Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-07-05 / 27. szám

1931 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 213. ének tanítását, ahol éppen nem tanulják Jézus születését. Mondom, ha az énekek rendeltetése és célja az, amit fentebb említettem, akkor nem állják meg helyüket, mert nem alkalmazhatók, de azért sem, mert így nagyon is hiányos az ösz- szeállítás. A „Térj magadhoz drága Sion“ pl. ki­maradna a gályarabok története mellől vagy pl. Gusztáv Adolf története mellől elmaradna: „Ne csüggedj el kicsiny sereg“. Nagyobb baj is van még ezeknek az énekek­nek az összeállítása körül. Az, hogy igen sokat nem csak nem lehet, de nem is szabad énekel­tetni. Az a bizottság, amelyik csatolja a hittan tantervéhez a külön egyháziének tantervet, úgy látszik, bele sem nézett az ének-tantervbe, csak lemásoltatta, mert akkor valamit feltétlen észre kellett volna vennie. Az ének-tantervben ugyanis minden ének mellett jelölve van: a hangterjede­lem és jelölve van: a legalkalmasabb hangnem Ha a bizottság az énektantervet átolvasta volna, akkor bizonyára tekintettel lett volna a hangter­jedelemre a tantervi anyaghoz csatolt énekeknél is. De mert ezt nem tette, létrejött az a lehetet­lenség, hogy amíg az énektantervben a III. o.- ban csak 8 hangnyi terjedelemben énekeltet, ad­dig itt 10—11 hangterjedelmű énekek tanítását akarja kötelezővé tétetni. (Jehova csak neked éneklek, Jézus én bizodalmám.) Az meg, hogy a felső tagozat tantervéhez nem csatol ének jegy­zéket, a legnagyobb következetlenségre vall. Térjünk át a javaslat második részére, az V—VIII. a. tantervére. Mielőtt azonban véle­ményt nyilvánítanék róla. teljes egészében köz­löm. ,,A 8 osztályú elemi népiskola felső tagoza­tának vallástanítási tananyag beosztása. — V. o A lutheri kis káté teljes megtanítása. A betaní­tás és a megmagyarázás egészüljön ki azzal az eredménnyel, hogy a gyermekek ezen anyag megismerése közben lelkileg kapcsoltassanak abba a nagy confessionális és ökomenikus közös­ségbe, amely ezen a hitvallási iraton építtetett fel és tartotta meg egyházát. — VI. o. Biblia-is­mertetés, Szentírás-olvastatás úgy, hogy az ifjú­ság a tanítási órákra kiválogatott szebb részek hatása alapján egyénileg is kedvet kapjon az olvasáshoz. Pozitív tanítási tevékenység csak annyiban gondolható el, hogy a megismert anyag és a megtanult részek állandó kikérdezésével el- felejthetetlen tudás maradjon a gyermek lelké­ben. — VIII. o. Rövid egyháztörténet. A közép­iskola hasonló fokú egyháztörténet leegyszerű­sítésével, de azért olyan részek ne maradjanak ki, mint pl. a régi tantervből Thököly Imre. A tanítási mód és cél ezen a fokon a minél élveze­tesebb és nagy érdeklődést kiváltó élmények összessége legyen. VIII. o. A konfirmációi tan- anyag és a vizsga letételéhez szükséges ismere­tek. E célból kiválóan alkalmas tankönyv akár a D. Raffay, akár a Turóczy-féle konfirmációi káté.“ i f*U'| Első kifogásom a cím ellen van. A bizottság ezt a javaslatot tananyag-beosztásnak mondja, holott ez tanterv akar lenni; mert hisz a tan­anyagbeosztás a tantervi anyagnak hónapokra, hetekre, órákra való elrendezése. Nem akadé­koskodás, nem kicsinyeskedés tőlem ez az apró­lékos megjegyzés. Gondoljunk csak arra, hogy valaki, hozzáértő, ezt végleges nyomtatásban így fogja olvasni. Rögtön azt fogja gondolni, hogy nem akadt ev. tanügyi férfi, aki ezt észrevette volna! Egy-két szót még általánosságban. Egy tan­terv minden mondatának tökéletesen világosnak, értelmesnek, hogy stilisztikailag fejezzem ki ma­gam: szabatosnak kell lennie. Ezt megkövetel­hetjük a javaslattól is. Nézzük meg, kiállja-e a javaslat a szabatosság próbáját. Csak a legki­rívóbb részeket fogom idézni. „Pozitív tanítási tevékenység csak annyiban gondolható el, hogy a megismert anyag és megtanult részek állandó kikérdezésével elfelejthetetlen tudás maradjon a gyermek lelkében.“ Eszerint (más összefüggést nem tudok a legnagyobb jóakarattal sem kiha­lászni) a tanítási tevékenység elfelejthetetlen tu­dás marad a gyermek lelkében! Egy másik idé­zet. „A középiskola hasonló fokú egyháztörténet leegyszerűsítésével.” Nem tudom mi lesz itt i „hasonló fokú“. Az elemi iskola nem középis­kola, tehát nem lehet „hasonló fokú '. „Hasonló fokú" egyháztörténetről még nem hallottam. Egy harmadik: „A tanítási mód és cél ezen a fokon a minél élvezetesebb és nagy érdeklődést kiváltó élmények összessége legyen". Tehát leegysze­rűsítve így alakul ki az összefüggés: „A tanítási mód és cél élmények összesége legyen". Ez lehet a legmodernebb pedagógiai irány, mert én még ilyenről nem hallottam. Vagy ez az a bizonyos magas stílus, amit ilyen magamfajta közönséges ember nem ér fel? Térjünk át magára az anyagra. Újat nem ad. Ez minden esetre előnye. Meglátták, vagy megtapasztalták azt, hogy az anyagzsúfolás a célnak mindig árt. Mert, hogy is állunk a régi tantcrvnél? Az V. o. pl. tanulja a Kátéból a ke- resztséget és az úrvacsorát. Bibliából veszi a fő- ünnepi perikópákat s a hegyi beszédet; ezenkí­vül tanul egyháztörténetet, énekeket, imádságo­kat. Tény, hogy ez óriási anyag s a magunk ká­rán minden év végén azt a keserves igazságot tapasztalhatjuk meg. hogy sokat markoltunk, de keveset szorítottunk. Ez a megtapasztalás nagyon helyesen jut itt kifejezésre abban, hogy új anya­got nem vesz fel, csak a kereteket bővíti. (Folytatjuk.) — Körkérdés. Egy róm. kath. tanító házaspár áttér hozzánk. Természetesen áttérésük után nem maradhat­nak kath. iskolában. Evangélikus nagy gyülekezeteink iskoláinál nem nyerhetnének-e elhelyezést? Községi is­kolákhoz is mennének, amennyiben a községben domi­nálnak a mi híveink. Válaszokat szerkesztőségünk to­vábbít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom