr. Mikler Gusztáv, a győri egyházmegyében világi elnökké Szalay István, a somogyi egyházmegyé-