Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-07-05 / 27. szám
212. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. nyértől való megfosztással, hanem a nyugdíjazással is, mely utóból mellett szól a már mondottakon kívül az is, hogy az illető esetleg évekig munkálkodott az egyházban és évek során át n- zette a nyugdíjintézeti járulékokat úgy ő maga, mint pedig az állás után a gyülekezete. Szeretnék azonban még valamit hozzátenni, bár lényegileg nem tartozik ide. Ha kívánatosnak tartjuk azt, hogy be nem vált egyházi tisztviselőket nyugdíjazhassunk, másfelől kívánatosnak kell jeleznünk azt is, hogy bevált és érdemes munkásokat jutalmazzunk. Gondolok arra, hogy vannak lelkészeink, akik jelenleg évtizedeket töltenek el szegényes állásokban, nagy nélkülözések közt. Illő dolog volna, hogy ezeknek az egyház, különösen ha iskolába járó gyermekeik vannak, segélyt nyújtson. Sok kettétört pályának, sok el- hanyatlásnak az az oka, hogy a lelkész nagy anyagi gondjai közepette nem tapasztal semmi részvétet, segítő készséget egyháza részéről. Lássuk meg a dolognak ezt az oldalát is! A legkisebb javadalmu, legfélreesőbb gyülekezetekben működő lelkészek várhatnak a gyülekezetüktől legkevesebb megértést és támogatást, mert a gyülekezet vagy őszintén, vagy számításból „urat“ lát a lelkészében, akinek úgyis sokat fizet. Ezeken segíteni a közegyháznak szinte azt mondhatnám emberbaráti kötelessége. Sok embernek sejtelme sincs arról, hogy micsoda lelki tortúrákon, a méltatlan megalázottság érzésének milyen sivatagjain vergődnek keresztül ezek a lelkészek, mire megzöldült reverendájukban a sír ölén pihenést és enyhet találnak. Az „uj“ vallástanitási terv. (A győri egyházmegyei tanítóegyesület 1931. jún, 2-íki közgyűlésén felolvasta Zacher Lajos győri tanító.) Még a III. o.-ban is korán van az üdvtörténet. Hogy konkrét példával bizonyítsam, hadd mondjam meg, hogy a középiskola I. o.-nak anyaga az üdvtörténet első fele. A tanítás elérendő célja: Jézus Krisztus eljövetelének szükségessége. A II. o.-ban jön az üdvtörténet 2. része. Jézus eljövetele, élete és tanítása. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy itt van idejében és helyén a történelmi sorrend és a valláserkölcsi eszmék fejlődésének a bemutatása. Az állami tantervnél is ugyanez a gondolat jut kifejezésre a történelem tanításánál. A IV. o.-s anyagban tudjuk, szerepelnek történeti alakok Históriai sorrendben vannak felsorolva és ilyen sorrendben is tanítjuk őket, de nagyon eltévesztené a célt az a tanító, aki történelmet tanítana. Mert mi is itt a cél? A történeti alakok nemzeti ideálokká való felmagasztosítása. Analóg eset a mi biblia-történeti tananyagunk is. Ámde a tanterv azzal, hogy fejlődéstörténetet, históriai elhelyezkedést és ebben föltétien tájékozottságot kíván, nagy melléfogást követ el, mert olyas valamire fekteti a fősúlyt, ami elérhetetlen és megvalósíthatatlan. így történik meg az, hogy még olyan emberek is, (világiakra gondolok), akik az iskola munkáját figyelemmel kísérik, mindig azt hajtogatják: Miért tanítják a zsidók történetét? — Miért mindez? Mert valóban azt látják, hogy a gyermekek a zsidó nép történetét tanulják. Én is ki merem jelenteni, hogy az elemi iskola I—III. o.-ban Izrael történetére, mint históriára: nincs szükség. De igenis szükség van Izrael történetéből azokra a nagy történeti személyiségekre és eseményekre, akiktől és amelyekből vallásos tartalmat, hitet, erőt, Istenben való bizodalmát nyerhetünk. Szükségünk van azokra a vallásteremtő személyiségekre, akik vallásos ideálokká fognak magasztosulni gyermekeink előtt. Ennek a gondolatnak kifejezésre kell jutni az új tantervben: és ezért sem lehet a ma iskolájának hittani tanterve azonos a régivel. Még a címet is meg kell változtatni. Mennyivel jobb cím lenne a Bibliai Történetek helyett pl. ez: Bibliai Képek, vagy Bibliai Hősök, vagy Isten Segítőtársai. Nem feladatom, hogy javaslattal álljak elő. Csak annyit akarok megmondani; komoly az a vád és igaz, hogy a zsidó nép történetét tanítjuk, mert ezt a tanterv is követeli. Igaz, hogy meg van vele a célja, de minthogy azt nem tudjuk elérni, mert a valláserkölcsi eszmék fejlődésének bemutatása — az elemi iskola I—III. o.-ban — lehetetlen, változtatni kell a célon. Akkor könnyű lesz kiparirozni a Támadásokat, s meg fognak szűnni az említett vádak is. De mi lesz akkor az üdvtörténettel? Igen könnyen megvalósíthatónak tartanám az üdvtörténetnek a VI. o.-ba való áttételét. A Biblia ismertetésével kapcsolatosan el lehetne érni azt a célt, amelyet szolgálni akarunk vele. Nehézségbe nem fog ütközni, mert — amint majd később látni fogjuk —, a 8 osztályú népiskola tantervében a VI. o. anyaga csupán a Biblia ismertetése. Néhány szót a tantervi anyag mellé iktatott énekekről. Van külön egyházi énektantervünk, amely szintén csatolva van a javaslathoz, de tekintve, hogy az egyetemes gyűlés jóváhagyta, nem foglalkozom vele külön. Csak azért említem meg, mert hivatkozni akarok rá. Szóval van külön egyházi énektantervünk. Megadja minden osztálynak abban az osztályban éneklendő és énekelhető dallamait. Ezért én azt merem következtetni: az anyag után előírt énekeknek az lenne a rendeltetésük, hogy tartalmukkal a történetekhez kapcsolódjanak. Én legalább is azt okoskodtam ki, mert utasítás, megjegyzés, vagy bármi, ami ennek a célját megjelölné, nincs. Nézzük, hogy állunk ezekkel az énekekkel. Az ősz- szehasonlítgatás eredménye az, hogy az ének vagy annyira általános tartalmú, hogy minden történethez énekeltethetem, vagy annyira speciális, hogy egyik történethez sem kapcsolhatom. Pl. a IV. o.-ban (osztott iskola) elrendeli „Krisztus urunknak áldott születésén“ kezdetű
