Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-14 / 24. szám
188. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. A lelkészi állás jó diakónia mellett komoly apostoli munkás jelleget ölt, tekintélye értékben csak növekedhetik és elmélyül. A felekezeti iskolák működése a diakónia révén izmosodik, mert a gyermekek szemmel látható, élénk egyházi életüzembe nőnek bele. Az evangélikus család a diakónia révén megtalálja önmagát. A házi istentiszteletek révén a családfő isteni eredetű tekintélye helyreáll. A diakónia segíti bele a népet a komoly egyházi sajtó élvezetébe. Fájdalom, a sajtó nem tudja feleslegessé tenni a diakóniát. A diakónia közvetve megoldja az egyházi fegyelem kérdését, megteszi e tekintetben, amit a felvilágosítás körül emberileg meg lehet tenni, a többit Istenre bízza. A diakónia révén mindennapos evangéliomi élet keletkezik, ennélfogva megszűnik sokakban az örökös várakozás kínzó érzése: Ahol ketten, hárman összegyülekezünk az ő nevében, ott van Jézus Krisztus és érezzük, hogy a megváltás már a hátunk mögött van, nincs semmi különös várni valónk a jövőben. Az evangélikus elnevezés egészen különös módon teljesebbé válik olyan gyülekezetekben, ahol a diakónusok látogatásaik alkalmával evangéliomot tesznek ki a zsebükből az asztalra és azt olvassák (persze tökéletes mai nyelven, amint Jézus és tanítványai is annak idején koruk rendesen használt nyelvén szóltak közvetlenül). Én édes gyülekezetem, ki évek óta meghasonlásbán élsz, sejted-e, hogy van a világon diakónia? Bár indulhatna meg benned a diakónia üzeme ahelyett, hogy szeretetlen tülekedésedben lábod alatt taposod ártatlan gyermekeidet. Én elhagyott evangélikus testvérem, ki a templomunktól 3 kilométernyire, az egyháztól pedig háromszáz kilométernyire senyvedsz és mást nem is veszel az egyházad felől észre, csak hogy az egyházfi az egyházi adódért zaklat, mit éreznél, ha belépnék hozzád és diakónusi felhatalmazással meghívnálak az Ür mennyegzői lakodalmába. Magyarhoni evangélikus egyházam! Vajha igazán soha ne lenne szükséged diakóniára! Az Atya mindezideig munkálkodik! De csak azt végzi el, amire nekünk, a gyermekeknek hatalmunk nincs. Amire erőt és lehetőséget adott nekünk, abból ő, a Tökéletes Nevelőmester helyettünk meg nem tehet semmit sem! Ha tehát Sión sír és panaszkodik, az ma nem azért van, mert Isten kegyelme lanyhul, hanem mi a haszontalan szolgánál haszontalanabbak vagyunk. Amikor a statisztika rideg számokkal bizonyítja, hogy anyagiakban nincs akadálya az egyház felvirágoztatásának,, (pl. egy gyülekezet, mely az állami adója 20%-át veti ki egyházi adóképpen, az évi 10.000 P-ből befizet nagynehe- zen 6500 P-t, ugyanekkor megiszik szeszben és eldohányzik összesen 45.000 P, látványosságokra, cicomára, elkerülhető orvosi költségekre elkölt legkevesebb kétszer ennyit), akkor mégis tanácsos az egyház nevelő módszereiről tanakodnunk. Diakónus 11. A lipcsei Ev.-Luth. Misszió közgyűlése. A lipcsei ev.-luth. Misszió május 26-28. napjain tartotta közgyűlését és ünnepélyeit Lipcsében. A Magyarhoni Ag. H. Ev. Misz- szióegvesületet Németh Károly egyházi elnök képviselte. Mielőtt részletesen beszámolnánk lipcsei utunkról, leközöljük a lipcsei Misszió igazgatójának, D. Ihmels Ká- rolvnak körlevelét, amelyet a misszió barátaihoz^ közgyűlés lezajlása után intézett. D. Ihmels a következőket írja: Úgy vagyunk a Misszióval, hogy többnyire másként üt ki a dolog, mint ahogyan vártuk. Isten sokféleképen megszégyenítette aggodalmainkat. Az első meglepetésünk az volt, hogy a kívülről jövő résztvevők száma sokkal nagyobb volt, mint az elmúlt esztendőkben. Különösen csütörtökön zsúfolásig telt meg a Zentraltheater terme. Bizonyára senki sem távozott egészen új benyomások nélkül, különösen minthogy mindkét munkamező vezetői, Indiából Meyner prépost, Iveietafrikából Raum esperes, az indiai svéd misszió vezetőjével, Lie. Sandegrennel együtt köztünk voltak. — Az erős benyomásnak bizonysága a kollekták is, amelyek ösz- szesen meghaladták az ötezer márkát. Igaz, hogy a közgyűlés mélységes komolyságban folyt le a népünkre és munkánkra súlyosodó nyomorúság következtében. Még egyszer tüzetesen felülvizsgáltuk úgy a kiadási, mint a bevételi tételeket. Az 1930. év folyamán minden erőfeszítésünk dacára csupán 661.000 márka folyt be misz- sziói adományokban, holott az idei költség- vetésünk szerint 790.000 márkát kell várnunk, hogy az esztendő folyó kiadásait fedezhessük" Ehhez jön a 145.000 márka deficit, úg3rhogy összesen 935.000 márkát kellene gyűjtenünk. Ez természetesen lehetetlennek tűnt fel. Mindazok a módok, amelyekre barátaink rámutattak, megvalósítha- tatlanoknak bizonyultak. Némelyek azt gondolták, hogy svéd barátaink átvehetnék a tehernek egy részét; ámde Lie. Sandegren kijelentette, hogy társulatának vezetőségétől azt a határozott utasítást kapta, hogy semmi esetre se vállaljon financiális kötelezettséget. A svéd egyházi misszió is csak nag}7 nehézséggel bírja szükségleteit fedezni. Számba- vehető segítséget Amerikából sem várhatunk. Ennélfogva kénytelenek voltunk nehéz szívvel további levonásokat kilátásba he-