Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-21 / 25. szám
IMI. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 195 ő és Wettstein, követségi tanácsos, rendkívüli szívessége nagyon megnyerte az összes résztvevőket. A következő napon a Bethania központi diakonisszaházban tett az egyetemes felügyelő látogatást. A külváros munkásnegyedében olyan ez a hatalmas telep, mint az Isten városa az emberek között. A politikai tekintetben szélsőséges munkáskörnyezet annyira megbecsüli a diakonisszák áldásos tevékenységét, hogy az ember abban a meggyőződésben megerősödik ennek a láttára, hogy a szeretet mindeneket meggyőző hatalom. Délben D. D. Karow berlini generalsuperin- tendens, vendégelte meg az egyetemes felügyelőt. Karow meleg, derült, lebilincselő egyéniségével a közvetlen megnyilatkozó szeretetnek olyan szavait mondta el a magyarokról és a magyar evangélikusokról, hogy ezt az érzelmi momentumot nem lehet soha elfelejteni. Délután D. Füllkrug Gerhard meghívásának kellett eleget teni. Füllkrug a Nemzetközi Bel- missziói és Diakóniai Szövetség főtitkára. Többször járt Magyarországon, legutóbb az öngyilkosságról tartott Budapesten érdekdl* és tanulságos előadást. Több magyarbarát cikkben tett már bizonyságot a magyarság és különösen a magyar evangélikus egyház iránt táplált szeretetéről. A sok hivatalos ünnepség között a házában időzés a csendes pihenés órája volt. E nap estéjén a Nicolai templomban, Berlin legrégibb és legnagyobb templomában játszódott le a berlini egyházi élet vezetőinek jelenlétében az a felejthetetlenül szép ünnep, amelynek keretében Berlin legkiválóbb egyházi énekkara is közreműködött. D. Haendler, generalsuperinten- dens, nyitotta meg az ünnepet. Beszéde gazdag volt magyar vonatkozásokban. Az egyetemes felügyelő rendkívüli érdeklődéssel hallgatott előadást tartott hazánkról és egyházunkról. Utána Karov generalsuperintendens vezette be lelkes beszéddel azt az ünnepi aktust, amely könnyet fakasztott a résztvevők szeméből. Egyetemes felügyelőnk ugyanis kegyelete jeléül megkoszorúzta itt a templomban a német hősök emléktábláját. Birodalmi hősi emlékmű hiányában ezzel az aktussal jelképileg a világháború összes német hősei emlékének áldozott. Magyar nemzetiszínü szalaggal, magyar felírással ellátott koszorút tett az emléktáblára. Néhány szava, amit kiséretül mondott, megragadta a hallgatók szívét. A berlini tartózkodás utolsó napja következett, amelynek délelőttjén a Johannes-Stift megtekintése volt programmon. A német evangéli- kusság belmissziói intézményeinek egyik legnagyobb és legerősebb telepe ez, amely Spandau- ban fekszik 150 holdnyi területen. Ez a nagy terület körül van véve hatalmas épületekkel, amelyekben a szeretet- és hitvédelmi munka különböző ágai találnak otthonra. A búcsúlátogatások után sok kedves, régi és új barát kendölobogtatásától kisérve robogott ki az egyetemes felügyelővel a vonat a berlini állomásról. Egy életre szóló, felejthetetlen emlékeket vitt onnan magával, a maga nászéról viszont a legjóbb benyomásokat hagyva hátra. D. Jeremias, konzisztóriumi főtanácsos kíséretében vitt tovább az út Wittenbcrgbe és Erfurtba. A hivatalos kisérő társaságban kellemes és tanulságos volt az utazás, mert gazdag tapasztalatainak tárházából bőven ontotta emlékeit. Különösen érdekesek voltak azok a tapasztalatok, amelyeket Jeruzsálemben szerzett, ahol hosszú időn át állott lelkészi szolgálatban. Wittenbcrgben nagyon meleg volt a fogadtatás. A helyi lapok Wittenberg és a magyarság kapcsolatait ismertető üdvözlő cikkeket hoztak. A városi templom kiváló lelkésze, dr. Meichss- ner, superintendens, rendkívüli szívélyességgel fogadta az egyetemes felügyelőt. Rogate vasárnapján a wittenbergi városi templomban, ahol Luther rendszeresen prédikált és ahol az első evangélikus istentiszteletet tartották, ünnepi istentisztelet volt, amelyen a Magde- burgban székelő Dr. Schöttler, generalsuperin- tendens is résztvett. A prédikáció és a záró liturgia megtartásával engem tiszteltek meg. I. János 5, 4. alapján prédikáltam: ,,A mi hitünk a diadal, amely meggyőzte a világot.' Az istentisztelet hangulatát emelte a nemrég restaurált templom áhítatra hangoló belseje, azoknak a harangoknak a szava, amelyek már Luther gyülekezetét is templomba hívogatták és a művészi énekkar, amely megkapó és megható tökéletes- séggel adott elő több egyházi éneket. Az ünnepi istentisztelet után Luther sírjának megkoszorúzása következett a vártemplomban. Az egyetemes felügyelő néhány gyönyörű mondat kíséretében mélyen meghatva helyezte el a templomot teljesen megtöltő gyülekezet jelenlétében Luther sírjára egyházunk babérkoszorúját, amelynek nemzetiszínü szalagján ez a magyarnyelvű felírás volt olvasható: ,,Luther halhatatlan emlékének a magyarhoni evangélikus egyház". A koszorúelhelyezés aktusát Schotter, gene- ralsuperintendes beszéde vezette be, s a kar és a gyülekezet énekei keretezték. A gcneralsuper- intendens az imádkozó Lutherről beszélt. Beszéde azért is különösen megható volt, mert utána néhány nap múlva nyugalomba ment és ebben a beszédben búcsúzott el wittenbergi gyülekezetétől. Az istentisztelet után a város főpolgármestere és tanácsa fogadta a magyar vendéget a városházán, majd ebédet adott tiszteletére abban a vendéglőben, amely már Luther korában megvolt, és amelyet Luther is látogatott. Itt kedves meglepetést készítettek elő a wittenbergiek. A városnak egyik nemrég megválasztott lelkésze, aki Erdélyből került oda, a hivatalos pohárköszöntőt a város nevében magyar nyelven mondotta.
