Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-21 / 25. szám
i 94. Evangélikusok lapja A német evangélikus egyházaknak és egyházunknak egymással való ilyetén érintkezése tette fel a koronát azokra a kapcsolatokra, amelyek az evangélikus egyházak között a közös hit, a közös világnézet, a közös keresztyéni munka alapján létesültek. Hogy ez nem egyoldalú felfogás és beállítása a tényeknek, arra nézve biztosítékot nyújt az a körülmény, hogy a német egyházi urak közül azok, akikkel, mint az egyetemes felügyelő kísérőjének, e látogatás alkalmából érintkezni szerencsém volt, legtöbben ebben látták a német- országi látogatás jelentőségét. Meg kell állapítanom, hogy ezért a nagyfontosságú eseményért külön hála és elismerés illeti meg D. D. Raffay Sándor püspököt, aki tulaj- donképeni megteremtője egyházunk szépen kiépült külföldi kapcsolatainak, ő vetette fel D. dr. Kapler elnökkel szemben a magyarországi látogatás gondolatát és egyetemes felügyelőnk az ő javaslata alapján hívta meg Kapiert körünkbe. Egyébként is jóleső örömmel tapasztalhatta az ember, hogy Raffay püspök személyét Németországban a legnagyobb tisztelet és szeretet veszi körül. A németországi útra Kapler elnök, az 1930. évi június hó 25-iki augsburgi jubileumi ünnepségen hívta meg az egyetemes felügyelőt. A német testvérek, akiknek egyházi lapjaiban több rokonszenves cikk harangozta be ezt a látogatást, nagy szeretettel és buzgósággal olyan széles keretű programmot dolgoztak ki, amely méreteivel meglepte és szinte zavarba hozta szerénységéről ismert e£»vetemes felügyelőnket. A látogatás minden részletében a német testvérek elgondolása szerint folyt le. Május hó 6-án a délutáni gyorsvonattal érkezett egyetemes felügyelőnk Berlinbe. A pályaudvaron megjelent a fogadáson D. Heckel, kon- zisztóriumi főtanácsos, dr. Wahl konzisztóriumi tanácsossal, a Német Evangélikus Egyház-Szövetség képviseletében, továbbá dr. Ohlemüller, a Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetség főtitkára, D. Schubert, volt római lelkész, a magyarok lelkes barátja, a berlini magyarok képviseletében dr. Tamedly Mihály, a Collegium Hun- garicum igazgatója, végül D. Wollner, a svédországi Lund dómprédikátora, aki csak azért ment Svédországból Berlinbe, hogy a látogatás résztvevő tanúja lehessen. Több németországi lap, mégpedig nemcsak egyházi, hanem világi lapok is, hosszú cikkekben üdvözölték a Német Evangélikus Egyház-Szövetség vendégét. így a ,,Deutsche Allgemeine Zeitung“, a „Reichsoote“ és az egyházi lapok élén a „Das Evangelische Deutschland“. A megérkezés után Kapler elnök fogadóestet adott, amelyre hivatalosak voltak a német egyházi és világi élet kiválóságai. Külön ennek alkalma szólította Leipzigből Berlinbe a Gusztáv Adolf Egylet elnökét D. D. Rendtorff titkos tanácsost. Büszke érzés tölthette el a magyar ember 1931. szívét, amikor Kapler ebben a nagy és előkelő társaságban rendkívül meleg pohárköszöntőben emlékezett meg a magyar evangélikus egyházról és a magyar nemzetről. Az egész társaság élénk helyeslése kísérte fejtegetéseit. Megható volt az a hang, amelyen Kapler budapesti látogatásáról szólt és arról a szeretetről, amely őt annak idején itt körülvette. A beszédre az egyetemes felügyelő válaszolt és egyházunknak a német evangélikus egyházakkal való lelki rokonságáról, kapcsolatairól, valamint a magyar—német sorsközösségről beszélt. Másnap reggel zárt körben nagy előadást tartott az egyetemes felügyelő egyházunk államjogi helyzetéről, alkotmányáról és reformtörekvéseiről. Folytatásul én ismertettem egyházunk külső és belső viszonyait. Majd a németek válaszoltak helyzetünkre és törekvéseinkre vonatkozólag hozzájuk intézett kérdéseinkre. A berlini tartózkodás nagyjelentőségű mozzanata volt a fogadásók sorozata, amelyben a német élet vezetői egyetemes felügyelőnket részesítették, E fogadások sorából kiemelkedik az a felejthetetlen benyomás, amelyet a német birodalom elnöke, Hindenburg, gyakorolt. Csodálatos egyéniség. Mint a nagyok legnagyobbika emelkedik ki német kortársai közül. Az a biztonság és lelki nyugalom, amely rendkívüli egyéniségét jellemzi, vezetésre jelöli ki. Mikor a német birodalmi elnökválasztás folyt, és lázban égett az egész birodalom, nyugodtan aludta át az éjszakát. Reggel a fia felkeltette és jelentette, hogy megválasztották. Hindenburg mély alázattal fel fohászkodott: „Adjon az Isten erőt, hogy a reám ruházott hivatásnak megfelelhessek.“ Aztán kérte, hogy hagyják aludni, befordult és nyugodtan aludt tovább. A hatalmas férfiú robusztus ereje és az öregember bölcsesége párosul benne. Melegen érdeklődött egyházunk dolgai iránt és szívélyes hangon emlékezett meg hazánk kormányzójáról. Az egyetemes felügyelőt fogadta még a birodalmi kancellár, a birodalmi belügy- és külügyminiszter, a porosz belügy- és kultuszminiszter, Freytag követ, a külügyi hivatal kultúrosz- tályának vezetője, ebédet adott tiszteletére. Délután az Institutum Hungaricum megtekintése következett. Dr. Farkas Zoltán, az intézmény jeles igazgatója, nagy előzékenységgel mutatta be a jól felszerelt intézetet, amely berendezésénél és vezetésénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy nemzetünk ügyét gazdag eredménnyel szolgálja. A szomszédos Collegium Hungaricum, amelynek élén a már említett dr. Tameldy Mihály igazgató áll, ugyancsak mély benyomást tett mind az egyetemes felügyelőre, mind pedig a nagyszámú, előkelő közönségre, amelyet az igazgató a látogatás örömére teára meghívott. Este Kánía, meghatalmazott miniszter, rendkívüli követ, adott a magyar követségen vacsorát egyházi és világi vezetőférfiak bevonásával. Az
