Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-07-05 / 27. szám
XVII. evioiyatiL 1931. julius 5. 27. szám. Számadásra készen! „Az Ur Istent szenteljétek meg szivetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér ^öletek a bennetek levő reménységről^ /// / Mi erős hősök vagyunk a felelősségre vonásban s mindig hajlandók arra, hogy számot kérjünk másoknak sáfár kodásáról. Ezzel együtt jár a bírálgatásra, bíráskodásra való hajlandóság. Kárhoztatunk, lekicsinylőnk embereket, intézményeket, terveket, törekvéseket. Szinte tetszelgőnk magunknak abban, hogy mások szándékát, indítékait, munkáját meggyanúsítjuk, eltorzítjuk s iparkodunk mindeneket rosszra magyarázni. Felhúzott szemöldökkel, ráncolt homlokkal járunk a világban, kezünkben a mérővesszővel vagy a mérleggel s jaj annak, akire tekintetünk rávil- lan, akit a mérleg serpenyőjébe dobunk vagy a vesszővel megmérünk! Mindenkinek lelapításá- val szeretnénk a magunk nagyságát kiemelni. Az apostol a keresztyénségnek egy másik korszakában élt. Amikor nem a keresztyének voltak a számonkérők, hanem a zsidók és a pogá- nyok. Amikor ezek az utóbbiak tetszelegtek önmaguknak abban, hogy a keresztyéneket dobják a mérleg serpenyőjébe és ítélkezzenek felettük. S azért az apostol arra figyelmezteti a keresztyéneket, hogy legyenek készek mindenkor az apológiára, a védelemre, a feleletre, ha bárki számot kér tőlük. Feleljenek meg mindenkinek szelídséggel és szent félelemmel, mint olyanok, akiknek a lelkiismeretük jó. Az apostolnak ez az intése ma is helyénvaló és nagyon időszerű. Veszedelmes dolognak tartom, ha belelovaljuk magunkat a fölényes kritikusnak a szerepébe s a magunk vizsgálatát és megjobbítását elha- nyagolva, kifelé alkalmazzuk a seprőt és a metszőkést. Ehelyett éberségünket, vigyázásunkat, szemességünket abban kellene megmutatnunk, hogy önmagunkon és önmagunkban nem türünk meg semmi foltot. Keresztyénibbnek tartom azt a magatartást, amelyet az apostol ajánl, hogy t. i. úgy éljünk, hogy szelidséggel és szent félelemmel legyünk mindig készek akárkinek, gyermekeinknek és ellenségeinknek, szüléinknek és tanítóinknak benyújtani életünk apológiáját. Ha valaki ezzel szemben azt mondja — mindig a megfelelő nyak- és melltartással — hogy ő csak az Istennek és a lelkiismeretének tartozik számadással, úgy én nemcsak azt felelem neki: Barátom, több alázatosságot! hanem azt is kérdezem tőle: Barátom, milyen mérvben szentelted 'te meg az Istent a szívedben és döbbentél meg Istennek szentségétől? Mert sokszor olyan •«.- szata van a dolognak, mintha ezeK a nagy u.«,- hősök az Istent puszipajtásnak tartanák, akinek időről-időre bizalmasan megveregetik a vállát s elvárják tőle, hogy itt-ott szemet hunyjon kisebb- nagyobb ballépéseiknek. S megkérdezem tőle azt is, hogy vájjon a lelkiismerete nem vakult, sán- tult-e meg valami erősebb gutaütésben, mert az a hivatkozott lelkiismeret sokszor igen tehetetlennek bizonyult. Ellenben bizonyos az, hogy általában a ke- resztyénségtől, s különösebben minden egyes keresztyén embertől az emberek ma is sokszor és soktélcképen számot kérnek. Egészen téves s egyúttal végzetes felfogása a helyzetnek az, amely szerint a keresztyénség csupán arra van hivatva, hogy bírói tógába öltözködve ítélkezzék a szekularizmus, a bolsevizmus, a szociáldemokrácia, a pogányság, a bálványimádás és egyéb dolgok, elvek, irányadók, mozgalmak felett. Mindezek egyúttal a keresztyénséget is számadásra szólítják fel. Az atheista propaganda; a világiasság; az egyházellenesség: arra szólítják fel a keresztyénséget, hogy adjon számot a benne levő reménységről. Hogy leleljen: van-e még a ke- resztyénségben reménység, mire irányul ez a reménység és mi ennek a reménynek az alapja. Feleljen meg: csak a jelent akarja-e a maga számára biztosítani; pusztán a jelent akarja-e élvezni, vagy pedig van gondolata, akarata, hite, reménye a jövendő irányában is? Vájjon úgy él-e a keresztyénség ebben a világban, mint aki egy eljövendő világba helyezi minden reményét, vagy pedig úgy, mint aki a jelenvaló világnak minden helyzetelőnyét és örömét iparkodik lehetőleg fenékig kiélvezni és kiaknázni? Nem volna szabad a keresztyénségnek sohasem megfeledkezni arról, hogy jósorában, balsorsában egyaránt köteles szelidlelkü- séggel és szent félelemmel előtárni védekezését, apológiáját, mindenkinek, aki számot kér a benne levő reménység felől. S ami áll az egész keresztyénségre általában és mindenkor, az áll az egyes keresztyénre is most és itt. Szülők, tanítók és elöljáróságok minSzerkesztőség és kiadéfclvalal: LÉBEN Y (Mosta ■.) Kiadja: I LUTHER-SZÖYETSÉG. Postatakarékoénztári csekkszámla: 1230. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész érre 6 P. 40 filL félévre 3 P 20 lill.. negyedévre 1 P. 60 lill„ Egy szám 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint. Sitrk«utti*r( Utalót NFMFTH KARÓI Y Alanitfitta : OR. RflrFIY SÁNDOR oiisoök.
